Egyelőre megállíthatatlanul robog Portugália az Európa-bajnoki selejtezősorozatban, Roberto Martínez csapata eddig négy meccséből négyet nyert meg, ezeken 14 gólt szerzett, egyet sem kapott, és vezeti a J csoportot. A legutóbbi fordulóban ugyanakkor közel járt ahhoz a portugál válogatott, hogy elrontsa a hibátlan mérlegét, legalábbis az izlandi védelmet csak a legvégén sikerült feltörni. Az 1-0-s győzelmet érő találatot Cristiano Ronaldo szerezte, aki így győztes góllal ünnepelte kétszázadik válogatott meccsét.
A 38 éves Ronaldo ezzel a meccsel a futballtörténelem első olyan játékosa lett, aki elérte a kétszáz válogatottságot – legalábbis a férfiak mezőnyében.
Összesen 26 női labdarúgó mondhatja el magáról, hogy legalább 200 meccsen képviselte hazáját, vagyis szigorúan nézve mind elérte, amit most Ronaldo. Közülük is kimagaslik négy játékos, akik háromszáznál is több találkozón léptek pályára:
- az amerikai Christie Pearce (311) és Carli Lloyd (316),
- a kanadai Christine Sinclair (322)
- és az abszolút csúcstartó, Kristine Lilly, aki 354 válogatott meccsig jutott 1987 és 2010 között.
Ronaldo az európai csúcshoz viszonylag közel kerülhet még az Európa-bajnokságon, ehhez a svéd Caroline Seger 232 mérkőzését kellene überelnie. A számokat böngészve adja magát a kérdés, vajon miért ennyivel nagyobbak a számok a női válogatott futballistáknál, mint a férfiaknál, de egyértelmű választ erre aligha kaphatunk.
Sokan rávágnák erre, hogy a nők fizikálisan kevésbé megterhelő focit játszanak, mert lassabb az iram, és kevesebb a test a test elleni összecsapás. Egy 2016-os tanulmány azonban arra jutott, hogy nincs eltérés a férfiak és a nők terhelése, illetve teljesítménye között. Júlia Barreira a 2012-es olimpia meccseit elemezte, majd az adatok alapján leszűrte, ugyanúgy a húszas éveik második felében képes mindkét nem a lehető legjobb teljesítményt nyújtani, valamint ugyanúgy 30 év után indul romlásnak a fizikai állóképesség és a terhelhetőség. Ez tehát nem magyarázat a különbségre.
A labdarúgók kora is gyakran fölmerül magyarázatként, mivel nem ritkaság, hogy már tinédzserként felkerülnek a lányok a nagycsapatba, majd sokan közülük akár negyvenéves korukig kitolják a pályafutásukat. Brazília legnagyobb női focistája, Formiga 43 évesen is pályára lépett a Copa Americán, előtte két évvel még a világbajnokságon is kergette a labdát, míg a korábban említett abszolút csúcstartó Lilly búcsúmeccsére 39 éves korában került sor. Csakhogy a férfiak közül manapság sem ritka hasonlóan extrém karrier, elvégre Ronaldo 38 évesen lett rekorder, és az Eb-szereplését tervezi, Luka Modric 36 évesen mintha nem is akarna öregedni, Zlatan Ibrahimovic pedig 41 évesen vonult vissza.
A nőknél ráadásul még gyakoribb, hogy már a harmincas éveik előtt szögre akasztják a focicipőjüket. A Fox Sports 2016-ban írt cikkében szép számmal gyűjtöttek ki olyan női futballistákat, akik még azelőtt befejezték a profi sportot, hogy a legjobb éveikben kipróbálhatták volna magukat. A női labdarúgók ugyanis messze nem élnek olyan fényűző életet, mint a férfiak, sokkal kevesebb pénzt keresnek, és nincs ugyanannyi lehetőségük a kitörésre sem.
Jazmine Reeves például már 22 évesen otthagyta a focit, hogy az Amazonnál vállaljon munkát. „Nem szeretek túl sok kockázatot vállalni. Az első idényem jól sikerült, de tudtam, hogy megkaptam ezt az állásajánlatot, amivel nem biztos, hogy élhetek, ha folytatom a labdarúgást” – mondta Reeves a 2014-ben hozott döntéséről.
Ha megtehettem volna, folytattam volna a futballt, de amennyi időt elvitt és amennyit kerestem vele, az nem érte meg a stresszt. 22–23 évesen még elment, de hat hónap után elegem lett már abból, hogy egy bőröndben éljek
– magyarázta a 26 évesen visszavonuló Danielle Foxhaven.
Ebben persze előrébb lépett a női labdarúgás – különösen az amerikai válogatott játékosainak köszönhetően –, ugyanakkor azt is jelzi, hogy milyen sokan hagynak fel a labdarúgással. Így aztán vélhetően a nagy rekorderek nem azért halmoztak fel ennyi meccset, mert enyhébbek a fizikai követelmények, vagy hamarabb kezdenek focizni, hanem azért, mert
Talán ennek köszönhető, hogy jelentősen különböző számokat találunk a nemek legjobbjai között a válogatottság terén. A férfiak közül 38 játékos vallhatja magát legalább 150-szeres válogatottnak. Közülük csak kilenc európai, az élmezőnyben találunk kuvaiti, maláj vagy éppen ománi focistát is, vagyis tipikusan nem a futballnagyhatalmakból kerültek ki. Ez is arra enged következtetni, hogy minél kevesebb jó játékosból válogathat egy kapitány, annál több válogatottság jön össze a csapat legjobbjainak. Ezzel pedig nem az ománi vagy a maláj együttest szeretnénk bírálni, de nem véletlen az sem, hogy ezek a csapatok nem jutnak el a világbajnokságra. Ha pedig az európaiak közt nézelődünk, ott is többnyire balti csapatok játékosait találjuk, akiknek már egy Eb-csoportkörbe jutás is hatalmas siker.
A teljesség kedvéért azért érdemes kiemelni, hogy csak az egészen kiváló európai labdarúgóknak adatott meg, hogy legalább 150-szer képviseljék hazájukat a nagy nemzetek közül. Sergio Ramos (180), Gianluigi Buffon (176), Iker Casillas (167) Luka Modric (166) és Lothar Matthäus (150) volt képes ilyen hatalmas számot felhalmozni. Az európaiak mellett bátran említhetjük Lionel Messit (175), Diego Godínt (160) vagy Alexis Sánchezt (155) is Dél-Amerikából, de mindez a lényegen nem változtat: a nagyobb merítés miatt élesebb a verseny, így hamarabb kiperegnek a játékosok a válogatottból.
Arról tehát nincs szó, hogy Cristiano Ronaldo teljesítményéért és csúcsáért ne járna komoly elismerés. A fizikai erőnlétéről és testének karbantartásáról, kitartásáról, valamint a mentális erejéről bármelyik sportoló példát vehet, sőt, a rekordját belátható időn belül senki sem dönti majd meg. A minden idők legjobb focistája címre szintén pályázó Messi 25 meccsre van tőle, a katari Hasszan al-Hajdosz 32 évesen már 172 meccsnél jár, így ő reálisan beérheti a portugált. Ronaldo legnagyobb kihívója mégis a 38 éves, kuvaiti Bader Al-Mutawa lehet, aki mindössze négy meccsre van a kétszázadik válogatottságától. A távoli üldözők közül a 29 éves Abdelkarim Hasszannak már 133 mérkőzés jött össze a katari válogatottban, de neki is még 67 találkozó kellene a mérföldkőhöz.
A jövő szupersztárjainak fel van adva a lecke, hogy Lilly nyomába eredjenek, de a férfiak közül Cristiano Ronaldót sem sokan fogják beérni.
