Azok után, hogy az előző idényben Európa Ligát nyert az Atalanta, a legtöbb ember egy lyukas garast se adott volna, hogy majd pont a Club Brugge ejti ki a Bajnokok Ligájából. Főleg, hogy az olaszok a ligaszakaszban egy ponttal maradtak csak el a közvetlen nyolcaddöntőbe kerülésről, miközben 20 gólt lőttek, ennél pedig csak a Dortmund (22) és a Barcelona (28) talált be többször. Ehhez képest
Az első mérkőzésen kétszer is a belga bajnok vezetett, majd a visszavágón már a félidőben 3-0-s hátrányba kerültek az olaszok. Miközben a világon mindenhol ujjongva tapsikol mindenki Gian Piero Gasperini látványos támadó futballjának, a kisemberek csapata kipöckölte a topligás nagyágyút a sorozatból.
Tyúk vagy a tojás? Mindkettő!
A Club Brugge szerepléséről nem állítható, hogy a semmiből jött, már a 2022–23-as kiírásban is letette a névjegyét a legjobbak között. Akkor a Leverkusennel, az Atlético Madriddal és az FC Portóval került egy csoportba az együttes, és azzal lepte meg a világot, hogy hat meccséből ötször gólt sem kapott. Egy korábbi cikkünkben már kiemeltük, hogy a korábbi vezérigazgatónak, Vincent Mannaertnek kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy sínre került a klub: hatalmas kutatómunkával és rengeteg egyeztetés árán határozta meg, mi legyen a Club Brugge filozófiája. Miután mindenki rábólintott, a csapat szlogenje ez lett: A drukkereknek annyira tettszett a mottó, hogy ezt kiabálják a meccseken is, a stadion egyik fele az első részt ordítja, válaszul a túloldal a második felével válaszol.
A kulcs az, hogy tudd, hol van a helyed a táplálékláncban. Egyrészt vannak nálad nagyobb halak, másrészt viszont kisebbek is. Ezt a pozíciót tisztelned kell
– magyarázta Mannaert.
Ez annyit jelent, hogy szándékosan elkerülték az átigazolási piacon a topligák mellett a kedvenc célpontokat is, mint a brazilokat vagy az argentinokat, helyettük hasonló vagy gyengébb ligák legjobbjaira utazott a Brugge, akiket olcsón szerzett meg, de nagy haszonnal tudott továbbadni – vagy éppen a csapatba építve hosszú évekre megteremteni a stabilitást.
„Olyan játékosokra kell összpontosítanod, akik hasonló vagy egy lépcsőfokkal alacsonyabb ligákban teljesítenek jól, mint a sajátod. Ezután a kisebb bajnokságban lehetsz egy üzleti partner, majd fölfelé a nagy ligák beszállítójává válhatsz. Tehát nem a tyúk és a tojás között próbálunk választani, hanem mindkettőt megtartjuk. Ez viszont azt jelenti, hogy továbbra is nyernünk kell, miközben eladjuk a legjobb játékosainkat” – fogalmazott a 2022-es sikerekről a vezérigazgató.
Sok tanulsággal járt a klubvezetésnek az elmúlt két és fél év: egymást követő három bajnoki cím után 2023-ban csak a negyedik helyen végzett a Brugge, amelynél a 2023–24-es szezonban sem alakultak jól a dolgok. Bár a csapat mindig is büszke volt arra, hogy jó érzékkel választotta ki az edzőit, Ronny Deilától mégis inkább elköszöntek pár hónap után, márciusban így ideiglenesen Nicky Hayen kapta a kispadot – ez pedig nem várt fejlődést hozott.
Egy munkamániás, aki a túlvilágról kap lelki segítséget
Hayen játékosként kilenc évet töltött az élvonalbeli Saint-Truiden csapatában (Vanczák Vilmos és Hajnal Tamás is volt a csapattársa), mielőtt alacsonyabb osztályú belga klubokat erősített volna előbb játékosként, majd segéd-, később vezetőedzőként. Walest is megjárta, ahol várakozáson felül teljesített irányításával a Haverfordwest.
Azt hiszem, ez egy kihívás volt számára, valami emlékezeteset akart csinálni. Az előző klubjától nem volt könnyű távoznia, és nehéz időszakot élt át ott. Bizonyítani akart. A legtöbb edzőnek talán a pragmatikus megközelítés lett volna a terve a kiesés elkerülésére, de Hayen nem változtatott a filozófiáján. Nem csak előre rúgatta a labdákat, hanem birtokolni akarta azt, és az ellenfelek vonalait átpasszolni
– idézte a Guardian a Haverfordwest tulajdonosát, Rob Edwardsot.
Hayen módszerei remekül beváltak. Egy héten belül megdöntötte a legnagyobb idegenbeli és a legnagyobb hazai győzelem rekordját is a klubnál, végül pedig pont a vonal fölött tartotta az együttest. Nem maradt végül Walesben, bár Edwardsszal azóta is sokat beszél. Nagy reményekkel tért vissza hazájába és 2022 nyarán a Club Brugge-höz igazolt – előbb az akadémián dolgozott, később a felnőttekkel dolgozó szakmai stábba is bekerült.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ekkor jól ismerték volna a nevét, sőt, az aktív labdarúgói pályafutására sem sokan emlékeznek már. Azonban kiderült, hogy tökéletesen beleillik a kialakított klubfilozófiába. Hayen igazi munkamániás, mindent alaposan megtervez, kiszámol, az edzéseken pedig könyörtelenül megköveteli, hogy pontosan hajtsák végre a feladatot a játékosok. Mégis a legfontosabb, hogy nem csak dumál a befektetett melóról, hanem az élen jár benne.
„Átragad a játékosokra, átragad a stábra, és mindenkit maga mögé állít” – magyarázta Edwards a siker titkáról.
Nem kellett sokat várni az eredményességhez, a márciusi kinevezése egészen káprázatosra sikerült:
Erre még a vezetőség sem számított, így nem új edzőt kerestek, hanem inkább Hayent véglegesítették a poszton.
Nicky Hayen blijft ook volgend seizoen hoofdcoach van Club!
— Club Brugge KV (@ClubBrugge) June 3, 2024
„Ha megvan az önbizalom, akkor meg tudod csinálni, de ha nincs, akkor nem, mert nem mész úgy a labdáért, nem hajtasz annyira, mint önbizalommal telve. Ezért ez az első számú prioritásom, és ez az, ami bennem is megvan. A mentalitás a legfontosabb dolog. Játszhatsz szép focit, hogy megnyerd a meccseket, de ha nincs meg a megfelelő mentalitás, ha a játékosok nem harcolnak egymásért, ha nem küzdesz meg minden egyes labdáért, akkor nem nyersz meccseket” – foglalta össze nem túl bonyolult filozófiáját Hayen, a csapata pedig fogékony volt erre.
2024-ben az év edzőjének is megválasztották Belgiumban, Simon Mignolet pedig – az év kapusának járó elismerés bezsebelése után – kiemelte, hogy mennyire megbíznak az edzőben.
Nemcsak a rájátszásban mutatta meg tavaly, hogy mire képes, ebben a szezonban is igazolja, hogy jó futballt tudunk játszani az irányításával. Az egész öltöző követi őt.
A magánéletével kapcsolatban kevésbé közlékeny, általában inkább a munkáról beszél, de egy emlékezetes nyilatkozatot így is adott. Az Atalanta elleni visszavágót megelőzően a 2021-ben elhunyt édesanyjáról mesélte, hogy beszélgetni szokott vele.
„Tavaly a belga rájátszás előtt mondtam neki, hogy valami őrültséget szeretnék csinálni. Bajnoki cím lett belőle. Nem vagyok mélyen hívő, de úgy érzem, van benne valami, ami vonz. Hinnem kell, hogy így van” – mesélte a 44 éves szakember. A legjobb 16 közé jutást követően bizonyára nem fog változtatni a bizarr szokásán.
Felvinni vagy felrúgni, egyre megy
Hayen előszeretettel játszott három középhátvéddel, aminek volt hagyománya a Club Brugge-ben is. Ennek ellenére már akkor négyvédős taktikára váltott, amikor megbízott edzőnek nevezték ki a csapat élére. Mivel a húzás bevált, megmaradt a 4-2-3-1-es felállásnál, ami kellően stabil Európában, de elég támadó Belgiumban.
A Club Brugge pedig a Bajnokok Ligájában is tisztában van vele, hol áll a táplálékláncban. Míg Belgiumban inkább dominálnia kell, a BL-meccseken elképesztő melót raktak a játékosok a védekezésébe:
- Joaquin Seys és Maxim De Cuyper 14-szer, illetve 15-ször szerelte le az őt kicselezni igyekvő ellenfelét, ezzel a mezőny legjobbjai között vannak az FBREF statisztikái szerint.
- A védekező középpályás, Ardon Jashari 17 lövést blokkolt, nála csak két játékos vetette magát több próbálkozás elé, ami szintén kimagasló adat.
- Brandon Mechele a tisztázások számában (48) és a lefülelt passzokban (17) is top tízes az alapszakaszból, de mindkettejük eltörpül a 20 éves Joel Ordonez mögött, aki 61-szer tisztázott.
Ahogy a fenti számok is rámutatnak, nem csak egy hangzatos szlogen az erőbedobás a csapatnál. Márpedig az önfeláldozó küzdelemre minden játékostól szükség volt, ugyanis pokoli nehéz sorsolást kapott a csapat a Bajnokok Ligájában, de már a ligaszakaszban kiderült, akár kiugró eredményt is elérhet: ugyan kikapott a Dortmundtól és a Milantól, de döntetlent játszott a Juventusszal és a Bayern Münchent megizzasztó Celtickel, valamint legyőzte a Sturm Grazot, a Sportingot és az Aston Villát is. Az utolsó fordulóban még a Manchester City ellen is vezetést szerzett a Brugge, végül azonban 3-1-re kikapott, de így is jobb gólkülönbséggel továbbjutott az alapszakaszból.
Sokat segített egyébként a támadások felépítésében Mignolet is, aki a védési mutatókban ugyan nem mutatott hatalmas eredményt, de gyors kirúgásaival hamar az ellenfél térfelére került a labda, ami egy kontrákra építő csapatnál nagy fegyver lehet. Jóllehet, Hayen szereti megtartani a labdákat, a BL-ben erre sokkal kevesebb esély mutatkozik. Az edző érdeme, hogy ez is működik a csapattal, még ha döcögősebben is.
Nem sokkal több egyébként a Brugge elleni xG-k aránya, az alapszakaszban 8,5-öt, átlagosan 1,063-at engedett a csapat. Az Atalanta elleni párharcban az első meccsen 1,0 nem is lógott ki, de a visszavágó 3,1 xGA-mutatója azért mutatja, hogy az olasz együttes borzalmasan élt a lehetőségeivel. Ilyen szempontból a párharcot egyértelműen a helyzetkihasználás döntötte el, mert az Atalantának minden esélye adott volt a továbbjutásra.
Arról persze lehet vitázni, hogy a helyzetkihasználás mennyire szerencse dolga, de tekintettel arra, hogy a legjobb 24 csapatból a Brugge messze a legkevesebb helyzetet dolgozta ki, nem tűnhetett egy életbiztosításnak az egyenes kieséses szakasz. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a csapat védelme nagyon masszív, kevés igazán komoly lehetőséget enged az ellenfeleknek, és bár az Atalantának mégis sikerült ilyeneket kidolgoznia, ám azok elszórakozása, valamint a visszavágón még egy tizenegyes elrontása végzetesnek bizonyult a belgák ellen.
A folytatásban vagy a Lille, vagy az Aston Villa próbálja a Brugge útját állni, nem tűnnek rosszabbnak az esélyek, mint az Atalanta ellen. Márpedig az újabb továbbjutás történelmi eredmény lenne.
