Marco BERTORELLO / AFP
Nemzetközi foci bajnokok ligája

A Juve Ronaldo-dilemmája: évi 30 gól 30 milliós fizetésért, de hol a BL-serleg?

Peruzzi – Torricelli, Ferrara, Vierchowod, Pessotto – Conte, Paulo Sousa, Deschamps – Ravaneli, Vialli, Del Piero.

Ez volt a Juventus kezdőcsapata az 1996-os, Ajax elleni BL-döntőn, amelyet 1-1 után büntetőkkel nyert meg az olasz csapat a római Olimpiai-stadionban.

Ha a fent említett urak idén összegyűlnek megünnepelni a 25. évfordulót, a nagy nosztalgiázásba biztosan vegyül majd némi csalódottság is, hiszen a Juve 1996 óta csak vesztes döntőket tud felmutatni, hiába játszott azóta a klubnál Zinédine Zidane – ő két elveszített fináléban is játszott, az 1997-esben és az 1998-asban is –, Paul Pogba – neki is volt egy vesztes döntője 2015-ben – vagy épp Cristiano Ronaldo.

A Porto elleni BL-kiesés után – 70 percet játszott emberelőnyben a Juve, de ez sem volt elég – éppen az ötszörös aranylabdás portugál klasszis az, aki a legtöbb kritikát kapja a csapat szurkolóitól.

A 2012-től a Serie A bajnoki címét kisajátító Juventus 2018 nyarán döntött úgy, hogy a scudetto és az Olasz Kupa már nem elég, hosszú évek várakozása után KELL a BL-serleg is, a küldetés megvalósításához pedig ki lenne jobb célszemély, mint a sorozat történetének legjobb góllövője, aki a Manchester Uniteddel egyszer, a Real Madriddal négyszer jutott fel Európa tetejére.

A Juventus 117 millió eurót fizetett Ronaldóért, és ezzel nemcsak a világ egyik legjobb, leggólerősebb játékosát szerezte meg, hanem a sportvilág talán legerősebb brandjét is: azok a drukkerek, akik az Instagramon lájkolják, amint a támadó épp a hasizmát tökéletesíti, egy másodperc alatt a szekrény aljára dobták a Real-mezt, hogy aztán íziben rendeljenek is egy „Ronaldo 7” feliratú Juve-dresszt.

Ronaldo leigazolásának idején Massimiliano Allegri volt a Juventus edzője, aki kapott ugyan egy, a gólokat megszállottan termelő profit a csapatába, de meg is kellett találnia a helyét a rendszerben. Ronaldo előnye, a benne rejlő féktelen gólszerzési potenciál, egyben a hátránya is, hiszen nagyon rá tud telepedni a csapat játékára, az a típus, aki szereti, ha minden támadás rajta fut keresztül, és nem haragszik meg érte, ha minden beadásnál őt keresik a társak.

A Real Madridban sokszor Karim Benzemának jutott az a feladat, hogy amolyan másodhegedűsként Ronaldo alá dolgozzon, a Juvénál ezt általában Mario Mandzukic vállalta magára, és mellette, mögötte Ronaldónak és Paulo Dybalának jóval kötetlenebb szerep jutott.

Ronaldo első juvés idényében győztes gólt szerzett a Milan elleni Szuperkupa-döntőben, 21 góllal járult hozzá a bajnoki címhez, és egyedül fordította meg az Atlético elleni BL-nyolcaddöntőt, amelynek visszavágóját kétgólos hátrányból kezdte az olasz csapat, de a negyeddöntőben az egy körrel korábban a Realt kipörgető Ajax a Juvét is megtréfálta.

Ronaldo dominanciáját jól visszaadta a Juve gólszerzőinek rangsora: 28 góljával toronymagasan lett a házi gólkirály a 10-10 találattal záró Mandzukic és Dybala előtt, hármójukon kívül más nem jutott el kétszámjegyű eredményig.

Mivel a BL-projekt Allegrivel sem sikerült, a Juventus elköszönt az öt bajnoki címet, négy Olasz Kupát és egy Szuperkupát szállító edzőtől, és Maurizio Sarrit ültette a kispadra, aki karrierje első trófeáját nyerte az előző idény végén a Chelsea-nél, amely ennek ellenére lemondott róla, és elengedte a Juvéhoz.

Sarri úgy kezdte, hogy kikukázta Mandzukicot, ami azért okozott gondot a Juventusnak, mert nem volt ember, aki elvégezze a melót a 16-oson belül, mivel Ronaldo önjáró üzemmódban tűnt fel hol az egyik, hol a másik szélen, és Dybala sem az a középcsatáralkat.

Sarri még csak pár hónapja volt a csapat edzője, amikor Ronaldo azt nyilatkozta, hogy a csapat fejlődött az új edzővel, és személy szerint ő is jobban érzi magát a pályán, mivel sokkal nagyobb szabadságot kap, többet birtokolják a labdát és több helyzetet alakítanak ki. Ronaldo azt is elmondta, nem érdeklik az egyéni díjak, ő trófeákat akar nyerni, és az idény végén nem lehetett boldog, hiába múlta felül jócskán az előző szezonbeli termését (37 góllal zárt, amiből 31-et szerzett a bajnokságban).

A csapat ugyanis csak a megszokottnak mondható bajnoki címet tudta bezsákolni, az Olasz Kupa- és a Szuperkupa-döntőt elbukta, a BL-ben pedig ezúttal már a 16 között elvérzett a Lyon ellen, ami felettébb kellemetlen malőrnek számított.

Sarri bele is bukott a kudarcba, ami nem tűnt meglepetésnek, hiszen maga az elnök, Andrea Agnelli jegyezte meg, hogy a BL-trófea immár nem álom, hanem kimondott cél. Amíg Dybala hálás lehetett Sarrinak, amiért sikerült magára találnia (17 góljával a második lett CR mögött a házi rangsorban, és őt választották a Serie A-ban az idény játékosának), addig Ronaldo többször is összeveszett az edzővel, aki megpróbálta őt középcsatárként játszatni, amikor nagy kedvence, a korábban a Napoliban a gólokat ipari mennyiségben termelő Gonzalo Higuaín sérült volt.

Sarri tehát egy év után repült, majd a Juventus húzott egy váratlant, és azt az Andrea Pirlót nevezte ki, akinek semmilyen edzői tapasztalata nem volt, hiszen csak a nyáron tanult volna bele a szakmába a Juve U23-as csapatánál, de a klub e helyett egyből bedobta a mély vízbe.

Pirlo minden idők egyik legintelligensebb és legelegánsabb játékosa volt, de most nehéz feladatot kapott a nyakába, hiszen a koronavírus-járvány okozta tavaszi leállás mindent borított, és az előző szezon befejezése, valamint a mostani kezdése között nagyon rövid idő volt felkészülni, ráadásul a nyári Eb miatt májusban be kell fejezni a bajnokságokat, ami iszonyú darálót jelent a csapatoknak.

A Szuperkupa-döntő megnyerésével Pirlónak már megvan az első edzői trófeája, de a bajnokságban szokatlanul sebezhető volt idén a Juventus, amely még így is bajnok lehet, bár Antonio Conte Intere nagyon elkapta a fonalat. Hogy a Juve milyen kétarcú, azt épp a magyar bajnok FTC ellen mutatta meg, amelyet a Puskás Arénában könnyen elintézett, hogy aztán hazai pályán komoly szenvedések árán tudja csak legyűrni egy nagyon kései Álvaro Morata-fejesgóllal.

A kiegyensúlyozottság nemcsak a csapatot sújtó sok sérülésre vezethető vissza, hanem oda is, hogy Pirlónál is túlzottan Ronaldo-függő a Juve.

„Az a legnagyobb baj Ronaldóval, hogy úgy tekint magára, mint az öt évvel ezelőtti önmagára. Nem hajlandó centert játszani, keveset van bent a 16-oson belül, pedig a Spezia elleni meccs megmutatta, hogy miért lenne ott hasznos, mindkét gólja előtt tökéletesen ért oda a beadásra. Dybalával nem tud együtt játszani, így Moratával kell kezdeni, de az az évek során kiderült, hogy Mandzukic illett a legjobban Ronaldo mellé, mert a horvát rengeteget gürizett a 16-oson belül, és a védekezésben is tehermentesítette. Nagyon jól néz ki Ronaldo idei 20 gólja a bajnokságban, de a jelenléte nagyon rányomja a bélyegét a játékra, Federico Chiesa kivételével a többiek szinte egyből azt nézik, hol van a portugál, őt keresik a labdával.

Érdekes volt megfigyelni, hogy Lazio ellen Ronaldo csak kispados volt, és legalább ötven százalékot javult a Juve támadójátéka. Összességében azt mondanám, a Juventus nem elég erős ahhoz, hogy Ronaldóból királyt csináljon

– mondta a Rangadónak Mártha Bence, a DIGI Sport szakértője.

Aki megemlített két érdekes statisztikát is: Ronaldo érkezése előtt a topligákat tekintve a Juventusé volt a legtöbb szabadrúgásgól Dybala és Miralem Pjanic révén, érkezése óta azonban a portugál klasszis végzi el a szabadrúgásokat, de csak egyszer, a Torino elleni júliusi bajnokin tudott eredményes lenni.

A másik statisztika pedig úgy szól, hogy Ronaldo a Juvéban három szezon során 14 BL-gólt szerzett, ez eggyel kevesebb, mint amennyi összejött neki az utolsó realos idényében.

Pedig az első két juvés évében csak ő tudott eredményes lenni a csapatból az egyenes kieséses szakaszban, most viszont a Porto elleni meccseken nem tudott betalálni, hogy ez mennyire rendhagyó, azt jelzi, hogy utoljára 15 éve fordult elő vele hasonló, de akkor a Manchester United nem is jutott be a legjobb 16 közé.

A mostani kiesés után nem csak azért verték el rajta a port, mert nem szerzett gólt, hanem azért is, mert a Porto hosszabbításban lőtt szabadrúgásánál a sorfalban nem elég, hogy kifordult, de még szét is nyitotta a lábait, az ott elsuhanó labdát pedig nem tudta kivédeni Wojciech Szczesny.

Nagyon nem lenne igazságos persze egyedül őt hibáztatni azért, hogy a Juve zsinórban a harmadik évben esik ki korán, de az biztos, hogy azoknak a szurkolóknak, akik úgy érezték, a Szent Grálnak számító BL-serleg megszerzéséhez Ronaldo érkezésével a helyére került az utolsó puzzledarab is, most ismét hiányérzetük van.

A kiesés után Pirlo azt nyilatkozta, nem fél attól, hogy őt is ugyanúgy elküldik majd, mint Sarrit, mert ő egy hosszú távú projekt részeként lett a csapat edzője. A megítélésén persze sokat javítana, ha sikerülne a milánói csapatokat lehajrázva bajnoki címet nyerni, és mivel Ronaldo szerződése 2022 nyaráig szól, elkezdhet azon agyalni, hogyan formálja át a csapatát, hogy abban a legnagyobb sztár is jól érezze magát, és a csapat is profitálni tudjon belőle – és ne csak a Serie A-ban.

Ehhez viszont több posztra is igazolni kellene, de a koronavírus-járvány miatt a Juventus az elmúlt 16 hónapot tekintve 115 millió euró mínuszban van, miközben Ronaldo évi fizetése 30 milliós tételt jelent.

Így aztán Pirlo és a vezetés is törheti a fejét a jó megoldáson, vagy bele kell törődniük, hogy hiába a temérdek gól és a megnövekedett marketingpresztízs, bukás lesz a Ronaldo-projekt.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.