Futsal

Strandfociban az elithez tartozunk

Weisz Tamás szövetségi kapitány szerint sokan még mindig a nagypályában látják a perspektívát.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Előbb az európai strandfoci B-divízióját nyerte meg a magyar válogatott, majd feltette a koronát idei teljesítményére: Lengyelország legyőzésével bejutott a kontinens elitjébe, a 12 csapatos A-osztályba, miközben ott lehetnek majd az európai olimpiai játékokon is. A hőstettből a végén Ughy Márk két góllal vette ki a részét, harcostársa, Weisz Tamás pedig szövetségi kapitányként irányította a csapatot. Ők voltak a DigiSport televízió reggeli műsorának vendégei.

Weisz Tamás: – Soha rosszabb szezont. Ez az év szerencsére – ahogy az alapozás is – nagyon jól sikerült. Nagyon jó csapatok ellen tudtunk felkészülni, direkt azért, hogy itt Magyarországon a B-divíziót meg tudjuk nyerni. Célunk volt a bakui európai olimpiai játékokra való kijutás, és hogy kvalifikáljuk magunkat az A-ligába, ami szerintem fontosabb, hiszen az elithez tartozunk.

– A sikerek közül akkor az a legfontosabb, hogy ahhoz a bizonyos tizenkettes elithez tartozzanak?
Weisz: – Igen, számomra, mint edzőnek az a fontos, hogy minél több mérkőzést játsszunk, és minél jobban tudjunk fejlődni, így a sportág is fejlődik.

– Ebben a minőségi ugrásban, akkor nagyon fontos volt a jó edzőpartner?
Ughy Márk: – Mindenféleképpen azt gondolom, nagyon fontos volt, hogy erős csapatok ellen játsszunk egész évben. Azzal a folyamatossággal tudtuk elérni ezeket az eredményeket, amit megkaptunk a szövetségtől, hiszen nagyon kemény edzőmérkőzéseket játszottunk és ezek segítettek nekünk éles helyzetben is.

– Ez azt jelenti, hogy a magyar strandfoci Európa élmezőnyébe betört, vagy azt, hogy ott is lesz?
Weisz: – Tartósan ott volt, és reméljük, ott is lesz. Ha továbbra is így dolgozunk, akkor ez így is marad. Most az elitben a legjobb nyolc csapat között vagyunk és így kvalifikáltuk magunkat Bakuba. Remélem, továbbra is ilyen támogatást kapunk a szövetségtől. Nagyon fontos, hogy hasonló legyen a felkészülésünk. Úgy gondolom, ez az útja az egésznek.

– Most Európáról beszéltünk, de a világ élvonala hol van hozzánk képest?
Weisz: – Brazíliát mindenképpen ki tudnám emelni, hiszen ők a sportág kitalálói. Sokak számára meglepetéssel szolgál, hogy a másik csapat Oroszország, amely kétszeres világbajnok. Tehát az oroszok is nagyon jó erőt képviselnek, jó az utánpótlásuk és nagyon erős bajnokságuk van. Az egyik játékosom, Fekete Viktor is ott játszik. Úgy gondolom, mi hozzájuk fejlődhetünk. Nem tartanak sokkal előbbre, mint mi. Játszottunk velük edzőmérkőzést és kettő-nullra mentünk az elején, de a végén védekezési hibáinkból alakult ki a vereség. Azóta már ezeket kijavítottuk, és ha továbbra is ilyen szinten tudunk focizni, egységesen gondolkodni és koncentrálni, akkor nagyon jó mérkőzéseket fogunk játszani, például Olaszország vagy Spanyolország ellen, akik világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmesek.

– Nem most kezdték együtt. Korábban teremfociztak, majd később jött a strandfoci. Most már ez a legkedvesebb, a sikerek miatt is?
Ughy: – Mint már korábban említettem, nekem eddig is ez volt a legkedvesebb. A csapaton belül beszéltük, hogy vannak olyan játékosok, akik tíz évet vártak erre a sikerre, és még nagyobb örömet okozott ez számunkra. Volt fiatal játékos, akit beépítettünk az együttesbe. Mondtuk is neki, hogy valaki tíz év alatt, valaki pedig egy év alatt érte el ezeket a sikereket.

– Most például az ön életében ez a kedvenc, de mi fér bele mellette?
Ughy: – Mivel sok mérkőzést játszottunk a felkészülés alatt, ezért nem fért bele más. Abbahagytam a nagypályás focit is és a futsalt is. Igazából mindent feláldoztunk ezekre a tornákra, hogy ezt a sikert elérjük. Így utólag azt mondom, hogy abszolút megérte.

– A teremlabdarúgók, illetve a labdarúgók közül ki és mi alapján lesz a legértékesebb játékos ebben?
Weisz: – Igazából a magyar bajnokságból szoktam válogatni, persze ismerek futsal játékosokat is. Ezek a labdarúgók játszottak a magyar bajnokságban is. A teljesítményüket szoktam nézni, hogy technikailag és taktikailag hogyan tudom beépíteni ebbe a társaságba. Elég erős egyéniségek vannak itt. Ahogy Márk is beszélt róla, a tizenhét éves Túrós Viktort tudtuk beépíteni ebbe a válogatottba. Sajnos ebben a korban már el kell dönteni, mert három sportágban nem lehet szerepelni, tehát szakosodni kell.

– Ha kimegy egy nagypályás NB I-es mérkőzésre, akkor tudja, kik lennének alkalmasak erre a sportágra? Melyek azok a tulajdonságok, amelyekkel rendelkezve más szakágakból érdemes strandfocistává válni?
Weisz: – Igazából ezt nem tudom megmondani, de ők sem tudják eldönteni, mert mindenki annyira a nagypályában látja a perspektívát. Vannak kiszemeltjeim, ahogy ebben az évben is volt már. Meg is hívtam, természetesen nem a válogatottba, hanem a magyar bajnokságba, hogy nézzük meg, hogyan szerepel, és azok az adottságok, amelyeket észrevettem a nagypályánál, hogyan jönnek ki a homokon. Nem tudott eljönni, pontosan azért, mert még mindig a nagypályát választják. Nem könnyű…

– A magyar bajnokságban is játszanak légiósok. Mennyire voltak szükségesek az előrelépéshez?
Ughy: – Úgy gondolom, az említett külföldiek a bajnokság színvonalát emelik. Mint említette, vannak nekem is külföldi tapasztalataim. Tudom, hogy nekik is nehéz idejönniük, játszaniuk, de úgy érzem, beépültek a magyar bajnokságba, és jól érzik magukat itt, ezért vissza is fognak jönni, ezáltal fejlődni fog a strandfocink.

– Vannak külföldiek a válogatottban is. Mi az, amit tanult ebből a csapat?
Weisz: – Úgy gondolom, a sebesség, ami nagyon fontos, mert a magyar bajnoksághoz képest a nemzetközi szinten az ötszöröse. Az agresszivitás, akár a védekezés, akár a labdaszerzés részét emelem ki. Végül a technika, az a nyugodt gondolkodás, amit sorsdöntő helyzetben is lehet alkalmazni.

– Mi most a magyar válogatott legnagyobb erőssége?
Ughy: – Azt gondolom, egyértelműen a csapategység. Nagyon sokan, akik kívülről látták a csapatunkat, pont ezt dicsérték benne, hogy nagyon egységes. Ez leginkább a védekezésünkön látszik. Szerepeltünk Azerbajdzsánban egy tornán, ahol a világ- és Európa-bajnok oroszokkal és az ezüstérmes spanyolokkal mérkőztünk meg. Mindkét csapat ellen esélyünk volt a győzelemre. Ezt tudom kiemelni.

Weisz: – Úgy gondolom, nagyon jó mérkőzést játszottunk és szerencsére ezt nem csak én látom, hanem a szövetség is. Kapunk visszajelzéseket ellenfelektől, csapatoktól, például az oroszoktól, vagy akár a spanyol és az olasz edzőtől. Már számítanak ránk és felkészülnek belőlünk, tehát látják azt a fejlődést és munkát, amit elvégeztünk. Ennek a következménye, hogy nem akkora a távolság, mint például a labdarúgásban.

– Azt nyilatkozta, hogy mostantól új élet kezdődik. Mit jelent ez?
Weisz: – Természetesen ugyanezt a munkát folytatjuk, de amit már említettem, hogy választás elé állítjuk a hezitálókat, mert már az nem működik, hogy három sportágat űzünk egyszerre. Már télen is fel tudunk készülni, sátorban. Ez kell, hiszen nem lehet fél évet kihagyni, amíg itthon tél van, mert akkor ez az egész munkát keresztbe vágná. Nyáron megyünk az európai olimpiára, aztán az A-ligába, tehát itt folyamatosnak kell lennie a felkészülésnek.

Olvasói sztorik