Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Júliustól már nem Pálmay Tamás irányítja az Admirál-Haladás VSE teremlabdarúgó-csapatát. Az előző év egyik meglepetéscsapatának teljesítményére nem lehetett panasz, hiszen újoncként a hetedik helyen zárt az NB I-ben, ráadásul a negyeddöntő harmadik meccsén csak hosszabbításban kapott ki a Berettyóújfalutól, tehát nagyon közel állt a bravúrhoz. Mindezek ismeretében kissé meglepőnek tűnt az edzőváltás. A Rangadó.hu megkereste a volt szakvezetőt, aki érdeklődésünkre elmondta, szakmai okokkal magyarázható a váltás, de nem hagyja el a csapatot, mostantól az utánpótlásért felel majd a szombathelyieknél.
– Semmi titok nincs abban, hogy miért nem én vagyok az edző – kezdte Pálmay Tamás. – Úgy érzem, a csapatnak és nekem is jobb, hogy új edző ül le a kispadra. Nem szerettem volna ismét ugyanazokért a célokért, a legjobb nyolc közé kerülésért harcba szállni, ezért történt a váltás. Szakmailag is jót tesz a csapatnak az új edző, új impulzusokat adhat, megújulhat az együttes, a játékosokból olyan képességeket, olyan rejtett pluszt hozhat elő az új kolléga, ami nekem esetleg nem sikerült korábban.
– Ezzel elváltak útjaik az Admiral-Haladással?
– Nem, egyáltalán nem. Maradok a csapatnál, csak más szerepkörben. Az utánpótláscsapatokért, az utánpótlás-rendszerünk összefogásáért felelek majd a továbbiakban. A sportágtól és a csapattól sem szakadok el.
– Egy ilyen eredmény után mennyire figyelnek fel a klubok az edzőkre? Volt rá esély, hogy mégis távozik, egy másik csapat felkérése miatt?
– Nem volt megkeresésem a bajnokság után. Egyelőre még nem bír olyan népszerűséggel, támogatottsággal ez a sportág idehaza, hogy komoly ajánlatokról beszélhessünk. Értem ezalatt, hogy Győrön kívül nincs olyan csapat, amely olyan szerződést tudna kínálni, hogy megérné költözni, ingázni az országon belül. Érezhető, hogy egyre több szurkoló, érdeklődő figyel fel a futsalra, de a szponzori támogatások szintjén még bőven vannak lemaradások az elithez képest.
– Kis pénz, kis foci… Az Admiral mégis szép sikert ért el az előző szezonban. A Berettyóújfalu ellen például nagyon kevésen múlt a bravúr a negyeddöntőben.
– Nem tükrözte volna a realitást, ha mi jutunk tovább abból a párharcból. Nagyon lelkesen, nagyon jól játszottunk, de azt hozzá kell tennünk, hogy a Berettyó egyelőre még előttünk van. Kell még két-három év, hogy utolérje a csapat az élmezőnyt. Amit lehetett, megtettük. Újoncként végig a nyolc között voltunk, nem fenyegetett minket az alsóházi rájátszás veszélye. Sokat fejlődtek a játékosaink az elmúlt egy év alatt, de a heti két edzéslehetőség nagyon kevés ahhoz, hogy egy versenyképes csapatot építsünk. Ez a játékoskeret jobb eredményre is képes lenne, nagyon ügyes, motivált srácok alkotják a csapatot, de ahhoz, hogy kihozzuk belőlük a maximumot, több időt kellene a játékra fordítanunk.
– Itt vetődik fel a szponzorok kérdése…
– Így van. Mint mondtam, heti két edzés kevés azokkal a csapatokkal szemben, akik heti hat, nyolc vagy akár tizenkét alkalommal tréningeznek együtt. Ez nem igazán az én területem, de némileg belelátok, és tudom, hogy nagyon nehéz szponzorokat szerezni, a gazdasági recesszió erre a sportágra is rányomta a bélyegét. Pedig e nélkül nem tud egy csapat egy bizonyos szintnél feljebb lépni. Szerencsére úgy tűnik, nálunk a régi támogatók nagy része továbbra is a csapat mellett áll, és talán új szponzorokat is be tudunk vonni, így a mostani körülmények tarthatóak lesznek jövőre is.
