Cselek, hanyag elegancia, hatalmas mosoly, még nagyobb munkabírás, önzetlenség, látványos gólok. Csak néhány dolog, ami eszünkbe juthat, ha meghalljuk Roberto Firmino nevét. Ha valaki a 2022–2023-as szezon számait nézné meg, nem is értené, miért zokog egy emberként Liverpool a távozása miatt – 35 tétmeccsen 13 gól és 5 gólpassz, ráadásul 2023-ban már szinte csak csereként. Akkor mégis mire a felhajtás? Ám, aki követte a mérkőzéseit, láthatta,
Mindezt alázattal és hihetetlenül kemény munkával érte el. Maceióban, egy szegény családban nőtt föl, előfordult, hogy kókuszdiókat árult a tengerparton. Csöndes, visszahúzódó, szerény fiú volt, akit egyetlen dolog érdekelt a világon: a foci. Akkoriban aligha lehetett olyan ragyogó fogsora, mint manapság, de mégis egy fogorvos, Marcellus Portella hirdeti magáról büszkén, hogy fölfedezte a brazil futball új csillagát. Eleinte bolondnak nézték, de végül sikerült bedumálnia a Figueirense korosztályos csapatába az akkor 15 éves Firminót. Hiába volt annyira félénk, hogy csak két hét után mert szólni az edzőjének, nem is Albertónak hívják, a pályán mégis önmaga tudott lenni. Az akkoriban még mélységi irányítóként szereplő labdarúgó azonnal le is tette a névjegyét új csapatában, az első edzés első órájában kétszer is ollózva rúgott gólt.
Nem sokkal később a Hoffenheim nemzetközi felderítő részlegét vezető Lutz Pfannenstiel éppen Dél-Amerikában járt, ezért láthatta őt gyakorolni, és rögtön kiszúrta magának. Pedig mérkőzésen nem is sikerült megfigyelnie, mert a kispadon ült az aktuális találkozón. 2011-ben, amikor fölmerült a neve lehetséges igazolásként, hevesen bólogatott, mondván „ezt a srácot ismerem, jöjjön”.
Hezitáltunk, mert a brazil játékosokkal nem volt jó tapasztalatunk. Láttam azonban edzésen is, ekkor pedig rájöttem, hogy nem a tipikus egocentrikus típus, aki azzal van elfoglalva, hogy a labdával szórakozzon. Ha az edzője leszidta, nem ment el a kedve, hanem nyugodtan tudomásul vette. Látszott a testbeszédén, hogy tanulni akar és megfogadta a tanácsokat
– mesélte a Firminóról szóló dokumentumfilm-sorozatban Ernst Tanner, a Hoffenheim akkori sportigazgatója, aki Brazíliában is megnézte magának a támadót.
19 évesen Európába szerződött. A szenvedély mellé már új cél is társult, hiszen a komoly fizetéséből gondoskodni tudott a családjáról. Ettől csak még motiváltabb és elhivatottabb lett, az sem állíthatta meg, hogy januárban a téli hidegben csöppent bele a német fociba, ráadásul a nyelvet is alig beszélte. Hamar megszerették a csapattársai, mert pozitív személyisége és barátságos természete vonzotta az embereket már akkor is. Ez nem egy tanulható tulajdonság, egyszerűen egy adottság, amely mindig pluszt hoz az öltözői életbe.
Fantasztikus karakter a pályán kívül és belül is. Mindig számíthatsz rá, ezért tartom őt vezérnek. Tudtad, hogy ő bármikor eldönthet egy meccset a góljaival
– mesélte róla Ermin Bicakcic, aki 2014-től volt a csapattársa.
„Ő jelentette a különbséget. Kimagasló technikai képzettséggel bánt a labdával, de akkor is keményen gürizett, ha nem volt nálunk a labda. Nem ilyenek voltak a korábban nálunk megforduló brazil játékosok. Taktikailag mindig fegyelmezett maradt” – emlékezett vissza Firmino hoffenheimes időszakára Oliver Baumann kapus.
Emellett persze Firmino játéka, edzéseken végzett munkája és folyamatosan fejlődő játéka is segített. Az első két teljes Bundesliga-szezonjában egyaránt 7 gól és négy assziszt jött össze, majd a 2013–2014-es idényben hatalmasat fejlődött és 22-szer talált be, amihez 16 gólpassz is társult. Egy évvel később 10+12-es mutatóval zárt, de addigra már Európa tolongott az aláírásáért. A befutó az a Liverpool lett, amely egyszerre próbálta betölteni a Luis Suárez óta tátongó űrt csatárposzton, valamint az egyik első klubként adatalapú elemzéssel kezdte meghatározni az átigazolási politikáját. A kettő együtt meggyőzte a támadót, hogy ez a jó választás. Nem ment azonban minden simán, ugyanis Brendan Rodgers vezetőedző egy klasszikus centert képzelt el magának, miközben az elemzők arról győzködték, hogy az adatai alapján Firminóra lesz szükség. Kompromisszumos megoldásként 2015-ben a brazil mellett Christian Benteke is Liverpoolba igazolt.
Nem tett jót ez a kettős igazolás a csapatnak, Rodgers egyértelműen Bentekével képzelte el a jövőt. Ebből az lett, hogy a Liverpool bukdácsolt, Firminót pedig ide-oda pakolta edzője a pályán, egy ízben szárnyvédőt is játszott. Miután visszafordíthatatlanul megromlott a viszony Rodgers és a játékosai, sőt, a klub vezetése között is, edzőcsere következett,
Nyolc év után talán kijelenthetjük, Klopp megtanította a világnak, mennyire jó a brazil. Azóta énekli teljes tüdőből a liverpooli tábor:
Valamit el akar mondani neked a Kop: a világ legjobbja Bobby Firmino! Ő a kilencesünk, add neki a labdát és ő betalál. Si senor, passzolj Bobbyhoz és ő gólt lő!
Egészen hidegrázós a lelkesedés és a hangerő, amivel az Anfielden egészen a búcsú napjáig szólt ez a dal. De mégis mit tud ez a srác, akiért ennyire megvesznek a szurkolók még akkor is, ha már inkább csak kiegészítő ember volt?
Két vaskos alappillére van a liverpooli Bobby-láznak: az alázatossága és a pályán mutatott különleges megmozdulásai. Firmino még Klopp előtt érkezett ugyan a csapathoz, de az egyik első olyan igazolás volt, aki szerény, sztárallűröktől mentes futballistának bizonyult. Nyugodtan mellé tehetjük Sadio Manét, akiről időről időre kering a közösségi médiában az a kép, amin törött kijelzős mobiljával flangált. Ha erről kérdezték, mindig csak annyit mondott, nem váltja le a készülékét, amíg működik. Emellett rengeteg pénzt áldozott jótékony célra és szenegáli szülőfalujának fejlesztésére. Említhetjük a kedvesen mosolygó és fényűzéstől szintén mentes életet élő Mohamed Szalah-t, akivel kialakult a rettegett nagy hármas. Az ilyen játékosok mindig szimpátiát ébresztenek az emberekben, különösen a munkásosztályáról híres Liverpoolban.
Míg egy másik brazil, a Barcelonába vágyó Philippe Coutinho állítólag sérüléseket színlelve próbálta meg kiprovokálni, hogy eladja őt a klub, addig Firminónak esze ágában sem volt lelépni, kitűnően érezte magát, élvezte az edző bizalmát, miközben a Premier League-ben és a Bajnokok Ligájában bizonyíthatott.
Eközben viszont – mint minden állomáshelyén – ő maradt az egyik legalulértékeltebb játékos a csapatban. Mivel Szalah és Mané sokkal több gólt lőtt, mindenki rájuk összpontosított, a brazilról szinte megfeledkeztek. A brit média előszeretettel találta meg magának, amiért nem rúgott elég gólt.
A brazil ugyanis főleg visszalépett a labdákért, vagyis bemozgott az ellenfél védői és középpályásai közé, nem feltétlenül a befejezésben jeleskedett. Ez önmagában is alkalmas arra, hogy megzavarja a riválisokat, ráadásul ott van az a mérhetetlen kreativitás is, ami Firminóból árad. Ha megkapja a labdát, bármi történhet. Fantasztikusan cselez, robbanékony, kifogástalan a passzjátéka, egyszerűen kiszámíthatatlan.
Nagyon nehéz volt ellene védekezni az edzéseken minden áldott nap. Az a típus, akinél sosem tudod, mire számíts. Nem csak a tutira, a könnyű megoldásra ment, mindig benne volt egy trükk, az extra, akárcsak a mérkőzéseken. Szerencsésnek éreztem magam, amiért a csapattársa voltam és nem az ellenfele
– mondta róla Martin Skrtel, aki pedig nem az az ijedős fajta.
„Ő az összekötőnk, a befejezőnk, a legnagyobb harcosunk és az első számú védőnk is” – összegezte a szerepkörét Klopp még 2016-ban, ez pedig kiválóan mutatja, hogy a labda nélküli mozgásával is elképesztő melót tesz bele a csapat játékába. Talán úgy lehet legjobban körülírni a helyezkedését, hogy a legszigorúbb utasításokat is betartja, miközben nem veszíti el a brazilos játékosságot, kreativitást. Ahogy Trent Alexander-Arnold fogalmazott, „ő a ragasztó, akivel minden összeállt a csapatban.”
Védekezéskor, letámadáskor, sőt, a támadásépítések során is tudatosan pozicionálja magát, akkor lép vissza a labdáért, amikor arra szükség van, de nem marad le a befejezéseknél sem. Az FBREF adatai szerint a világ legjobb csatárai között van okos helyezkedéssel szerzett labdákban (0,71 az átlaga meccsenként) és szerelésekben egyaránt (átlagosan 1,38). Ezek mellé jönnek az agyeldobós cselek és a váratlan megoldások, amikkel kibillenti ellenfeleit az egyensúlyából, sőt, a passzai is 91 százalékban társhoz kerülnek.
Bobby Firmino la hot 🥵!! The front five Salah ❤️Firmino❤️ Jota❤️ Luiz Diaz❤️ and the latest addition Darwin Nunez❤️!! Will miss Mane actually!! Here we go! You all are not ready for this Liverpool ! Klopp the boss🥰 pic.twitter.com/FwzqWAq1EG
— 💐100%Nad💥🇳🇬🇳🇬 (@VictorAdenad) June 12, 2022
Klopp állandóan a játékintelligenciáját emelte ki, és a trükkök kapcsán is elmondható, sosem lehetett azt érezni, hogy csak öncélú kevergetésről, felvágásról lenne szó. Mindig célja volt az összes köténynek, külsőzésnek, sarkazásnak. Egyedül az úgynevezett „no look” gólokat lehet kivételként emlegetni, amikor az üres kapuba úgy lőtte be a labdát néhány meccsen, hogy direkt az ellenkező irányba nézett. Ez viszont inkább az önfeledt örömről szólt, nem az ellenfelek alázását jelentette. „Nem is az érdekli igazán, hogy gólt rúgjon, csak élvezni akarja a játékot” – mondta róla Szalah.
Megtestesíti a mantránkat, miszerint mindenki felelős mindenért. Színt vitt a stílusunkba. A jó csapatok és a topcsapatok közötti különbséget sokszor az egyéni kvalitások jelentik, miközben a támadók nem helyezik saját érdekeiket a csapat érdeke elé. Ő egyértelműen ilyen volt a sikereink során, egy srác, aki mindig olajat tudott önteni a tűzre. Amikor olyan csatárod van, mint Bobby, minden könnyebb
– magasztalta Pep Lijnders másodedző a brazil támadót.
Egyébként is az egyik legönzetlenebb támadónak tartják, a legjobb liverpooli éveiben jóllehet nem mindig ő rúgta a mindent eldöntő gólt – bár ez sem volt elképzelhetetlen –, akkor is boldog volt, hogyha a társait hozhatta helyzetbe. Egy csatárnál ez nagyon ritka adottság, egyesek szerint ez pozitívum, mások inkább negatívumként tekintenek erre, de tény, hogy Klopp rendszerébe jól illett.
Úgy lehet őt legjobban leírni, hogy nélküle semmit sem érhettünk volna el. A játékstílusunk, a klub üzleti modellje mind Bobbyval kezdődött, a presszingjével és a technikai képzettségével. Ő volt a mi emberünk, ha visszanézzük a legnagyobb pillanatokat, mindig kivette belőle a részét. Rendkívül fontos játékos volt ahhoz, hogy ennyire sikeresek legyünk
– mondta a brazilról Andy Robertson.
Az önzetlenség ugyanakkor nem jelentette azt, hogy ne lett volna megbízható befejező ember. Összesen 111 gólt lőtt a Liverpool színeiben, ezekből hatvankettőt jobbal, 23-at ballal, fejjel pedig 26-szor vette be a kaput. A befejezéseire is jellemző volt, hogy nem utazott a látványos gólokra, inkább begurította a labdákat, vagy jó helyen érkezett a legjobb ütemben. Amikor viszont varázsol, a legvagányabb megoldások is a világ legtermészetesebb húzásainak tűnnek.
A Stoke ellen azt is bizonyította, nem lehet azzal vádolni, hogy ne tudna nagy gólokat is lőni:
Bobby 🫶
A sensational winner from Firmino to secure a 2-1 win at Stoke City six years ago 💥 pic.twitter.com/SX2HicuCCH
— Liverpool FC (@LFC) April 8, 2023
Firmino sokáig alig hagyott ki mérkőzést, hosszú évekig jól bírta a Klopp-féle gegenpresszinggel társuló elképesztő fizikai megterhelést. A 2016–2017-es szezonban minden találkozón rendelkezésre állt, de egy idénnyel később is csak két meccset mulasztott. 2019-től viszont egyre sérülékenyebb lett, egyre többször és egyre hosszabb időre dőlt ki. Decemberben a vádlijával adódtak gondok, amely miatt 51 napig harcképtelenné vált, ilyen hosszú sérülése a 2012-es oldalszalag-szakadása óta nem fordult elő.
A könnyfakasztó anfieldi búcsú után egy ideig a levegőben lógott a jövője, végül ő is Szaúd-Arábia felé vette az irányt, a Chelsea-től leigazolt kapus, Édouard Mendy csapattársa lesz a többi közt.
