Éppen húsz éve, 2005 áprilisában zajlott le a Premier League történetének egyik legbizarrabb jelenete: a Newcastle United épp támadást vezetett, ám a csapat két játékosa, Lee Bowyer és Kieron Dyer nem a labdával foglalkozott, hanem összeverekedett egymással a pályán.
A PL 2004-2005-ös idényének 30. fordulójában játszott meccsen a Newcastle az Aston Villát fogadta, és a hazai játékosok számára meglehetősen frusztrálóan alakult a találkozó: a Villa kolumbiai csatára, Juan Pablo Angel már az ötödik percben vezetést szerzett csapatának, majd Gareth Barry kétszer is tizenegyesből talált be, így alakult ki a 0-3-as végeredmény.
Az első tizenegyes előtt Nicky Butt volt túlontúl kényelmes, Darius Vassell pedig lenyúlta tőle a labdát, majd kicselezte Shay Given kapust is, de a lövését a vészkapusként tevénykedő Stephen Taylor a gólvonalnál kézzel kivédte. Bár Taylor komikus színészkedéssel megpróbálta előadni, hogy a labda a bordáját találta el, Barry Knight játékvezető nem ette meg a trükköt, és piros lappal kiszórta a Newcastle védőjét.
Happy 33rd birthday to former Newcastle United defender Steven Taylor.
Who can forget when the poor bloke was struck on the side whilst keeping Aston Villa at bay? pic.twitter.com/w7tVhiMXEz— When Football Was Better (@FootballInT80s) January 23, 2019
Az utolsó negyedórának így tíz emberrel, 0-2-ről vágott neki a Graeme Souness által irányított Newcastle, amely végképp reménytelen helyzetbe került, amikor Stephen Carr leütközte Vassellt a 16-oson belül, Knight pedig túl szigorúan büntetőt ítélt, amit Barry a bal felsőbe lőtt. A három pont sorsa már eldőlt, de a Newcastle két középpályása, Bowyer és Dyer tett róla, hogy még húsz év távlatából is sokat emlegessék a meccset.
„Mindenki azt gondolta, hogy komoly ellentét feszült köztünk, és az robbantotta ki a balhét, de ilyenről szó sem volt. Bowyer egy forrófejű fickó volt a pályán, többször is piros lapot kapott (közel 400 meccset játszott a PL-ben, és négyszer állították ki), és a Villa ellen néhányszor szóvá tette, hogy passzolhattam volna neki, mégis más társat választottam. Az ominózus esetnél is elkérte a labdát kicsiben, de inkább hátrapasszoltam, erre Bowyer elpattant, és megint számonkért, hogy miért nem adtam neki a labdát.
Azt válaszoltam, azért nem passzolok neked, mert szar vagy. Erre vérben forgó szemekkel megindult felém
– mesélte Dyer évekkel később arról, hogyan estek egymásnak Bowyerrel.
Dyert láthatóan meglepte társa heves reakciója, aztán ő is belecsimpaszkodott Bowyerbe, el is tépte a mezét, utóbbi viszont inkább Dyer arcát szerette volna átrendezni, és két ütést is elindított. Dyer is megpróbálkozott egy válaszcsapással, de a közbelépő Newcastle- és Villa-játékosok félbeszakították a két amatőr ökölvívó küzdelmét.
2:44-nél látható a jelenet:
„Minden nagyon gyorsan történt, mégis olyan volt, mintha lassított felvételt néznék, mert a mai napig emlékszem, hogy az járt a fejemben: nem hiszem el, hogy megüt 52 ezer ember előtt” – mondta Dyer, akit a következő meglepetés akkor ért, amikor Knight spori neki is felmutatta a piros lapot. A felek az öltözőbe menet sem nyugodtak le, és könnyen lehet, hogy folytatták volna az ökölcsatát, ám Dyer elmondása szerint két hatalmas termetű masszőr – akik börtönben dolgoztak – különválasztotta őket, és az öltözőben sem hagyták, hogy közel kerüljenek egymáshoz.
„A lefújás után a csapatkapitányunk, Alan Shearer borzasztóan pipa volt ránk, nagyon szeretett volna már valamit nyerni a klubbal, és azt ordította, hogy a verekedésért járó eltiltás miatt Bowyerrel mindketten kiírtuk magunkat a Manchester United elleni FA Kupa-elődöntőről.
Akkor döbbentem rá, hogy cserben hagytam a többieket
– hangzott Dyer vallomása.
Bowyer társához hasonlóan kihangsúlyozta, a különféle mendemondák ellenére nem utálták egymást Dyerrel, bár Shearer elárulta, a két játékos posztrivális volt, és bizony előfordult olyan, hogy egy edzésen nem szóltak vagy látványosan nem passzoltak egymáshoz.
Bowyer azt mondta, ő az a típus, aki mindig, minden áron győzni akar, és a vereségeket mindig nagyon fájdalmasnak élte meg, a húsz évvel ezelőtti esetnél pedig a túlzott győzni akarása, és a meccs alakulása hozta ki belőle a dührohamot.
„Ugyanazért a posztért harcoltunk, hasonló stílusú játékosok voltunk, szerettünk a középpályáról felérni a kapu elé, és gólokat szerezni. Volt több olyan pillanat is a meccsen, amikor azt éreztem, olyan jó helyzetben voltam, hogy ha Dyer passzolt volna, akkor gólt lőhettem volna, és egyből másképp alakulhatott volna az eredmény. Add már ide a labdát, mit csinálsz? – kérdeztem tőle, és aztán a meccs végén leereszkedett a köd.
Hogy megbántam-e? Persze. Senki nem akar ilyet tenni, főleg egy bajnoki meccsen, de a szenvedély ezt hozta ki belőlem
– fedte fel a saját álláspontját Bowyer.
Ahogy azt Dyer is ecsetelte, Shearer – aki a meccs előtt jelentette be, hogy eredeti elhatározásával ellentétben nem vonul vissza, hanem még egy évet bevállal – nem fogta vissza magát, amikor a vereség után bevonult az öltözőbe.
„Kibaszott idióták, most csináljátok, verekedjetek, ha annyira akartok, mondtam nekik. De még nálam is zabosabb volt Souness, aki ledobta a zakóját, elküldte a francba Bowyert és Dyert, majd azt sziszegte a fogai között, ha ennyire kemény srácok vagytok, gyertek, megverekeszem mindkettőtökkel”.
Az edző aztán némiképp lehiggadva mindkét jómadarat magával vitte a sajtótájékoztatóra, és mind Bowyer, mind Dyer bocsánatot kért mindenkitől, a társaktól, a menedzsertől, az elnöktől, a szurkolóktól.
„Azt remélték, ha beismerem, hogy én vagyok a hibás, akkor Kieron játszhat a MU elleni kupaelődöntőben, úgyhogy azt mondtam, rendben, vállalom a felelősséget a történtekért. Ahogy már említettem, számomra mindennél fontosabb volt a győzelem, és jót akartam tenni a csapattal. De a szövetségben másképp gondolták, és végül Dyert is vétkesnek találták” – mesélte Bowyer. Dyer három, Bowyer négy meccset kapott, majd utóbbi eltiltását még további három mérkőzéssel megtoldották, a klubja pedig 210 ezer fontra büntette, ami hat heti fizetésének felelt meg. Bowyernek később a bíróságon is jelenése volt, ahol elismerte bűnösségét, és pénzbüntetésre ítélték, így összesen 250 ezer fontja bánta a meggondolatlan tettét.
Az FA Kupa-elődöntőben értelemszerűen egyikük sem játszhatott, ki is kapott a Newcastle 4-1-re a Ruud van Nistelrooyjal, Paul Scholesszal, Cristiano Ronaldóval, Roy Keane-nel, Wayne Rooney-val felálló Manchester Unitedtől.
A Newcastle, amely az Aston Villa elleni összeomlás előtt a februárt és a márciust is veretlenül hozta le az összes sorozatban, végül a 14. helyen zárta a Premier League 2004-2005-ös idényét, amely a José Mourinho-féle Chelsea bajnoki címével végződött. A balhé ellenére Bowyer és Dyer is maradt a csapatnál, előbbi 2006-ban, utóbbi 2007-ben távozott – és ezzel ismét csapattársak lettek, mivel mindketten a West Ham Unitedhez igazoltak.
„Lee ilyen természet volt, ennyi az egész” – mondta Dyer, amikor bő tíz évvel ezelőtt a 2005-ös balhéról kérdezték.
Az egyszeres angol válogatott Bowyer, aki 99 sárga lapjával a PL harmadik legtöbbet figyelmeztetett játékosa Gareth Barry (123) és Wayne Rooney (102) mögött, a West Ham után játszott még a Birmingham Cityben és az Ipswich Townban is, utóbbi klubból vonult vissza 2012-ben. Jelenleg a karib-tengeri sziget, Montserrat szövetségi kapitányaként dolgozik.
Az angol válogatottban 33 meccset teljesítő Dyer is megfordult az Ipswichben, majd 2011 és 2013 között a QPR-ban szerepelt, utolsó klubja pedig a Middlesbrough volt. Jelenleg a League Two-ban, vagyis a negyedosztályban szereplő Chesterfield egyéni képzésért felelős edzője. De hiába az iménti felsorolás, egyet kell értenünk Dyerrel, aki azt mondta:
Valószínűleg mindkettőnkre a verekedés miatt emlékeznek a leginkább
