Nemzetközi foci

Félpályás gól, a vb-címvédő letarolása, BL-varázslat – az 50 éves Zidane legnagyobb meccsei

DANIEL GARCIA / AFP
DANIEL GARCIA / AFP
Zinedine Zidane-ról nagyon sokaknak a Real Madridnál töltött edzői sikerei jutnak eszébe, esetleg a 2006-os világbajnoki döntő, amelyen Marco Materazzit mellkason fejelte. Pedig az ő pályafutása és játéka ennél sokkal többről szólt és sokkal mélyebb nyomot hagyott a labdarúgásban, minthogy fejelgetős mémként emlékezzünk rá. Az 50. születésnapja alkalmából kigyűjtöttük az öt legemlékezetesebb mérkőzését, amelyen olyan teljesítményt nyújtott, amely a labdarúgás legnagyobbjai közé emelte.

Zidane 1989-ben, a Cannes csapatában, mindössze 17 éves korában debütált a Nantes elleni bajnokin. Karrierjének az adott azonban hatalmas lökést, hogy 1992-ben a Girondins Bordeaux szerződtette. Ebben a csapatban együtt játszhatott Christophe Dugarry-val és Bixente Lizarazuval, akikkel aztán a francia liga meghatározó csapatává emelték a Bordeaux-t. Ebből az időszakból a Real Betis ellen lőtt hatalmas gólja a legismertebb.

Az 1995-1996-os UEFA-kupa harmadik fordulójában 2-0-ra nyertek Zidane-ék az első meccsen, majd a visszavágó negyedik percében villant a francia tehetség. Az akkor 24 éves futballista az ellenfél térfelének közepéről bombázott a kapuba. Végül a Bordeaux 2-1-re kikapott, de ez a találat így is továbbjutást ért, a sorozat döntőjéig pedig meg sem állt az együttes – ott azonban a Bayern München túl erősnek bizonyult.

Miután négy szezonon át meghatározó alakja volt csapatának, 1996-ban a Juventusba igazolt. Itt aztán nagyszerűen futballozott, ami nagy megkönnyebbülést jelentett az olaszoknak, ugyanis még a szerződtetését megelőzően nem szerepelt jól az Európa-bajnokságon. Ráadásul a torna előtt autóbalesetet szenvedett és azt az önéletrajzi könyvében is elismerte, talán jobb lett volna kihagyni az Eb-t– amelyen egyébként bronzéremmel zártak a franciák.

A Juvéban viszont gyönyörűen felépítette magát , így az Ajax elleni Bajnokok Ligája-elődöntőben meg tudta mutatni, miért is tartják ma már a korszak egyik legnagyobbjának. A 2-1-re megnyert első meccs utáni visszavágón előbb gólpasszt adott szögletből, majd a 80. percben nagyon higgadtan egy lövőcsel után begurította a negyedik Juventus-gólt. Az első BL-győzelemre viszont még várnia kellett, mert a döntőt a Borussia Dortmund nyerte 3-1-re.

Zidane kivirágzott Torinóban, csapata meghatározó tagja lett és az 1998-as világbajnokságra egészen más erőállapotban érkezett, mint a két évvel korábbi Európa-bajnokságra. A francia válogatott 9 pontot szerezve megnyerte a csoportját, majd Paraguay-t büntetőkkel verve jutott a nyolcaddöntőbe. Itt visszakapcsolódhatott az eltiltott Zidane a csapat küzdelmeibe és rögtön fontos gólt is lőtt, az olaszok elleni tizenegyespárbajt ő döntötte el. Ezután nem a horvátok elleni elődöntőben villantott újra, hanem a brazilok elleni fináléban, ahol két szögletből is gólt fejelt és 3-0-s sikerre vezette  a csapatát. Húsz év várakozás után így hazai pályán nyert újra világbajnokságot Franciaország. Zidane ebben az évben az Aranylabdát is megkapta.

A 2000-es Európa-bajnokságot is behúzta a Zidane-ra épülő francia válogatott, az akkor már kopaszodó, de még mindig csak 28 éves középpályás a portugálok és a spanyolok ellen is betalált. Ez volt az első alkalom, hogy egy csapat egy időben regnáló világ- és Európa-bajnok legyen – közben Zidane olasz bajnok, kupagyőztes és olasz Szuperkupa-győztes lett, Intertotó Kupát és európai Szuperkupát is nyert.

Egy ilyen szupersztárt csak idők kérdése volt, hogy megkörnyékezzen a Real Madrid és végül 2001-ben világrekordot jelentő 76 millió euróért váltott csapatot. A spanyoloknál is szenzációsan játszott, 2002-ben pedig egy újabb varázslatos megmozdulással jelentkezett. A Bayer Leverkusen elleni Bajnokok Ligája döntő 1-1-re állt a félidő hajrájában, amikor a 45. percben Roberto Carlos bal szélről beemelte a labdát, Zidane pedig kapásból lőtt a léc alá. A végeredmény maradt a 2-1, Zidane ennek a gólnak köszönhette élete első BL-trófeáját.

Bár 2004-ben visszavonult a válogatottól, a 2006-os világbajnokságra mégis sikerült visszacsábítani. Ez a torna lehetett az ő jutalomjátéka, egy nagy búcsú a labdarúgástól. A legkiemelkedőbb teljesítményét a brazil válogatott ellen nyújtotta, a címvédővel a legjobb nyolc között találkozott Franciaország. Zidane megállíthatatlan volt, szinte minden csele ült, kontrollálta a játékot, ráadásul a meccset eldöntő egyetlen gólhoz is ő ívelte át a labdát a hosszún érkező Thierry Henrynak. Ezt a mérkőzést a mai napig élete egyik, ha nem az abszolút legjobbjaként tartják számon.

2006-ban azonban végképp befejezte a labdarúgói pályafutását és edzőnek állt. Ahogyan játékosként, úgy edzőként is emlékezetesen nyitott, a Real Madriddal kétszer nyert La Ligát, és háromszor BL-t.

A korszakos zseni képességeit Pelétől elkezdve Ronaldón át Maradonáig mindenki méltatta, de kézzel fogható nyoma is maradt: róla nevezték el ikonikus cselét, amikor 360 fokban fordul meg két labdaérintéssel.

Lenyűgöző játéka jóval túlmutat a mémmé váló piros lapjánál, az ötvenedik születésnapján inkább ezekre a legendássá vált gólokra és teljesítményre emlékezzünk.

Olvasói sztorik