Nemzetközi foci

Az edzőt átverő szélhámos, a megalázott gólvágó és két magyar színesíti a Premier League egymeccses különítményét

Neil Tingle - PA Images via Getty Images
Kurucz Péter
Neil Tingle - PA Images via Getty Images
Kurucz Péter
A Premier League 1992-es indulása óta közel ötezren léptek pályára az angol élvonalban. Közülük négyszáznál is kevesebben vannak, akiknek mindössze egyetlen mérkőzés jutott, és a listán ott találjuk két magyar focista, Kozma István és Kurucz Péter nevét is.

A Premier League első, 1992-1993-as kiírása nem az akkoriban még angol rekordbajnoknak számító Liverpoolról szólt (ma már az a Manchester United az éllovas, amely a PL-éra kezdetén még 11 elsőséggel kevesebbet számlált, mint nagy riválisa). A klubot korábban játékosként is szolgáló Graeme Souness irányításával a Pool ugyanúgy hatodik helyen zárt, mint egy évvel korábban, és hogy a csapat mennyire mellékszereplője volt a történelmi idénynek, azt jól visszaadja, hogy a bajnok MU 25 pontot vert rá, de még a harmadik helyre bevitorlázó Norwich City is 13 ponttal többet gyűjtött nála.

A Liverpool házi gólkirálya a klubrekorder Ian Rush lett, aki 14 alkalommal volt eredményes, őt az a Mark Walters követte tizenegy találattal, aki abban az idényben a csapat legtöbbet foglalkoztatott játékosa volt, mivel minden sorozatot számolva összesen 44 találkozón küldte őt pályára Souness. A keretben olyan jól csengő neveket találunk, mint a Bruce Grobbelaart egyre inkább kiszorító David James, az ekkor még csak 20, illetve 19 éves Steve McManaman és Jamie Redknapp, akiket ma már ikonként tisztelnek a klubnál, a 79-szeres angol válogatott John Barnes, az ír válogatott alapemberei, Ronnie Whelan és Ray Houghton, vagy a védelem főnöke, a csapatkapitány Mark Wright.

És ott volt a keretben az a Kozma István is, aki ezzel a Premier League első magyar játékosa lett.

A 40-szeres magyar válogatott középpályás 1989 nyarán állt légiósnak, amikor 800 ezer dollárt fizetett érte az Újpestnek a Girondins Bordeaux, amely a két csapat UEFA Kupa-párharcában figyelt fel Kozmára. A labdarúgó a francia klubban végül egyetlen tétmeccset sem játszott, mert a leigazolását szorgalmazó Aimé Jacquet-t Raymond Goethals váltotta a kispadon, ő pedig nem tartott igényt Kozmára, aki így három hónappal a leigazolása után a skót Dunfermline-hoz került kölcsönbe.

Az élvonalba visszajutó skót kiscsapatnál Kozma megtalálta a számítását, és bár angolul alig tudott, elég volt néhány edzés ahhoz, hogy jó benyomást tegyen az edzőre, Jim Leishmanra.

Csoda Pista, a skót kiscsapat legdrágább légiósa

„A futballisták a lábukkal beszélnek, és ő jó ebben. Remekül passzol, jól lát a pályán, technikás és emellett kifejezetten agresszív. A kérdés az, hogyan boldogul majd a hektikus skót bajnokságban, a külföldi játékosok ugyanis hajlamosak sokáig dédelgetni a labdát, na, ez az, ami itt nem fér bele” – mondta Leishman. Hogy Kozma viszonylag könnyen belerázódott a számára abszolút ismeretlen skót fociba, azt jól mutatja, hogy Leishman a Stevie Wonder becenevet ragasztotta rá. Hogy miket művelt a Dunfermline Csoda Pistája?

1989 októberében például élete egyik legnagyobb meccsét abszolválta, amikor 13 perc alatt hozott össze egy mesterhármast a St. Mirren elleni 5-1-es diadal alkalmával.

Kozmáék nagyon belelendültek, egy nyolcas nyeretlenségi sorozat után novemberben a tabella élén találták magukat, végül úgy végeztek nyolcadikként, hogy a kieső Dundee-nál hat ponttal voltak jobbak, az európai kupaszereplést érő negyedik helyre befutó Dundee Unitedtől pedig öt egységgel maradtak el. Az egyéves kölcsön lejárta után a Dunfermline végleg megvette Kozmát a Bordeaux-tól,

a magyar középpályásért utalt 540 ezer font a mai napig klubrekordnak számít!

A Dunfermline a következő idényben is nyolcadik lett, ám Kozmát vitte volna a második helyen záró Aberdeen, a kérőt azonban elriasztotta a magyar középpályás neve mellett szereplő 800 ezer fontos árcédula. A magyar légiós maradt, ám a csapaton belül változott a pozíciója, mert a Leishmant váltó Iain Munro nem a középpálya tengelyében, hanem a szélen játszatta, ami nem igazán feküdt Kozmának.

Munrót 1991 szeptemberében, egymást követő hét bajnoki vereség után kivágták, és bár a helyére érkező Jocky Scott irányításával egy hónappal később Ligakupa-döntőt játszhatott a Dunfermline, de azt 2-0-ra elbukta a csapat a Hibernian ellen, és ami ennél is nagyobb csapás volt, hogy a bajnokságban sereghajtóként zárt, ezzel kizúgott a másodosztályba.

Irány Liverpool!

Kozma ennek már nem volt részese, 1992 februárjában ugyanis elvitte a Liverpool. Graeme Sounessnek a Liverpool volt a második klubja edzőként, előtte a skót Rangerst dirigálta, és a glasgow-i csapatnál figyelt fel Kozmára. Akármennyire is csábító volt a Liverpool hívása, Kozma számára nagy dilemma volt, hogy otthagyja-e a családias skót klubot, ahol nagy megbecsülésnek örvendett – 2012-ben be is választották a Dunfermline-nál a Hírességek Csarnokába –, vagy igent mondjon egy világhírű csapatnak, ahol brutálisan erős a konkurencia.

A magyar játékos végül belevágott a liverpooli kalandba, és bár az angol csapat által érte fizetett 300 ezer font jóval szerényebb volt annál, mint amit korábban a Dunfermline megszabott vételárnak, a kiesés szele által ekkorra már igen erőteljesen meglegyintett klubnak ez az összeg is nagyon jól jött.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik