Nemzetközi foci

Hogy kerül egy rekordbajnok a tabella utolsó helyére?

fcb.ch
fcb.ch
A svájci élvonalbeli bajnokságot régóta az FC Basel uralja, legalábbis ez a kép él a fejünkben. A klub 2010 és 2017 között megállíthatatlannak tűnt, azóta viszont egyetlen Svájci Kupa-győzelmet tud felmutatni, miközben évről évre hátrébb csúszott a tabellán. De mi ment tönkre a háttérben és mi vezetett akkora lejtmenethez, hogy 13 forduló után a tabella utolsó helyén áll?

Amikor Szalai Ádám 2022 februárjában az FC Baselbe igazolt, a magyar drukkerek izgatottan várták, mire megy új klubjában. A svájci bajnokság egyik legerősebb csapata rendszeres szereplője volt az európai kupaküzdelmeknek, 2010 és 2017 között pedig minden alkalommal megnyerte az élvonalbeli bajnokságot. Szalai aztán októberben kikerült a keretből, pereskedve érte el, hogy az edzésről ne tiltsák ki, majd január végén felbontotta szerződését.

Magyarországról nagyjából ennyit lehetett látni a csapatból, de ez csak egy apró részlete annak a káosznak, ami az FC Basel körül zajlik. A svájci Szuperliga-éra rekordbajnokának mélyrepülése ott tart, hogy a mostani szezonban mindössze két meccset nyert meg és sereghajtó a ligában.

Ahhoz azonban, hogy megértsük ennek okait, vissza kell kanyarodnunk 2017-ig. Az akkori aranyérmes csapat éléről ugyanis ekkor távozott Bernhard Heusler elnök, aki minden részvényét értékesítette. A klub élére Bernhard Burgener került, aki kihirdette, hogy új korszak kezdődik.

Piros és kék mindörökké

– kürtölte világgá az új elnök és teljesen átalakította a csapatot.

A vezetőségbe korábbi klublegendákat ültetett, a játékoskeretet pedig saját nevelésű focistákkal töltötte föl. Ez egy jól csengő szlogen és eljárás volt, de valójában csak egyetlen dologról szólt, a spórolásról. A svájci élvonal ugyanis a 2017-2018-as szezontól kezdve nem kapott automatikus indulási jogot a Bajnokok Ligájában, a kieső bevételtől tartva pedig Burgener meghúzta a nadrágszíjat. Eladta a nagy potenciállal rendelkező fiatalokat, mint például a jelenleg Manchester Cityt erősítő Manuel Akanji, az idősebb labdarúgóknak vagy csökkent a fizetésük, vagy távoztak, sőt még a vezetőedző fizetésén is faragott, így a kétszeres bajnok edző Urs Fischernek is mennie kellett. Fischer azóta az Union Berlinben is megmutatta, hogy kincset ér, hiszen előbb a Bundesligába, majd a BL-be vezette a németeket (ám a rossz kezdés miatt nemrég távozott a csapat éléről). Elsőre ugyan nem tűnt úgy, hogy baj lesz, BL-csoportkörbe jutott a Basel, sőt minden idők legjobb svájci szereplését produkálta a sorozatban három győzelmet aratva. Aztán mégis megindult a lejtőn.

Feszültség, állandó vita, éves kiárusítás

Miközben a nemzetközi kupában derekasan helyt állt az együttes, a bajnokságban már nem jöttek elég jól az eredmények, ennek köszönhetően egymás után nyolc aranyérem után be kellett érni a második hellyel. A Young Boys 1987 után először nyert bajnoki címet, amit aztán alaposan meg is ünnepelt.

Ez nem maradhatott válaszlépés nélkül, Burgener pedig ismét a szokásos eszközt választotta: eladta a legjobb játékosokat és fiatalokat hozott a helyükre. Edzőváltás után azonban BL-selejtezőből a PAOK, az Európa Liga selejtező playoffkörében az Apollon Limasszol búcsúztatta a csapatot, így már augusztusban biztossá vált, hogy 14 év után nemzetközi kupaszereplés nélkül marad a Basel. Ezt követően a Young Boys megalázó 7-1-es csapást mért rá, amitől aztán beindult a lavina. A keményvonalas ultrák, vagyis a Muttenzerkurve tagjai azt szerették volna látni, hogy a vezetőség mindent megtesz a javulás érdekében, ehelyett azonban Burgener egyéb befektetéseiről jöttek hírek.

  • Beindult a Basel e-sport, vagyis versenyszerűen videojátékozó csapata,
  • Burgenerék az indiai Chennai City FC-ben vettek részesedést,
  • a távozó tehetségeket pedig nem tudta pótolni a vezetőség.

Ez a típusú szembenállás megmérgezte a hangulatot a klubnál és a nyomás hatására a vezetőségben is megszűnt az egyetértés. A klublegenda Marco Streller sportigazgatóként úgy döntött, hogy kirúgja Marcel Koller vezetőedzőt a szezon végén, sőt már a helyettesét is megtalálta Patrick Rahmen személyében, ám Burgener az utolsó pillanatban megvétózta a váltást. Streller természetesen azonnal felmondott, a klubházban pedig még nagyobb lett a feszültség. Kis fénysugár lehetett volna, hogy David Degen is résztulajdonossá vált, ám 2020-ban a koronavírus-járvány teljesen felforgatott mindent. Mivel Svájcban kevés a közvetítésekből származó bevétel, az üres stadionokban játszott meccsek nagyon érzékenyen érintették a klubokat, a játékosok fizetését megnyirbálták.

2020 nyara azonban más változásokat is hozott. A klub többségi tulajdonát egy londoni cégnek készült eladni Burgener, ám a közgyűlés – leginkább Degenék és a szurkolói klub tagjai – hallani sem akartak erről és leszavazták. Koller szerződése eközben lejárt, a helyét Ciriaco Sforza vette át a kispadon, de katasztrofális eredményeket szállított, a Svájci Kupából például a másodosztályú Winterthur 6-2-vel ütötte ki, a bajnoki címre pedig esélye sem volt. Apró érdekesség egyébként, hogy ezen a meccsen a jelenleg Újpesten játszó Djordje Nikolic volt a Basel kapusa.

Ezen a ponton Burgenernek elege lett az állandó hadakozásból és megpróbálta eladni a részét, de szaúdi és angol érdekeltségű cégeknek, amitől megint csak borsózott a drukkerek háta. A svájci ligában nincs túl jó híre a külföldi befektetőknek, a szaúdiaktól pedig morálisan is elzárkóztak, végül viszont mindenki megnyugodhatott, mert Degenhez került a tulajdonjog 90 százaléka. Eközben a szurkolók is jelezték, hogy elegük van: egy emlékhelyen az utcára dobták az éves bérletüket.

Játékoskeringő mellé edzőkeringő

A tüntetéseket halmozó szurkolók azonban nem sokáig örülhettek a fejleményeknek. A nyári átigazolási szezonban Arthur Cabral, a csapat legveszélyesebb támadója eligazolt a kezdő gerince mellett, Degenék pedig ingyen igazolható játékosokból és kölcsönzött futballistákból alakították ki a keretet. A korábban kinézett Rahmen kapta meg a kispadot, akitől már az is bravúr volt, hogy az ötödik helyről ezüstig vezette a csapatot. A következő nyáron több anyagi támogatással alakíthatta ki a keretét, de így sem javultak az eredmények, azóta pedig egymásnak adják a kilincset az edzők. Előbb Guille Abascal, majd a baseli legenda, Alexander Frei próbálkozott a feladattal, de ők is kudarcot vallottak, és talán az is érthető, Szalai milyen káosz közepébe csöppent bele, amikor csatlakozott a csapathoz.

Ugyan 2022-ben még ezüstérmes volt a Basel, az előző szezonban mindössze ötödik helyen végzett, ilyen mélyen 25 éve nem volt a klub.

Még így is pislákolt egy icipici fény az alagút végén, mivel eközben a Konferencia Ligában elődöntőig menetelt a csapat, de a Fiorentina végül egy őrült hajrával, a 129. percben gólt rúgva ejtette ki a svájciakat. Arra azonban kevesen gondolhattak, hogy annyira pocsék idénye lesz a rekordbajnoknak, mint amilyet a mostani szezonban produkál.

SEBASTIEN BOZON / AFP Megtörte a játékosokat a Fiorentina elleni vereség.

Az FC Basel 2023 nyarán az első svájci klubbá vált, amely 50 millió fölötti összegért értékesített játékost, de azzal is csúcsot döntött, hogy 34,82 milliót költött erősítésekre. Ezek ismeretében még katasztrofálisabb a mostani idény, amelyben

  • az első körben elbukta a KL-selejtezőt a rém gyenge kazah bronzérmes, az FC Tobol ellen,
  • első 11 bajnoki meccséből nyolcat elveszített, összesen öt pontot gyűjtve, valamint
  • Timo Schultz és a beugró Heiko Vogel után Fabio Celestini már a harmadik edző, aki a szezonban irányította a Baselt.

Októberben annyira pocsékul szerepelt a Basel, hogy kénytelen volt közzé tenni, hogy nem tudja megszavaztatni a hónap legszebb gólját, ugyanis nem szerzett egyet sem a csapat.

A svájci lapok elemzői arra a megállapításra jutottak, hogy miközben hat kulcsjátékost is értékesített az együttes, a helyükre nem azonnal megoldást eredményező, minőségi labdarúgókat, hanem fiatalokat szerződtettek. A svájci Szuperligában csak a Grasshoppersnek van fiatalabb átlagéletkorú csapata, a harminc főből álló keretben hét játékos idősebb 25 évnél, ebből kettő kapus. A rutin és kiegyensúlyozott teljesítmény eltűnt, helyette maradt a kapkodás és a pánik, ami – ahogyan ez ilyenkor lenni szokott – főleg edzőcserével járt. Ezt alighanem a klubnál dolgozók is így látják, mivel létrejött egy átigazolásokat elemző bizottság a vezetőségben, amellyel talán sikerül elérni, hogy ne kelljen minden évben a nulláról csapatot építeni.

Ugyanakkor a számok sem hazudnak, nem véletlenül van most ott a Basel a rangsor alján. A védekező középpályás, Fabian Frei a csapat házi gólkirálya három találattal, a lejátszott 13 bajnokin pedig 30 gólt kapott az együttes.

Szintén kíméletlen a Basellel a szerencse is, mert bár eleve magas xG-t engedett ellenfeleinek átlagban (1.66), eközben még ennél is több gólt kapott meccsenként (2.31.), a pocsék védekezése mellett még a kis helyzetekből is is sikerül  bevenni a kapuját.

Emellett az 1.31-es átlag xG-t majdnem hozni tudja az 1.23-as gólátlaggal, vagyis nagyjából annyiszor talált be a csapat, ahányszor erre reális esélye volt. Más kérdés, hogy 13 meccsen 16 gólra senki sem lehet igazán büszke. A jelenlegi helyzet azonban nem a futballisták hibája, hanem a menedzsment évek óta tartó türelmetlen és átgondolatlan változtatásaié.

Az FC Baselnek az a mázlija, hogy a svájci élvonalban szerepel, ahol csak az utolsó esik ki – míg a tizenegyedik osztályozót játszik. Szóval a helyzet bár rosszul néz ki, közel sem menthetetlen, mert összességében még 25 fordulója van javítani a csapatnak, de a klubvezetés kénytelen lesz kijelölni egy hosszú távon alkalmazott stratégiát, mert a jelenlegi módszertanban képtelenség ütőképes együttest összerakni. Még a másodosztályban sem.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik