Amikor egy meccs tizenegyespárbajában a sorsdöntő rúgáshoz sétál a kijelölt játékos, mindig az szokott beugrani, hogy milyen jó lenne belelátni a fejébe, hogy mire gondol, amíg odaér a labdához. Az villog a fejében, hogy „Úristen, nehogy kihagyjam!”, vagy az, hogy „Odamegyek, és kegyetlenül beverem”? Kitalálja-e előre, hogy melyik oldalt válassza, vagy a nekifutás közben improvizál? Hallja-e a szurkolók morajlását, vagy annyire befelé figyel, hogy minden külső tényezőt ki tud zárni?
Ahhoz, hogy megértsük, honnan hova jutott Lautaro Martínez, fel kell elevenítenünk a tavalyi világbajnokság negyeddöntőjét, ahol az Inter argentin csatára csapata ötödik rúgójaként, az őt heccelő hollandok gyűrűjében indult el a kezdőkörből a labda felé.
Nem tudhatjuk pontosan, mi járt a fejében, de biztos, hogy sokkal feszültebb volt, mint amikor a családja körében korzózik a milánói Dóm téren, és nem csak azért, mert rajta múlt, összejön-e a vb-elődöntő.
Az első csoportmeccsen, Szaúd-Arábia ellen két gólt is szerzett, de les miatt mindkettőt elvették, és bár Lionel Messi tizenegyesével vezetett Argentína, a szaúdiak, akik addig a kaput sem találták el, a második félidő elején varázsütésre feladták a kiscsapat státuszt, és az öt perc alatt végrehatott fordítással a vb-történet egyik legsokkolóbb győzelmét aratták. Lautaro Mexikó ellen is kezdő volt, de ekkor már lesgólokra sem futotta tőle, és már nem volt a pályán, amikor Messi átlövésével az argentinok megtörték a szívós, leginkább a bekkelésre fókuszáló ellenfelet.
Utóbb kiderült, Martínez sérülten érkezett Katarba, bevallása szerint olyan ramaty állapotban volt a bokája, hogy elviselhetetlen fájdalmat jelentett számára, ha labdába rúgott. Nem is nagyon tudott a többiekkel edzeni, de egy nagy adag fájdalomcsillapítóval vállalta a szaúdiak elleni meccset, ami után a fizikai kínok mellé még lelki sebeket is kapott a vereséggel, illetve azzal, hogy a két góljából egyet sem adtak meg.
Az utolsó csoportmeccsen, Lengyelország ellen csak a 79. percben állt be, de addigra Alexis Mac Allister, valamint a Martínez helyére bekerülő Julian Álvarez révén a(z akkor még) kétszeres világbajnok már lerendezte a meccset, és ezzel együtt a továbbjutást. Martínez viszont tehetett volna róla, hogy minden teher lekerüljön a vállairól, de hiába fülelt le egy pocsék hazaadást, ziccerben még a kaput sem találta el, amit nemcsak ő, hanem a rosszabb gólkülönbsége miatt a lengyelek mögé szoruló mexikói csapat is nagyon bánt.
Argentína megoldotta az első feladatot, abszolválta a csoportkört, jöhetett az Ausztrália elleni nyolcaddöntő, és Martínez a lengyelek elleni forgatókönyvet másolta: a padon kezdett, majd bejött, de vaktölténnyel tüzelt, pedig úgy tűnt, mintha az egész csapat arra játszana, hogy végre átszakadjon nála a gát. A legnagyobb helyzeténél Messi tökéletesen tette le neki a labdát, ő viszont kilőtte a nézőtérre, és ahogy két kezét az égnek emelte, abban benne volt a meccsek óta egyre csak növekvő frusztráltság.
Az argentinok cserecsatára hőssé válhatott volna, e helyett viccek, valamint mémek főszereplője lett, és egyre többször kezdték el vele kapcsolatban Gonzalo Higuaínt emlegetni, akire örökre ráégett, hogy a 2014-es brazíliai vébén a legfontosabb pillanatban, a németek elleni döntőben mondott csődöt. Ha a szurkolók és a sajtó rászállt is Martínezre, Messi, valamit Lionel Scaloni szövetségi kapitány a védelmébe vette.
„Lautaro egy hihetetlenül fontos játékos számunkra, akit a gólok éltetnek, mint minden csatárt” – mondta Messi, aki olyan hasznos játszótársnak tartja a csatárt, hogy 2020-ban rájárt a Barcelona vezetőinek nyakára, hogy igazolják le, de az üzletből végül nem lett semmi. Scaloni pedig azt fejtegette, hogy Martínez annyiszor megmentette a csapatot – a vb-selejtezőkön hét találatával Messivel holtversenyben házi gólkirály lett –, és olyan sok kellemes pillanatot okozott a szurkolóknak, hogy igazságtalan lenne kipécézni az ausztrálok elleni rontásai miatt.
Ilyen előzmények után jött a hollandok elleni meccs, amelyen Lautaro úgy állt be Álvarez helyére, hogy úgy tűnt, nagyon nem kell már cidrizniük a dél-amerikai drukkereknek, mivel a 82. percben két góllal ment a csapatuk. A hollandok középcsatára, Wout Weghorst azonban másképp gondolta, és amikor a rendes játékidőhöz hozzácsapott tízperces hosszabbítás hosszabbításában egy zseniálisan megkomponált szabadrúgás-kombinációból egyenlített, kezdődhetett minden elölről. A ráadás az argentinokról szólt, Lautaro két ízben is elintézhette volna, hogy ne kelljen tizenegyeseket rúgni, de az ígéretesebb lövését egy kapu előtt strázsáló védő blokkolta, majd 16-oson kívüli löketét Andries Nopper paskolta ki.
Az argentinok 22-ese úgy állhatott a labda mögé, hogy előtte honfitársai közül a totyogva nekifutó Enzo Fernández, míg a hollandok közül az első két lövő, Virgil van Dijk és Steven Berghuis rontott. Bár Martínez Inter-játékosként öt büntetőt is kihagyott (tizenegyet pedig belőtt), ezúttal nem kegyelmezett, Noppert a bal sarok felé mozdult, ő viszont félmagasan a másik oldalt választotta.
🇦🇷 Lautaro Martinez knows a thing or two about helping his side advance to the semifinals…#FIFAWorldCup | @AFASeleccionEN pic.twitter.com/fzWKsTU0Id
— FIFA World Cup (@FIFAWorldCup) April 19, 2023
„Hogy mi járt a fejemben a tizenegyes előtt? Abszolút nyugodt voltam, mert tudtam, hogy az elvégzett munka meg fog térülni. Minden nap azért edzek, hogy jobb legyek, és örömet okozzak azoknak az embereknek, akik értünk szorítanak. A járvány alatt született kislányomra, Ninára gondoltam, aki megváltoztatta az életem” – mesélte Martínez a továbbjutásról döntő megmozdulása után.
Csapata legsimább meccsén, a horvátok elleni, 3-0-val végződő elődöntőn végig a kispadon maradt, Messi és Álvarez helyette is elvégezte a melót, a csapatkapitány belőtt egy tizenegyest, az időközben kezdő középcsatárrá avanzsáló Manchester City-légiós pedig duplázott, és ezzel már négy gólnál tartott a tornán. A döntő nem Álvarezről és nem is Lautaróról szólt, hanem Messiről és a franciákat a teljes reménytelenségből feltámasztó, és végül mesterhármasig jutó Kylian Mbappéról.
Minden idők legőrültebb vb-döntője argentin szempontból drámai véget ért volna, ha a 120+3. percben nincs Emiliano Martínez fenomenális spárgázása Randal Kolo Muani hatalmas helyzeténél. Bár a legtöbbünknek ez a jelenet maradt meg a hosszabbítás legvégéről, de az argentinok még vezethettek egy veszélyes kontrát, Gonzalo Montiel beadásánál azonban az egyébként remekül fejelő Lautaro nagyon rosszul célzott. Így aztán jöhettek a tizenegyesek, és Martínez neve ismét ötödik lövőként került a listára, de ezúttal nem került sorra, mert névrokona az argentin kapuban az összes trükkjét bevetve Kingsley Comant és Aurélien Tchouaménit is megbabonázta.
Amikor a két francia hiba után a vb-győzelem kapujába kerültek az argentinok, Martínez fűzni kezdte Montielt, hadd rúgja ő a negyedik tizenegyest, de a sorrend már le volt adva, változtatni nem lehetett, így a Sevilla jobbhátvédje ért utoljára labdához a katari vébén. A hosszú ideig tartó eufória után kissé lenyugodva Martínez elismerte, vb-arany ide vagy oda, a torna nem úgy sikerült neki, ahogy szerette volna.
Ami tény, hat meccs alatt 323 perc jutott neki, 15 lövéséből 5 találta el a kaput, és a 2,48-as xG-je ellenére gól nélkül zárta a világbajnokságot.
Kicsit csalódott vagyok emiatt, de az boldogsággal tölt el, hogy bárki állt is be csereként a válogatottba, mindig azt tette hozzá, amire szükség volt.
Scaloni pedig ezt hallva nyomban megnyugtatta, hogy nagyon kedveli, mindig is alapembernek számított nála, és őt tartja a kedvenc csatárának. „A vébén voltak problémái, nekünk pedig azt kellett szem előtt tartani, hogy mi a legjobb a csapatnak. Ő ezt pontosan tudja, és amikor szükségünk volt rá a hollandok elleni tizenegyespárbajban, akkor hozta az extrát” – hangzott a kapitány dicsérete.
Az agilis, 174 centis magassága ellenére a párharcokba is bátran beleálló – innen az El Toro, vagyis A Bika becenév – Martínezt nemcsak a válogattotnál, de klubjában az Internél is szeretik, pláne most, amikor a csapat 2010 után ismét BL-döntőre készülhet.
Így ünnepelték az Inter-szurkolók az újdonsült világbajnokot:
World champion Lautaro Martinez received a hero’s welcome yesterday🏆pic.twitter.com/YsSzEyxGVX
— Italian Football TV (@IFTVofficial) January 5, 2023
Tulajdonképpen már az is némileg meglepő, hogy az Internél kötött ki, ugyanis 2017 decemberében az argentin sajtó kész tényként közölte, hogy Martínez az Atléticóhoz ír alá hat évre, mely 12 millió eurót fizet érte klubjának, a Racingnak. Aztán hívta az a Boca Juniors is, amelynél 15 évesen próbajátékon volt, de akkor kikosarazták, most pedig a Racing intett be, amely elhajtotta a riválist.
Az Inter képviselői ott ültek a lelátón, amikor a Racing 2018 februárjában úgy nyert 4-0-ra az Huracán ellen, hogy El Toro összerakott egy mesterhármast, és kiharcolt egy tizenegyest is pluszban.
Hiába volt nagy Martínez-rajongó Diego Simeone, az Atlético argentin edzője, az Inter letette a csatárért a kivásárlási árat, és bár a Racing elsőre nemet mondott, a következő napon már megkötötték az üzletet a felek. A 2017-2018-as argentin bajnokságot még befejezte a Racinggal, mielőtt átcuccolt Európába, csapata a hetedik lett a huszonnyolc csapatból, ő pedig 13 góljával a második a góllövőlistán.
A váltás nem sikerült zökkenőmentesre, legalábbis a gólok nem a várt ütemben jöttek, mert Martínez első Serie A-idényében a 27 meccsen kapott 1333 perc alatt csak hatszor volt eredményes. Azóta viszont minden évadban felülmúlta a korábbit: sorrendben 14, 17 és 21 gól volt a termése, úgyhogy idén a hátralévő két bajnokin még kettőt kell szereznie, ha folytatni kívánja a javuló tendenciát.
Bár a vébét gól nélkül zárta, de az hamar kiderült, hogy a kaput továbbra is érzi, a 2023-as év első 11 tétmeccsén 8 gólt jegyzett az Interben, a Milannak például bajnokin és a Szuperkupa-döntőben is betalált.
2:01-nél látható, ahogy egészen finom mozdulattal, külsővel lő gólt a Milan ellen a Szuperkupa-fináléban:
Szezonbeli 27 góljából 19-et szerzett a vébét követő újraindulás óta, és nem kizárt, hogy ehhez azok az emocionális többletet okozó tényezők is hozzájárultak, hogy februárban kiderült, jön a második gyereke, bő egy héttel később pedig megkapta az Internél a csapatkapitányi karszalagot, amelyet addig az a Milan Skriniar viselt, aki a nyáron a PSG-hez távozik.
A milánóiak az idén teljesen más arcukat mutatják a bajnokságban, illetve a kupasorozatokban: a Serie A-ban kikaptak az Empolitól, a Bolognától, a Speziától és a Monzától is, miközben a Szuperkupáért a Milant, az olasz kupában a döntőig vezető úton az Atalantát és a Juventust porolták el, majd az aranymeccsen – Lautaro duplájával – a Fiorentina ellen védték meg címüket, a BL-ben pedig továbbjutottak a legnehezebb csoportból, hogy aztán a Porto, a Benfica és a Milan testén keresztül a döntőig meneteljenek.
Martínez legnagyobb hiányossága, és ezt gyakran felróják neki, hogy időnként meccseken át nem hallat magáról, így volt ez most tavasszal is, amikor produkált egy nyolcmeccses góltalansági sorozatot, majd a Benfica elleni negyeddöntő visszavágóján beröffentette az Intert egy góllal és egy gólpasszal.
A csapat pedig tényleg vad száguldásba kezdett, zsinórban nyolc találkozót söpört be, ami az idény legfontosabb szakaszában elég veretes statisztika.
Bő másfél év alatt a nulláról nyolcra tornászta a megnyert trófeák számát (Inter: két olasz Szuperkupa, egy bajnoki cím, két Olasz Kupa, Argentína: világbajnokság, Copa América, CONMEBOL-UEFA Bajnokok Kupája), de hogy a kilencedik meglesz-e, arra a fogadóirodák kevés esélyt adnak: az Inter sikere négyszer jobban fizet, mint a Real Madridot lenyűgöző focival eltüntető Manchester City történelmi diadala.
Eddig kilenc olyan játékos volt, aki egy idényen belül a BL-t és a vébét is megnyerte, és már biztos, hogy az exkluzív klub tizedik klubja egy argentin lesz. Már csak az a kérdés, hogy Martíneznek vagy Álvareznek sikerül-e az emlékezetes duplázás.
Either Lautaro Martínez or Julián Álvarez will become the 10th player to win the World Cup and Champions League in the same season 🏆 pic.twitter.com/9KeKcBL7Zx
— B/R Football (@brfootball) May 17, 2023
