Az előző Eredivisie-szezonnak volt egy olyan szakasza, amikor az Ajax-szurkolók nem hittek a szemüknek, a csapat ugyanis félelmetesen gyengén futballozott. Bár a Heraclés ellen egy sima, 4-1-es győzelemmel kezdte az idényt, majd két döntetlent játszott (Excelsior 2-2, Fortuna Sittard 0-0), ám utána sorozatban öt vereséget szenvedett a holland élvonalban, és történelmi mélypontra, az utolsó előtti helyig süllyedt. A holland lapok szerint 1964–65 óta ez volt a legrosszabb teljesítmény.
A klubvezetés október végén megszabadult Maurice Steijn edzőtől, egy hétre Hedwiges Maduro vette át a tűzoltószerepet, majd érkezett John van ‘t Schip, aki összekapta a csapatot, és az ötödik helyig vezette. Talán többet is érdemelt volna, de a klub úgy döntött, váltani kell, ezért 2027 nyaráig szóló szerződést kötött Francesco Fariolival.
A mindössze 35 éves olasz edző a semmiből robbant be a futball élvonalába, ahogy egy róla szóló portréban idén januárban már megírtuk, a diplomamunkáját a kapusposzt esztétikájáról író szakember a katari Aspire Akadémián dolgozott, közben saját honlapján focielemzéseket publikált. Itt figyelt fel rá Roberto De Zerbi, akivel előbb a Beneventónál, majd a Sassuolónál dolgozott, hogy aztán kis törökországi kitérő (Fatih Karagümrük, Alanyaspor) után tavaly a Nice-hez szerződjön. A csapat nagyszerűen kezdett, az első 13 bajnoki fordulóban veretlen maradt, és ugyan végül jött a hullámvölgy, így is az 5. helyen zárt.
Ekkor jött az Ajax ajánlata.
A legyőzhetetlenség érzése
A nagy átrendeződés (13 távozó és mindössze öt érkező, akik közül két tizenéves, a belga Jorthy Mokio és a 17 éves norvég Daniel Skaarud egy percet sem játszott még) nem éreztette a hatását. A csapat a szezonban eddig mindössze kétszer kapott ki, előbb augusztus 15-én a Panathinaikosz elleni Európa Liga-selejtezőben (0-1, de végül tizenegyesekkel továbbjutott), majd három nappal később Bredában 2-1-re.
Ahogy a De Telegraaf szakírója, Valentijn Driessen fogalmazott, az Ajax a jó szereplésével egyelőre megmentette a holland bajnoki szezont, hiszen ki a manót érdekelne a továbbiakban az egész, ha a PSV már meglépett volna komoly pontelőnnyel.
Az Ajax eredményei azonban önmagukért beszélnek, az Eredivisie történetében egyetlen topklub sem játszott még tíz nap alatt az előző verseny első, második és harmadik helyezettje ellen. Az amszterdamiak igen: az ezüstérmes Feyenoordot idegenben 2-0-ra, a címvédő PSV-t otthon 3-2-re verték, a hétvégén pedig Enschedében játszottak 2-2-es döntetlent a Twentével.
A legyőzhetetlenség érzése akkora lökést adhat a játékosoknak, hogy úgy érezhetik, kötelességük versenyezni a bajnoki címért. Még akkor is, ha a szezon első tizenegy meccsén sikerült ilyen sorozatot elérni.
A szakíró szerint bravúr lenne, ha Francesco Farioli ezt elérné a csapatával. Főleg azok után, ahogyan az Ajaxnak meg kellett küzdenie az elmúlt szezonban, és pláne egy fiatal, tapasztalatlan, unortodox hozzáállású olasz vezetésével.
Koeman látja a jövőt az Ajaxban
Farioli bő keretet használ, és próbálja nem kiégetni a legjobbjait, így folyamatosan rotálja a csapatát, aminek nem mindenki örül. Ronald Koeman szövetségi kapitány is érdeklődve figyeli a történteket, monitorozza a fiatal játékosokat, akik a közeljövőben óriási segítségére lehetnek a válogatottnál.
És, bár nem mindennel ért egyet, azt elismeri, hogy az Ajax fejlődése megkérdőjelezhetetlen.
„Ahogyan a csapat Francesco Farioli irányítása alatt fejlődik, az tetszik. Igaz, Brian Brobbey nem játszik folyamatosan, ahogy Wout Weghorst sem. De minden edző másképp csinálja. Én nem így tennék, de ez nem jelenti azt, hogy egyik vagy másik módszer jobb lenne. Farioli éles, még vasárnap, a Twente ellen is jó volt nézni csapatát.
Ebben az Ajaxban egyértelműen van jövő
– nyilatkozta.
Hasonlóképpen vélekedett Weghorst is, aki belülről nehezen éli meg a történteket, de elfogadta, hogy az új edző úgy látja a legjobbnak, ha megosztja a játékidőt közte és Brobbey között.
„Nehéz, hogy nem minden meccsen kerülök be a kezdőcsapatba, hiszen végső soron egy labdarúgónak egész életében az a vágya, hogy valahol első számú csatár legyen. Itt van egy bizonyos látásmód és filozófia, és őszintén szólva nem is működik rosszul, kifizetődőnek tűnik” – vélte. Hozzátette, a csapat érdeke a legfontosabb.
A támadó a szezonban eddig 9 tétmérkőzésen lépett pályára, 411 percet játszott, négy gól és egy gólpassz a mérlege.
Koeman arról is beszélt, hogy figyeli a 22 éves középpályás Kenneth Taylort, aki eddig négy meccsen kapott lehetőséget a legjobbak között. Az Ajax kulcsembere 21 tétmérkőzésnél jár a szezonban eddig 1341 percet töltött a pályán, hat gólt szerzett és négy asszisztot adott.
„Az elmúlt időszakban sokkal jobban játszott, mint az előző szezonban, a hétvégén két gólpasszt is adott a Twente elleni 2-2 alkalmával. Szerintem ebben rejlik az ereje, ki tudja választani a megfelelő pillanatot a támadáshoz. Azonban jelenleg nem tud megbirkózni a holland versenyhelyzettel, mert olyan poszton játszik, ahol túlkínálat van, jelenleg Teun Koopmeinersszel (Juventus) és Tijjani Reijndersszel (AC Milan) kellene harcolnia.
És ahhoz kiemelkedően kellene futballoznia, hogy felülmúlja ezeket a srácokat. De nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy fejlődik ebben a szezonban.
Nem mindenki várja a válogatott meccseket
Közben az Ad.nl portál arról írt, hogy alig kezdődött el a 2024–25-ös idény, mire egy-egy csapat felvenné a tempót, addigra a szezonban már harmadszorra is durván megszakad ez a ritmus és néhány hónap lefogása alatt már a harmadik válogatott időszak következik.
A „Panaszkodó játékosok és szurkolók: ki várja az újabb nemzetközi szünetet?” című cikkben – a magyarokra nem éppen jó fényt vetve – azt írja a szerző, hogy korántsem minden futballrajongó várja izgatottan a közelgő két mérkőzést, pláne két nem túl vonzó ellenféllel szemben.
„A Johan Cruyff Aréna szombaton teltházas lesz a Magyarország elleni mérkőzésre, nem ez a probléma. A válogatott mindig népszerű, a PricewaterhouseCoopers kutatása szerint 8,2 millióan vallják magukat futballrajongónak az országban. A legtöbb holland azonban csak a világversenyek idején követi igazán intenzíven a válogatottat. Ez tükröződik a nézettségi adatokban, amelyek a Nemzetek Ligája- vagy selejtezőmérkőzéseken gyakran 1 és 2 millió fő között ingadoznak. Az Európa-bajnokságokon és a világbajnokságokon ezek a számok legalább háromszor magasabbak” – olvasható.
