Az önálló ukrán labdarúgó-bajnokságban eddig harminc bajnoki aranyat osztottak ki.
A Sahtar és a Dinamo pedig ebben a szezonban is kiemelkedik a mezőnyből, azaz a sorminta ezúttal sem törik majd meg – már, ha be lehet fejezni a bajnokságot, ami jelenleg sokadrangúvá vált, ráadásul az orosz–ukrán háború miatt szünetel is.
A Sahtar az ország második legsikeresebb csapata, de az elmúlt bő két évtizedben még a nagy rivális Dinamónál is komolyabb tényező volt, az ukrán futball hallatán többeknek juthat eszébe, mint a kijevi ősrivális. Nemcsak otthon, hanem az európai klubfociban is: 2009-ben UEFA Kupát nyertek a donyeckiek, az Európa Ligára átnevezett sorozatban azóta kétszer is összejött már az elődöntő, de a Bajnokok Ligája csoportkörében is szinte állandó résztvevők, eddigi legjobb szereplésük a nyolc közé jutás volt.
A Sahtar Donyeck egy érdekes színfoltja az európai klubfocinak, mert ugyan alapvetően egy ukrán bányászváros csapata, mégis régóta tele van a kerete brazil játékosokkal: elég csak megemlíteni Fernandinhót, Williant, Douglas Costát, Alex Teixeirát és Luiz Adrianót, akik mind megfordultak ott az évek során, azóta pedig európai topcsapatok vitték el őket. A jelenlegi keretben is tizenegy brazil van, plusz a Júnior Moraes, aki már ukrán állampolgár és a válogatottban is pályára lépett. Ám a Donyeck amiatt is egy szokatlan együttes, mert a sikereit a közelmúltban már albérletben aratta, mivel az orosz–ukrán konfliktus 2014-es kitörése óta elhagyta Donyecket, és némi vándorélet után megtalálta átmeneti otthonát: a kijevi Olimpiai Stadiont, ahol a rivális Dinamo is szerepel.
A háború és a szakadár államok oroszországi elismerése miatt pedig kérdéses, hogy valaha is hazatérhet-e a Sahtar Donyeck.
Pedig a történet maga álomszerűen alakult, a csapat kezdeti trófeahalmozása mellett megépült a Sahtar stadionja, a Donbasz Arénát 2009-ben adták át, a 2012-es Európa-bajnokságon három csoportmeccs mellett a spanyol–francia negyeddöntőt (2-0), valamint a spanyol–portugál elődöntőt (tizenegyesekkel 4-2) is ott rendezték. A nézőszám is kiemelkedő volt, rendre 30–40 ezer ember előtt játszotta a mérkőzéseit az együttes.
amely a kelet-ukrajnai háború miatt költöztette el székhelyét és edzőközpontját Kijevbe. A Donbasz Aréna megsínylette a harcokat, két komoly sérülést is elszenvedett a létesítmény az évek során, amelynek a tetőszerkezete is látványosan megrongálódott.
A meccseit eleinte Lvivbe vitte a Sahtar, ami Donyeckhez képest az ország másik része, de Kijevből is mindig utaznia kellett a csapatnak. Lvivben hiába érezte magát teljes biztonságban a klub, hiába voltak száz kilométerekre a harcok, a helyi stadion a város szélén áll, nem is mozgatott meg túl sok embert a Sahtar érkezése. 2017-től Harkivba tette át a hazai mérkőzéseket a Donyeck, ukrán léptékkel mérve közel, bő 200 kilométerre költözött a csapat az eredeti otthonához.
„Itt senki sem érzi azt, hogy a Sahtar egy menekült csapat lenne. Ebbe a régióba több mint 200 ezren érkeztek Donbaszból. Ők már helyiek. A Sahtar ráadásul elhozta nekünk a Bajnokok Ligáját” – mondta 2019-ben a befogadó Metaliszt klubigazgatója, Anton Ivanov.
Csakhogy továbbra is problémát jelentett, hogy a Sahtarnak még a hazai mérkőzéseire is utaznia kellett a kijevi bázisáról, ráadásul a nézők itt sem tódultak a stadionba. Közbeszólt aztán a világjárvány kitörése is, ezért a klubvezetés úgy döntött, felesleges szórni a pénzt az utazásra, és bejelentették, hogy onnantól a kijevi Olimpiai Stadionban játszik a Sahtar Donyeck. A Dinamo otthonában.
Ahhoz hasonlít ez, mintha a Barcelona Madridban játszana. Ugyanakkor ez nem arról szól, hogy elköltöztünk és magunk mögött hagytuk a szurkolóinkat. Rengeteg tényezőt kellett figyelembe venni
– mondta még tavaly a futballbusinessinside.com-nak a donyeckiek marketingigazgatója, Alekszander Mamaliga, aki kiemelte, ki kell építeniük egy új szurkolói bázist, immár az ukrán fővárosban.
Csakhogy ez nem ment könnyen annak ellenére sem, hogy a Donbaszból többen is Kijevbe vagy környékére menekültek az évek során. A korábbi 30–40 ezres nézőszámot majdhogynem lehetetlen egy másik városban megismételni, így semmi meglepő nincs abban, hogy ezt megközelíteni is csak ritkán sikerült. Persze egy Real Madrid elleni BL-meccsre kimentek 34 ezren, de már az Inter elleni derbin is harmadával kevesebben voltak, a Sheriff Tiraszpol elleni – amúgy már tét nélküli – mérkőzésre pedig szűk hétezren váltottak jegyet.
Oroszország aztán megtámadta Ukrajnát 2022 februárjában, az ukrán bajnokság leállt, a Sahtar és a Dinamo Kijev braziljai pedig egy kétségbeesett videóban kérték kormányuk segítségét, hogy menekítsék ki őket az országból – a már említett Moraes ukrán állampolgársága miatt hadköteles, de épp a napokban nyilatkozta azt, hogy azért is maradt, hogy segítsen az embereknek, ahogy csak tud. A donyecki szakmai stábnak épp a Ferencváros nyújtott segítséget Ukrajna elhagyásában.
A Sahtar tulajdonosa Ukrajna egyik leggazdagabb üzletembere, a milliárdos Rinat Akmetov, akit az évek során többször is megvádoltak azzal, hogy az oroszok kezére játszik, és támogatja a szakadár köztársaságokat. Az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij még azzal is meggyanúsította Akmetovot, hogy az oroszoknak segítve puccsot szervezett ellene. Az üzletember ezt is tagadta, ahogy az orosz invázió óta állítása szerint megszakított minden üzleti kapcsolatot Oroszországgal, Vlagyimir Putyint pedig háborús bűnösnek nevezte. A klub a tulajdonos alapítványán keresztül próbál a lehető legtöbbet segíteni, a háború első tizenkét napjában 600 millió hrivnyánal próbálták segíteni az országot, miközben már százezer ételcsomagot osztottak ki országszerte. Közben a csapat játékosai közül az ukrán válogatott Viktor Kornijenko beállt az önkéntesek közé, szállással, étellel, meleg ruhával segít azoknak, akiknek el kellett hagyniuk az otthonukat.
A Sahtar Donyeck bármennyire is próbál menekülni Oroszország elől, a háború így is utolérte: a klub egyik utánpótlásedzője életét vesztette a harcokban.
