Nemzetközi foci

Teknősszex miatt lett állatgondozó a német sztárfutballista

Christoph Gollnow / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Christoph Gollnow / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Lehet, nem a legjobban időzítette önéletrajzi könyvének megjelentését Alexandra Popp, a német női labdarúgó-válogatott olimpiai bajnok és háromszoros Bajnokok Ligája-győztes klasszisa.

A nemzeti csapat ugyanis szégyenteljesen szerepelt az Ausztráliában és Új-Zélandon rendezett világbajnokságon, ahol a csoportjából sem jutott tovább. A búcsú történelmi, mert a németekkel most fordult elő először nagy nemzetközi tornán (világ- vagy Európa-bajnokságon), hogy nem léptek tovább a csoportkörből, eddig minden alkalommal eljutottak legalább a negyeddöntőig.

A csapat Dél-Korea ellen még kiharcolhatta volna a továbbjutást, de csak 1-1-re végzett, a gólt Alexandra Popp szerezte, aki sorozatban a nyolcadik mérkőzésén talált be nagy nemzetközi tornán, ezzel beállította honfitársa, Heidi Mohrt csúcsát, aki 1989 és 1991 között produkált hasonló szériát.

A Bild éppen Popp önéletrajzi könyvét reklámozta, a 32 éves csatár a „Majd megmutatom a pályán: hogyan élem meg az álmom” (Dann zeige ich es euch eben auf dem Platz: Wie ich meinen Traum lebe) címmel 336 oldalon keresztül mesélt magáról.

A Wolfsburg támadója elmesélte, hogy 15 éve már járt Új-Zélandon, akkor az U17-es női világbajnokságra készülve vívtak ott felkészülési mérkőzéseket. A tíznapos túra része volt egy vadvízi evezés is, amely könnyen tragédiával zárulhatott volna. Popp csónakját ugyanis elsodorta az áramlat, majd felborult, így két társával, Svenja Huthtal és Turid Knaakkal együtt küzdöttek a túlélésért.

Többször eltűnt a fejük a víz alatt, én pedig kiabáltam a nevüket, mire végül újra megjelentek a felszínen. A halálfélelem az arcukra volt írva, és én is éreztem ezt a félelmet. Olyan volt, mint egy rossz film

– írta.

Az állatok kiskorától kezdve fontos szerepet játszottak az életében. Gyerekként állatorvos akart lenni, végül a futball teljesen elcsábította, kizárólag arra összpontosított, és ritkán foglalkozott azzal, mi lesz vele a profi pályafutását követően.

Egészen addig, amíg a 2010-es németországi U20-as világbajnokság során, a bochumi állatkertben nem látta a teknősök párzását. Csapattársával, Marina Hegering csak bámulták az aktust, és nem érették, miért sikolt az állat olyan hangosan.

„Fogalmam sem volt róla, de szerettem volna megtudni” – mesélte. 2012-ben elkezdett egy állatgondozó képzést, amelyet 2015 decemberében el is végzett.

Kapcsolódó
Olvasói sztorik