Lábuk előtt hevert Európa, de azóta mindenki hullámvölgybe került – mi történt a BL-csodát bemutató Ajax-játékosokkal?

A 2019-ben Bajnokok Ligája-elődöntőben kieső Ajax Amszterdam olyan focival rukkolt elő, amely után a topligák klubjai birokra keltek a futballistákért. A keret zöme, de még a vezetőedző is belebukott a váltásba.

Ha az utca emberét megkérdeznénk arról, ki lehet az FC Barcelona legjobban fizetett futballistája, nagyon kevesen adnának rá helyes választ. Bizonyára sokan a nyáron igazolt Dani Olmóra tippelnének, de felmerülhet Robert Lewandowski vagy a 2022-ben szerződtetett Raphinha neve, sőt, a tíz éve Barcelonában élő Marc-André ter Stegen sem lenne éppen rossz tipp. A megfejtés azonban Frenkie de Jong.

A La Liga hivatalos oldala augusztusban publikálta a tíz legjobban fizetett labdarúgó listáját, ebből pedig kiderült, hogy a holland középpályás szezononként 37.5 millió eurót vág zsebre. Bár a játékos korábban, majd a lista mostani kikerülése után is próbálta cáfolni, hogy valóban ennyit keres, ha hiszünk a bajnokság hivatalos közlésének, akkor De Jong ezzel a gázsival az egész bajnokság legjobban fizetett labdarúgója csapattársát, Lewandowskit, illetve a PSG-től a Real Madridba igazoló Kylian Mbappét is lepipálva. Egy ilyen zsíros szerződés finoman szólva is luxus az anyagi gondokkal küszködő Barcának, különösen úgy, hogy De Jong nem tartozik a legmegbízhatóbb játékosok közé a sérülései miatt. Mióta 2019-ben a katalánokhoz igazolt, 213 tétmeccsen lépett pályára, eközben viszont nyolc sérülést is összeszedett. Áprilisban is megsérült a bokája, így nemcsak a bajnoki hajráról, de a nyári Európa-bajnokságról is lemaradt. A középpályást a Barca nyáron kinevezett vezetőedzője, Hansi Flick az október 1-jei, Young Boys elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésre tudta először a keretbe benevezni.

Azzal éppenséggel nem lehet vádolni De Jongot, hogy rosszul játszott volna a Barcában – bár a katalánoknál tapasztalható közeg nem éppen a pozitív és támogató légkörről híres –, de sokadik, ezúttal elég hosszúra nyúlt távolmaradása alatt az is kiderült, hogy nem is pótolhatatlan játékos. Pedig közvetlenül a La Ligába érkezése előtt még a legígéretesebb futballisták egyikének tűnt.

De Jong a 2018–2019-es idényben robbant be a köztudatba, még az Ajax Amszterdam játékosaként. A klub lehengerlő volt abban a szezonban, a Holland Kupa mellett az Eredivisiét is megnyerte (a bajnokságban összesen 119 gólt szerezve), de igazán a Bajnokok Ligájában alkotott maradandót. A csoportkört veretlenül hozta az Ajax annak ellenére, hogy a Benfica és az AEK Athén mellett a Bayern Münchennel került egy négyesbe. Rendkívül látványos támadó játékkal, saját térfelén intenzív labdaszerzési kísérletekkel operált ez a fiatalokkal teletűzdelt csapat. A Real Madridot hazai pályán 4-1-re verte a legjobb tizenhat között, majd a negyeddöntőben a Juventust is legyűrte, mielőtt idegenben lőtt több góllal a Tottenham elgáncsolta volna a döntőtől egy 95. perces találattal. Az űrfocit mutató amszterdami keretet, ahogy az lenni szokott, ezután szétkapkodták a topligás sztárklubok.

Frenkie de Jong ebből az Ajaxból is kitűnt, megválasztották a BL-mezőny legjobb középpályásának, bekerült az álomcsapatba is. Amikor az elődöntőben a Spurs elleni első mérkőzésen 1-0-ra nyert a holland csapat, a találkozón ő ért legtöbbször a labdába (86) és 86 százalékban pontosan is játszotta meg a társait. Nem meglepő, hogy a labdabirtoklásra nagy gondot fordító Barcelona bejelentkezett érte, végül 86 millió euróért váltott klubot. Arról lehet vitatkozni, mennyire érte meg a katalánoknak gazdasági szempontból, de 2019-ben minden Barca-szurkoló dörzsölte a tenyerét, amiért sikerült megszerezni ezt a 22 éves játékost. A klubnál lejátszott több mint 200 mérkőzés és a 2023-as bajnoki cím nem is mutatnak rosszul, de talán sokakban maradhatott hiányérzet De Jongot illetően, és a kiemelkedő fizetése, majd az elhúzódó visszatérése sem javított a megítélésén.

Nem csak De Jong számára sikerült kérdőjelesre a folytatás. A BL-szenzációt okozó csapatból 2019 nyarán a középpályás mellett távozott

Ez a négyes önmagában 200 milliót hozott az amszterdamiaknak, miközben néhány igazolás mellett Sergino Dest és Ryan Gravenberch bekerült a felnőttek közé. Mégsem a sikerektől hangos ma már a média.

Erwin Spek/Soccrates/Getty Images – Dest és Gravenberch beépítése tudatosan zajlott, de a későbbiekben hasonló tehetségeket már nem tudott kinevelni az Ajax.

De Ligtet túlzás volna azzal vádolni, hogy megbukott a Juventusnál, de valamiért nem ragaszkodtak hozzá igazán az olaszok. Még ennél is kétségbeejtőbb lett a helyzet a Bayern Münchennél, ahol már megroppant az önbizalma is, ezért nem tudta a korábbi teljesítményét nyújtani. Nem mondható meglepőnek a klubváltása, az már annál inkább, hogy a Premier League-ben kötött ki. Hasonló utat járt be Noussair Mazraoui is, aki De Ligttel egyszerre került a bajorokhoz, majd 2024 nyarán követte őt a Manchester Unitedbe, miután neki sem sikerült megváltania a világot a Bundesligában.

Akadt azért a védelemből sikersztori is, Daley Blind egy katasztrofális idényt töltött ugyan a Bayernben, de itt összesen négy mérkőzést kapott, mielőtt a Gironához szerződött volna. A La Ligában aztán kivirágzott, és a klub történetében először Bajnokok Ligáját érő helyezéssel zárult az idénye. Szintén bevált Joel Veltmannak a váltás, aki szalagszakadás után sem állt le, és 2020 óta megbízhatóan játszik a Brightonban.

Pedig az angol liga meglehetősen könyörtelen, Hakim Zijes a Chelsea-nél, Donny van de Beek pedig a Manchester Unitedben vallott kudarcot mérkőzésszámban és teljesítményben egyaránt. Előbbi végül Törökországban, a Galatasaray-nál találta meg számításait, míg a holland középpályás az Evertonban és a Frankfurtban is alig játszott kölcsönben, a mostani szezonban pedig a Gironában próbálhatja meg újraépíteni magát.

Joan Valls/Urbanandsport/NurPhoto via Getty Images – Van de Beek karrierje annyira zátonyra futott, hogy Erik ten Hag érkezésével sem javult a helyzete. Spanyolországban építheti fel újra magát.

A nagy Bajnokok Ligája-menetelés során André Onana védte az Ajax kapuját, aki aztán 2022-ig az amszterdamiaknál maradt, mígnem szabadon igazolhatóként elment az Interhez. Ott káprázatosan teljesített a BL-ben, döntőig jutott a milánóiakkal, Olasz Kupát is nyert a csapattal. Nem is időzött sokat a Serie A-ban, lecsapott rá a Manchester United, amely épp olyan stílusú kapust keresett, mint ő. A debütáló szezonja azonban rémesen alakult Angliában, és azóta sem sikerült minden manchesteri szurkolóval elfogadtatnia magát, főleg, hogy egy klubikon, David De Gea helyére érkezett. A kameruni kapussal egyébként állandóan történik valami: keveredett már doppingügybe, amiért hónapokra eltiltották (még az ajaxos éveiben), majd a 2022-es világbajnokságon összeveszett a szövetségi kapitánnyal, kikerült a csapatból, aztán a torna közben hazament a válogatottól.

Egy fontos szereplőről nem beszéltünk még, a BL-elődöntős Ajax vezetőedzője ugyanis Erik ten Hag volt.

A szakember azzal tűnt ki Hollandiában, hogy az Utrecht csapatával ötödik helyen zárt az Eredivisiében, sőt, a kupadöntőbe is bejutott. A látványos sikereknek köszönhetően az Ajax vezetősége látott benne fantáziát, ezért azt követően, hogy Peter Boszt a Borussia Dortmund elcsaklizta, rögtön fel is kérték a feladatra Ten Hagot. Tündérmesének indult, hiszen 128 bajnoki alatt ligarekordot jelentő száz győzelmet aratott irányításával az Ajax, és már a második évében sor került a csodás BL-diadalmenetre. Minden úgy tűnt, hogy a Pep Guardiola müncheni évei alatt a Bayern második csapatát irányító Ten Hag hamarosan tényező lehet a világfutballban.

Michael Regan/Getty Images – Erik ten Hag számára igazi hullámvasút a manchesteri szerepvállalás, 118 meccséből 69-szer nyert, de 34-szer kikapott. A mutatott játék viszont rontja az összképet.

Ahogyan azonban a futballistáinak, úgy az edzőnek sem sikerült zökkenőmentesre a topligás ugrás. 2022-ben döntött a váltás mellett, és a Manchester Uniteddel erősen kezdett, a bajnoki bronzérem mellett FA Kupát és Ligakupát is nyert, a játék azonban sokszor hagyott maga után kívánnivalót (talán nem véletlen, hogy De Geát választották a szezon legjobb kapusának), ráadásul első félévében menthetetlenül megromlott a viszonya Cristiano Ronaldóval is, aki távozott 2022 telén. A második PL-szezonja végén az sem volt biztos, hogy megtarthatja az állását, a rossz nyelvek szerint csak azért nem rúgták ki, mert nem találtak olyan utódot, aki előrelépésnek számított volna.

Adódik a kérdés, mit szűrhetünk le abból, hogy egy briliánsan futballozó csapat legtöbb alkotóeleme bukdácsol a távozását követően? Talán elsősorban azt, hogy a BL-csoda egy masszív felülteljesítés volt.

Noha Bajnokok Ligájában szerzett 22 találat teljesen megegyezik a várható gólok statisztikai mutatójával, az Ajax négy és fél góllal kevesebbet kapott, mint ahogyan azt az ellenfeleknek engedett helyzetek minősége valószínűsítette. A 17.8-as xGA a második legrosszabb mutató volt a legjobb nyolc közé bejutott, így legalább tíz mérkőzésen szereplő csapatok között – csak az FC Porto szerepelt ennél rosszabbul, amely 6-1-es összesítéssel esett ki a későbbi győztes Liverpoollal szemben a negyeddöntőben. Tekintettel arra, hogy a Juve ellen egy, a Real Madrid ellen pedig két góllal nyert párharcot, az Ajax védekezésben nyújtott felülteljesítése csodákra volt képes. Ne vegyük el Onanától sem a dicsőséget, akinek hatalmas szerepe volt az elődöntőben: egyrészt a BL-ben összesen negyven védést mutatott be, ami Alisson mögött a második legtöbb volt a 2018–2019-es szezonban, másrészt a kaput eltaláló helyzetek minőségében (PSxG) még nagyobb a differencia, 5.1-gyel többet védett, mint az elvárható lett volna. Ez szépen összecseng a korábbi xG-számokkal is.

Hogy egy csapatnak van egy kiugró teljesítménye, amit visszaesés követ, nem újdonság, azonban, ha a nagyobb képet és az egész Eredivisét vizsgáljuk, akkor lesz igazán borús a kép.

Nehéz lenne ugyanis a holland élvonalból olyan játékost mondani, aki azonnal bevált volna topligás csapatában az elmúlt évtizedben. De Jongra mondhatjuk, hogy rendben volt a Barcában, ahogy Mohammed Kudus is a West Ham United húzóemberévé vált, vagy épp Hirving Lozano nápolyi szerepvállalására sem lehet nagy panasz. Jurrien Timber is biztatóan néz ki eddig az Arsenalban, de, ha szívünkre tesszük a kezünket, a felsorolt futballisták közül egyikre se mondanánk, hogy berobbant volna. Gondoljunk arra, ahogyan Luis Suárez indított Liverpoolban vagy Georginio Wijnaldum a Newcastle-ben. Ekkora hatású labdarúgókat nehezen találunk az elmúlt évtizedből, akik az Eredivisiéből érkeztek volna egy topligába.

Alex Livesey/Getty Images – Suárez 2011 januárjában az Ajaxtól igazolt Angliába. Tavasszal 14 bajnokin 4 góllal és öt gólpasszal jelezte, hogy a világ egyik legjobbja. Liverpoolban 133 tétmeccsen 82 gólig és 34 gólpasszig meg sem állt. Azóta sem érkezett hasonló űrteljesítményre képes klasszis Hollandiából.

Nem jobb az összkép az edzők terén sem. Az utolsó hat holland bajnokcsapat éléről eligazoló szakember közül egyik sem tudta megváltani a világot. Ten Hag manchesteri bukdácsolásáról már szót ejtettünk, Phillip Cocu viszont sokkal rosszabbul járt: a PSV-vel három bajnoki címet szerző edző váratlant húzott, amikor a Fenerbahcénál kötött ki. A török élvonal messze nem topliga, mégis kirúgták félév alatt, ezután pedig két évig nem talált munkát. Végül a Derby Countynál alkalmazták, de az anyagi gondokkal küzdő együttes túl nagy falatnak bizonyult, visszatért hát Hollandiába a Vitesse-hez.

Frank de Boer 2011 és 2014 között négyszer is bajnok lett az Ajax élén, de némi lejtmenetet követően 2016-ban az Internazionale vezetőedzője lett – mindössze 14 meccsre. Ezeknek a felét ugyanis elveszítette, és az olaszok megköszönték neki a munkát. Ezután a Crystal Palace kispadját kapta meg, ám az angol klub is tíz hét után elköszönt tőle. Mindezek tetejébe José Mourinho a Premier League történetének legrosszabb edzőjének titulálta. Steve McClaren 2010-ben valószínűtlen hőstettet hajtott végre a Twente fennállásának egyetlen bajnoki címével, de ezután dobbantott is, ám a Derby County és a Newcastle sem virágzott ki irányításával.

A legutóbbi szezonban az a Peter Bosz ünnepelhetett aranyérmet, akit a Borussia Dortmundtól korábban fél év után elküldtek, de aki később Német Kupát nyert a Leverkusennel. Ő javíthatja még az összképet a jövőben is, ahogyan Arne Slottól is sokat várnak Liverpoolban. Ennek ellenére egyértelműen az rajzolódik ki, hogy többször nem vált be Hollandia elhagyása a sikeredzők számára (sem).

Photo Prestige/Soccrates/Getty Images – Peter Bosznak nem sok öröme volt a dortmundi időszakában.

Talán azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Eredivisie színvonala csökkent annyit az elmúlt évtizedben, hogy már túl nagy lépés azonnal a Serie A, Bundesliga vagy a Premier League. Ebben az időszakban rendkívüli tempóban nőtt az adatelemzés, egyre többféle statisztikai kimutatás készült, ráadásul a legjobb akadémiák, legnevesebb klubok inkább fiatalabb korban magukhoz láncolják azokat a futballistákat, akikben potenciált látnak, és csak kölcsönben hagyják őket kibontakozni egy másik együttesben.

Az Ajax akadémiája nagyon sokáig a világ élvonalába tartozott, de az amszterdamiak is egyre nehezebben találják meg a világ élvonalába illő tehetségeket. Saját nevelésű játékosokat ugyan a mai napig beépítenek minden évben, ám látványosan zuhant ezeknek a labdarúgóknak a száma, ráadásul messze nincs akkora hatásuk a csapat játékára, mint ahogyan Gravenberchnek vagy Destnek volt 2019-ben – pedig arra az idényre bukta a BL-ben csodásan szereplő csapat javát az Ajax az átigazolási szezonban, a helyettesek mégis megütötték a szintet.

Összességében tehát elmondható, hogy a világfutball alakulása nem kedvezett a holland csapatoknak, mivel a topligák adatelemzői elszipkázzák a világklasszis potenciállal rendelkező tehetségeket. A játékosok már nem feltétlenül vágynak egy holland kitérőre, inkább azonnal a sűrűjébe vetik magukat, az Eredivisie csapatai pedig hátrébb szorultak a minőséget tekintve. Természetesen az élvonalbeli bajnokság így sem számít gyengének, elég megnézni, hogy

Öt csapat megsüvegelendő teljesítmény, az UEFA-együtthatók alapján a kontinens hatodik legerősebb ligája a holland a Ligue 1-t ostromolva. Nem arról van tehát szó, hogy a többi bajnokság jött volna fel a hollandok szintjére, bármennyire is liheg a nyakában a portugál és a belga élvonal. Sokkal inkább arról, hogy kegyetlenül kinyílt az olló Európa erős és Európa legjobb bajnokságai között.

Ennek a gigászi különbségnek egyik legnagyobb elszenvedője pedig az Eredivisie.

Címkék: ajaxsportlabdarúgásholland fociajax amszterdamfrenkie de jongerik ten hag