Nemzetközi foci

Eredetileg nemes gesztus volt díszsorfalat állni a bajnoknak, ma már csak a baj van vele

Peter Powell/Pool via Getty Images
Peter Powell/Pool via Getty Images
Miután a Real Madrid megnyerte a bajnoki címet, Spanyolországban slágertéma lett, hogy kell-e ilyenkor sorfalat állni a bajnok tiszteletére, vagy sem. A városi rivális Atlético Madrid egyből jelezte, hogy nem teszi meg, miközben a Barcelona játékosai tapssal köszöntötték a kupagyőztes Betis csapatát. Az első ilyen eset 1955-ben történt Manchesterben, ám ez a gesztus ma már sokszor inkább csak kellemetlenséget szül.

A Manchester City a múlt hét elején utazott Madridba, ahol a Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágóján volt érdekelt (az angliai 4-3-as győzelme után aztán drámai meccsen kikapott, és a Real jutott a döntőbe). Pep Guardiola a mérkőzést megelőző keddi hivatalos sajtótájékoztatóra minden bizonnyal úgy ült be, hogy bármilyen témában tud majd válaszolni a mérkőzés kapcsán. Aztán szembesült a következő kérdéssel:

Díszsorfalat áll majd a Manchester City a spanyol bajnok előtt?

Ha olvasóink nem értik a kérdés felvetését sem, ne aggódjanak, mert Guardiola is háromszor visszakérdezett, mire rájött, hogy tényleg ez hangzott el. A katalán edző udvariasan, de határozottan leszögezte, hogy ez egy európai sorozat, nem a bajnokság, így aztán nem kerül sor a gesztusra.

Tekintsünk el attól, hogy mennyire volt releváns a kérdés, vizsgáljuk meg inkább a problémát, amit a labdarúgás saját magának teremtett.

Kell-e egyáltalán díszsorfalat állni bárkinek?

Különböző országokban más-más megítélése van a kérdésnek, mivel bizonyos ligákban divatba jött ez a szokás, máshol pedig sosem éltek vele. Az internet és a televízió korában azonban a globalizáció részeként a szurkolók – és legfőképpen a klubvezetők – ismerik a jelenséget, sőt, vágynak is rá. A médiának pedig kiváló kérdés egy kis drámához.

A világon elsőként a Manchester United állt díszsorfalat az ellenfelének. Matt Busby rendelte el a játékosainak 1955-ben, hogy így tisztelegjenek a bajnoknak. Rendkívül izgalmasan alakult az angol élvonalbeli bajnokság az 1954–55-ös szezonban, a Wolverhampton Wanderers és a Chelsea szinte végig egymás mellett küzdött az első helyért, de a Sunderland is csak a hajrára morzsolódott le a kettősről. Az utolsó előtti fordulóban azonban a Chelsea behúzta a bajnoki címet, amire előzetesen senki sem számított, mivel korábban a londoni klub soha nem volt még aranyérmes.

Busby annyira nagyra értékelte a lenyűgöző háttérmunkát és a szereplést, hogy ezzel a gesztussal akarta kimutatni a nagyrabecsülését. Manchesterben a záró fordulóban ugyan a hazai csapat 2-1-re legyőzte az ellenfelét, a Chelsea játékosaira mégis nagy hatással volt a gesztus.

Matt Busby gondoskodott róla, hogy vörös szőnyegen érezzük magunkat. Csodálatos pillanat volt

mesélte évekkel később a Chelsea akkori csapatkapitánya, Roy Bentley.

Ebből még önmagában nem lett hagyomány Angliában, de a Manchester United 1991-ben újra elővette a gesztust, ezúttal egy másik londoni csapatot tisztelt meg, az Arsenalt. Érdekesség, hogy ezúttal nem hazai pályán, hanem a Highburyben, a rosszindulatú pletykák szerint leginkább azért, mert az ősi rivális Liverpoolt előzte meg az Arsenal. Szokássá igazán a 21. században vált a díszsorfal, a Chelsea és a Manchester United nagy versengése során már-már rendszeresen megtisztelték egymást ezzel a klubok.

Az alapvetően az aktuális bajnok előtti tisztelgés azért néha pikáns helyzeteket is teremtett. Az egyik emlékezetes pillanat 2013-ban jött el, amikor Robin van Persie már a United mezében sétálhatott végig a korábbi csapattársai előtt. Nem csak az Arsenal játékosainak és szurkolóinak volt kellemetlen ez a helyzet.

Nyolc évet töltöttem ott, közülük többen a barátaim voltak. Szerintem szép gesztus ez, de ebben a helyzetben nem éreztem helyesnek a dolgot. Kellemetlen volt, kényelmetlenül éreztem magam

mondta a történtekről a holland csatár, aki úgy érezte, megalázó egykori társainak a jelenet.

Spanyolországban sem ismeretlen ez a szokás, a pasillo néven ismert tisztelgésre először 1970-ben került sor. A Király Kupát akkoriban a bajnokság után rendezték, így az Athletic Bilbao és az Atlético Madrid meccsén már lehetett tudni, hogy a fővárosiak nyerték az élvonalbeli bajnokságot – egyetlen ponttal az Athletic előtt. A baszkok a kupa negyeddöntőjében gratuláltak ezzel a gesztussal az aranyérmeseknek.

A modernkori El Clásicóknak köszönhetően visszakerült a spanyol körforgásba a hagyomány, Bernd Schuster Real Madridját tapsolták meg a Barca játékosai. Carles Puyol azt mondta erről, katalánként nem volt könnyű pillanat.

Culéként nem tetszik, de sportemberként el kell ismerni a bajnokot. Ezért tettük.

Csakhogy 2018-ban Zinédine Zidane úgy nyilatkozott, hogy a Barca megtörte ezt a sorozatot, így aztán, amikor a Real Madriddal rajta lett volna a sor, nemet mondott a sorfalra. Sok ligában egyáltalán nem bukkant fel a sorfaltisztelgés az olasz élvonalban például Claudio Ranieri Sampdoriája tette meg elsőként ezt a gesztust. Az edzőt annyira meghatotta, amikor 2016-ban a Leicester Cityvel bajnoki címet ünnepelt, és így fogadták őt az ellenfelei, hogy 2021-ben díszsorfallal köszöntötte együttese az Internazionalét.

Az utóbbi években Magyarországra is megérkezett a jelenség, több klub játékosai is így fogadták a Ferencvárost, sőt 2019-ben az ősi rivális Újpesttől is sokan elvárták volna ezt. A lila-fehérek külön közleményben tudatták az álláspontjukat a kérdésben, amiért sokaktól kaptak hideget-meleget.

Kapcsolódó

Azonban éppen ez világít rá a problémára igazán. Egyetlen szabály sem írja elő, hogy bármelyik csapatnak is kötelező lenne így köszöntenie a bajnokot. Ez egy extra gesztus, semmiképp sem kötelezően elvárható dolog. Ez volt a kiindulópontja 1955-ben Manchesterben és 1970-ben Bilbaóban is. Ők nem azért tették meg, hogy jó színben tűnjenek föl, hanem mert ezzel akartak őszintén tisztelegni az aranyérmesnek.

Puyol és Van Persie nyilatkozatai jól mutatják, hogy ma már mennyire mesterkélt tud lenni az egész. Ahelyett, hogy egy sportszerű pillanat lehetne a felek között, sokszor csak keserű pirula a sorfal tagjainak. Őszinteség nélkül pedig csak üres tapsikolás az egész.

A spanyol és angol újságírók az elmúlt években különösen rákaptak a témára, ennek köszönhető az a szürreális helyzet, hogy a La Liga bajnokát a Bajnokok Ligájában akarták megtapsoltatni. Egy olyan nemzetközi sorozatban, ahol egyetlen alkalommal szokás sorfalat állni: a trófea átadása előtt a döntő nyertesei tapsolják meg a legyőzött ellenfelüket. Guardiolától egyébként is fölösleges ilyesmit kérdezni, mert amellett, hogy mindig tisztelettel beszél az ellenfeleiről, már 2020-ban megmutatta, hogy elsők között tiszteleg egy olyan Liverpool előtt, amelyet ő is sokra tart:

Amikor a Liverpool érkezik hozzánk, mindig fantasztikus fogadtatásban van részük. Nem lehet okuk panaszra, de nem csak ezért állunk majd sorfalat, hanem mert megérdemlik

mondta 2020-ban, majd csapata péppé verte a bajnokot egy 4-0-val.

Vasárnap este az Atlético sem állt sorfalat a Real Madridnak a városi derbin (és még meg is verte 1-0-ra a bajnokot), ezt előre be is jelentette a klub. A játékosok közül korábban José María Gímenez és Jan Oblak is leszögezte már, hogy nem kerítenek rá sort, majd a klub egy közleményben mutatott rá, hogy ennek az egésznek a tiszteletről kellene szólnia, de amikor elvárás lesz belőle, az már megalázó helyzeteket teremt.

A tapasztalat tehát azt mutatja, hogy

a díszsorfalat nem szabad követelni, mert akkor biztosan nem lesz őszinte és csak feszültséget szül.

Ellenpéldát is láthattunk a hétvégén szintén Spanyolországban: bár kisebb volt a felhajtás, a Barcelona előre bejelentette, játékosai pedig sorfalat álltak a kupagyőztes Betis labdarúgóinak.

Olvasói sztorik