Nemzetközi foci

Jégmező határán tombolt a futball-láz, véget ért a világ legrövidebb bajnoksága

Bár a világ legnagyobb szigetének 80 százalékát jég borítja, a nagy fehérség és a gleccserek nem tudták kiölni az emberekből a labdarúgás szeretetét. A krónikák szerint Grönlandon 1954 óta rendeznek mérkőzéseket, ez a sziget legnépszerűbb sportága. Olyannyira, hogy egyes adatok szerint 76 klubban 5000 ember rendelkezik játékengedéllyel, vagyis a lakosság majdnem 10 százaléka futballozik.

Kapcsolódó
„Csak egy csapat érdemelt volna győzelmet, azok mi voltunk”
Tuchel dühöng a döntetlen miatt, Conte elismerte, hogy jobb volt a Chelsea.

Dánia autonóm tartománya azonban sok mindennel küzd: a hó és jég birodalmában csak pár hónap alkalmas a szabadtéri játékra, ekkor kell lebonyolítani a bajnokságot is, amelynek nyolcas döntőjét a múlt héten hat nap alatt játszották le.

A Dániasport beszámolója szerint a címvédő Nagdlunguaq-48 három győzelemmel és 14-1-es gólkülönbséggel jutott tovább a 2-es csoportból úgy, hogy ebbe belefért egy 10-1-es siker az UB-83 Upernavik ellen is. A legszorosabb meccsét a B-67 Nuukkal vívta, amelyet csak 1-0-ra nyert meg. A másik ágon a G-44 Qeqertarsuaq végzett hibátlanul az élen, megelőzve az Inuit Timersoqatigiiffiat-79 csapatát.

Az elődöntőben aztán a G-44 Qeqertarsuaq nagy pofont kapott, és 6-0-ra kikapott a mesterhármast szerző Sören Kreutzmann vezette B-67 Nuuktól. A másik ágon a Nagdlunguaq-48 elképesztő közel volt a vereséghez, az Inuit ugyanis a 86. percben vezetést szerzett ellene, de ezt Kunuuteeraq Isaksen a 90. percben hosszabbításra mentette, a 111. percben pedig Rene Eriksen Petersen bebiztosította a finálét (2-1).

A bronzmeccsen a G-44 Qeqertarsuaq újabb méretes zakóba szaladt bele az Inuit ellen (0-5), míg a Nagdlunguaq-48 folytatta harcos szerencsesorozatát. A Nuuk kétszer is vezetett ellene, de előbb Kunuuteeraq Isaksen megismételte a bravúrját és a 90. percben egyenlített, majd a hosszabbítás végén, a 122. percben (!) Rene Eriksen Petersen mentette ikszre a csatát (2-2).

A 2-2 után jöhettek a tizenegyesek, amelyeket a címvédő rúgott jobban, és 6-5-re nyerve megszerezte története 12. bajnoki címét.

Getty Images Grönlandon csak néhány hónapig van “nyár”

18 éve tragédia is történt

A futsal Grönlandon azért egyszerűbb, mert az év nagy részében teremben is játszhatják, mondta Paul Watson, a Four Four Two magazin újságírója, aki 2016-ban egyszer részt vett az egyhetes dzsemborin, és a helyszínen követhette végig a világ legrövidebb bajnokságának történéseit.

„Csodálatos esemény volt. Még augusztus elején is nagyon hideg és esős volt az idő, de a szurkolók a dombon gyülekeztek és énekeltek a meccsek alatt. Az ország városait nem kötik össze utak, a repülőjáratok túl drágák, így akadnak csapatok, amelyek nem is tudnak részt venni a versenyen.

Mások hajóznak, de ez veszélyes is lehet. 2004-ben tragédia történt: egy hajó felborult, három labdarúgó veszítette életét a tragédiában

mesélte.

Ha nem UEFA, akkor CONCACAF

A bajnokság befejezése után most újabb izgalom vár a grönlandiakra, miután az UEFA nem akarja befogadni a válogatottat, a helyi szövetség az észak-és közép-amerikai térség (CONCACAF) vezetéséhez fordult felvételi kérelemmel.

Az európai szövetség ugyanis csak olyan ország felvételét támogatja, amelyet az ENSZ független államként ismer el. Emellett a Dán Labdarúgó Szövetség nem járult hozzá az UEFA-tagsághoz.

Pedig a válogatottság fontos a játékosok életében, erről Morten Rutkjaer, a grönlandi férfiválogatott szövetségi kapitánya mesélt.

„Volt olyan játékosom, aki teljesen összetört, amikor azt mondta, hogy munka miatt nem tud eljönni a válogatottal az FC Nordsjaelland elleni edzőmeccsre Farumba.

Aztán 30 perccel később felhívott a játékos exfelesége, hogy közölje, egykori párja felmondott, mert a legnagyobb álma az volt, hogy ott legyen azon a meccsen.

De még ennél vadabb sztorija is akadt.

„Körbeutaztam Grönlandot, hogy a szervezett próbajátékokon kiválogassam a labdarúgókat a nemzeti csapatba. Az egyik szigeten láttam egy játékost, aki nagyon jó volt, és biztos voltam benne, hogy behívom. Háromórás hajóút után megérkeztem egy másik helyszínre, ahol meglepetésemre ugyanazt a játékost láttam. Megkérdeztem az asszisztensem, hogy ez hogy lehet. Elmondta, hogy a futballista elégedetlen volt az előbbi teljesítményével, ezért három órát vitorlázott a saját csónakján, hogy ismét pályára léphessen és biztos legyen abban, hogy befér a válogatottba.”

Olvasói sztorik