Glasner egy Linzben töltött kölcsönszezont leszámítva 1995-től 2011-ig a Ried játékosa volt. Tizenegy éve, 2011. július 31-én a Rapid elleni mérkőzésen összefejelt a jobbhátvéd Mario Sonnleitnerrel, felszakadt a homloka és enyhe agyrázkódást szenvedett. A sebét összevarrták, törést nem találtak, így egy nap pihenő után visszatért, hiszen nem akart lemaradni a csapat Európa Liga-selejtezőjéről, és elkísérte társait a dániai, Bröndby elleni összecsapásra.
Makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy játszani kell, ezért az utolsó koppenhágai edzésen megkérte Michael Angerschmid másodedzőt, hogy néhányszor ívelje be a labdát, ő pedig gyakorolta a fejelést.
De a nyolcadik-kilencedik után jelezte Paul Gludovac vezetőedzőnek, hogy nem valószínű, hogy vállalni tudja a játékot. A szobában zuhanyozás közben rosszul lett, szédült, hányingere volt, így szobatársa, Thomas Gebauer sürgősen orvost hívott.
Utána már nem emlékszem semmire. Annyit tudok, hogy a feleségemet felhívták Koppenhágából, és engedélyt kértek egy sürgősségi műtétre. Szegény nyugodtan várta otthon a meccsünket, majd hirtelen megtudta, hogy a halál küszöbén állok.
A kórházban megállapították, hogy a szubdurális hematómát – a koponya és az agy felszíne között, az agyhártya alatt összegyűlt vért – műteni kell azonnal. A beavatkozás sikerült, de orvosai tanácsára 2011. augusztus 23-án befejezte pályafutását.
„Ha nem gyakoroltam volna a fejeseket, akkor lehet, ez a koponyaűri vérzés később, talán álmomban történik meg, amikor minden késő lett volna. Feltételezem, hogy a fejesek valóban megmentették az életemet” – nyilatkozta három éve.
Azt mondta, a telefonjában a mai napig őrzi a műtét közben készül képeket, és amint úgy érzi, túlságosan pesszimista a hangulata vagy sokat bosszankodik, megnézi őket.
Ezek a fotók gyorsan emlékeztetnek arra, hogy értékeljem, amim van, és kevesebbet morogjak
– mondta.
