Az angol ligakupát megint nem fogja megnyerni a Manchester City, ugyanis a legjobb 32 között kikapott 1-0-ra a Newcastle Unitedtől. Nem ez számított azonban a jelenleg Carabao Cup néven futó sorozat fő szenzációjának, hanem a League One újonca, az Exeter City, amely 1-0-ra legyőzte a Premier League-ben szereplő Luton Townt.
Önmagában az is kiemelkedő teljesítmény, hogy egy harmadosztályú csapat ejti ki az élvonalbeli egyesületet, de az Exeter nem csak ezért különleges.
Összesen több mint 3600 szurkoló fizeti ki a 24 fontos, vagyis cirka 11 ezer forintos éves díjat, amiért cserébe a klub ügyeiben szavazati joga van. Julian Tagg klubelnök szerint mindenről hihetetlenül lassan születik döntés, de legalább megfontolják legmegfelelőbbet. Senkinek sincs miért tartania, az edzőt nem menesztik egyik napról a másikra, ahogyan a drukkerek sem fognak anyázva elküldeni bárkit. Ha elégedetlenek, megszavazzák a változást.
A tény, hogy 2023-ban is így működik egy angol klub, már-már csodával határos, de egyetlen oka van annak, hogy húsz év után sem állt le Exeter: a közösség. Az önkéntesek megfeszített munkájának aratta le a gyümölcsét kedd este a csapat.
Egyik napról a másikra élt a klub, egymás között osztottuk el a feladatokat, de olyan mélységig, hogy ha valaki azt mondta, könyékig nyúlj bele a csatornába, bárki megtette
– mesélte a Guardiannak Andy Gillard, aki egyike volt a leglelkesebb önkénteseknek.
Gillard tudja, miről beszél, hiszen 2003-ban is a klub mellett állt, amikor kiesett a negyedosztályból, vagyis a profi ligák közül. Hatalmas utat járt be azóta az Exeter, amelynek Uri Geller és David Blaine előadóművész/illuzionista is volt már a tulajdonosa, ám ők súlyos adósságba verték a klubot. Nem beszélve a megalázó megjegyzésekről, aminek így céltáblájává vált a csapat.
Amikor a BBC rádióműsorában már a riválisok drukkerei telefonáltak be, hogy az Exeteren gúnyolódjanak, betelt a pohár Taggnél.
A szurkolók azonban nem hagyták magukat, a sportpályától az irodáig mindent közösségi munkával pofoztak helyre. Miközben az életbenmaradásért küzdött az Exeter, a sors mentőövet dobott 2005-ben azzal, hogy a Manchester Unitedet visszavágóra kényszerítette a csapat az FA-kupában. Ez anyagilag elképesztően nagy segítség volt.
Apránként az utánpótlásból érkező játékosok eladása is segített, a közelmúltban abból tudta fejleszteni infrastruktúráját a klub, hogy olyan focisták játékjogát értékesítette, mint Ollie Watkins, vagy Ethan Ampadu. Ők nem lettek szupersztárok, de eljutottak az élvonalba, amivel szintén pénzt kerestek Exeternek.
Ma már ott tart az egyesület, hogy cikkünk megjelenésekor hatodik a League One-ban, ráadásul csak három pontra van a listavezető Portsmouth-tól.
A hivatalos évforduló napján vezettük a tabellát. Nagyszerű érzés volt így visszagondolni a kezdetekre és azt látni, mit vittünk véghez. Már az felvillanyoz, ha erre gondolok
– idézte Elaine Davis önkéntest a Guardian.
Mérkőzések során is érezni lehet, hogy mennyire összetartanak a drukkerek és a játékosok. A játékosok már az öltözőbe is úgy vonulnak be, hogy a szurkolói zónán végig sétálnak. A találkozó után a kisgyerekek is bemehetnek az öltözőbe, a mérkőzést követően pedig kint maradnak a szurkolók összeszedni a szemetet. Az Exeter fanatikusai összesen 63 ezer fontot gyűjtöttek össze a klub konyhájának és irodájának fejlesztésére, az újdonsült edzőpálya fölé pedig hatalmas betűkkel írták ki:
Ez a megkérdőjelezhetetlen elhivatottság és önfeláldozás vezetett el odáig, hogy már profikat is tud alkalmazni az Exeter. Ez a türelem volt a kulcsa annak, hogy anyagilag stabilizálja magát a klub, a focisták és alkalmazottak pedig imádnak ott dolgozni.
