Antonín Panenka nevéről mindenkinek, aki látott már legalább két focimeccset az életében, a világ leghíresebb tizenegyese jut az eszébe. A közelmúltban koronavírusos megbetegedésével a hírekbe került egykori játékos az 1976-os Európa-bajnokság döntőjében húzta meg a váratlant: az NSZK elleni döntőben szemtelenül alápörgetett a labdának, ami így az elvetődő kapus mellett a hálóba hullott.
Már eleve azzal legendává vált volna, hogy ő értékesítette a csehszlovák válogatott győzelmét érő tizenegyest, ugyanis a sportág történetében először dőlt el büntetőkkel egy nagy torna döntője. Csakhogy a középpályás lövésével stílust teremtett, és nem túlzás állítani, hogy a labdarúgás egyik úttörője volt ezzel a megoldással.
Antonín Panenka tízévesen került egy kisebb prágai klubhoz, a Bohemianshoz, és 23 éven át szolgálta a csapatot. Ha a játékstílusát kellene elemezni mondhatnánk művésznek: futni és harcolni sosem szeretett, viszont kivételesen bánt a labdával. Ő szervezte a játékot, mellette az évek alatt tökélyre fejlesztette a rögzített helyzeteket, veszélyesek voltak a szabadrúgásai és ő rúgta a tizenegyeseket is. Többnyire büntetőből volt eredményes, de a Bohemiansban 230 meccsen szerzett 76 gólja így is elég jó teljesítmény, mellette pedig rengeteg találatot ő készített elő.
Manapság egy ilyen játékost egy-két jó szezon után elvinne egy nagyobb klub, de az akkori Csehszlovákiában nem volt egyszerű a topcsapatokba kerülni. Külföldre is csak 30 éves kor felett igazolhattak a játékosok, amikor a hazai bajnokságban már leszolgálták az idejüket. Panenkának így maradt a Bohemians karrierje nagy részében.
Talán annak is köszönhető formabontó tizenegyese, hogy egy kisebb csapatnál ragadt, kevésbé volt szem előtt a többi ország számára. A These Football Times cikkéből derül ki, hogy 1974-ben egy csehszlovák bajnoki kihagyott egy büntetőt, és bár újrarúgatták vele, másodszor sem talált be. Később volt egy értékesített tizenegyese, a dolog azonban nem hagyta nyugodni, úgyhogy onnantól kezdve a kapusukkal, Zdenek Hruskával minden edzés után kint maradt még gyakorolni.
„Versenyeztünk, szabadrúgások és tizenegyesek is voltak. Hogy még szórakoztatóbb legyen, fogadtunk is: csokiban, sörben, olykor pénzben.
Sokba került, mert mindig veszítettem. Forgolódtam is miatta az ágyban esténként, nem hagyott nyugodni a dolog. Aztán egyszer csak beugrott.
Olyan kapus volt, aki mindig az utolsó pillanatig kivárt, úgyhogy egyértelművé vált, hogy középre kell lőnöm. Csakhogy egy normális lövésbe reflexből még bele tud kapni lábbal a kapus, de ha finoman bepöccinted, akkor képtelen lesz. Ha egyszer már elvetődött, akkor nem tud a levegőben irányt váltani. Persze, ha nem mozdul a kapus, akkor hülyén nézel ki. De az az igazság, hogy többnyire valamerre elugranak” – mondta évekkel ezelőtt az ESPN-nek Panenka, honnan is jött az ötlete.
Eljött az ideje tehát, hogy élesben is kipróbálja. Eleinte felkészülési mérkőzéseken, majd alacsonyabb osztályból érkező kupaellenfelek ellen kísérletezett, aztán jöttek az élvonalbeli riválisok. Saját bevallása szerint az első 30 próbálkozásából mindössze egyszer nem sikerült gólt szereznie, akkor is csak azért nem, mert a vele szemben álló kapus lusta volt elvetődni.
Csehszlovákiában idővel már mindenki ismerte a technikát, de a kapusok sokszor még tehetetlenek voltak. Panenka nekifutásából ugyanis nem volt egyértelmű, hogy pörgetni fog, vagy rendesen lőni, márpedig senkinek nem volt türelme egy lassan hulló labdára várni. Az ország határain kívül viszont teljesen ismeretlen volt a panenkázás, úgyhogy ennek a titkos fegyvernek a birtokában utazott el a válogatott az 1976-os Európa-bajnokságra.
Már az egy nagy siker volt, hogy Panenka bekerült a válogatottba: egyike volt a négy cseh játékosnak, akinek sikerült (a többiek szlovákok voltak), ráadásul abból a Bohemiansból hívták be, amelyik csak a kilencedik helyen zárta a bajnokságot abban az évben. Akkor még csak négy csapat részvételével rendezték meg az Eb-t Jugoszláviában, az elődöntőben Csehszlovákia Hollandiát verte hosszabbításban, míg a másik ágon az NSZK kétgólos hátrányból fordítva jutott túl a házigazdákon. A csehszlovákok a döntőben 25 perc alatt kétgólos előnybe kerültek, de szinte azonnal szépített Gerd Müller, majd a 89. percben Bernd Hölzenbein 2-2-re módosította az állást. A hosszabbításban nem született meg a győztes gól, így a sportág történetében először tizenegyesekkel dőlt el egy nagy torna döntője.
Azt mondta, túl rizikós, és ha megpróbálom, akkor nem enged be a szobába
– idézte fel Panenka a döntő előtti estét, amikor a válogatott kapusával, Ivo Viktorral beszélgettek annak lehetőségéről, hogy büntetők dönthetnek az NSZK ellen.
Azóta már tudjuk, hogy Antonín Panenkáról lepergett szobatársa fenyegetése. A csehszlovákoktól senki sem hibázott, míg az NSZK részéről Uli Hoeness az égbe lőtte a labdát a negyedik párban. Ezután jött Panenka, azzal a tudattal, hogy ha belövi, akkor Csehszlovákia nyeri az Európa-bajnokságot. Nekifutott, majd kicsit lassított a mozgásán a labdához érve, alápörgetett, a bal sarok irányába elmozduló Sepp Meier pedig tehetetlen volt. Pillanatokkal később már egy kupacban ünnepeltek a csehszlovákok.
Bár ezután voltak kérői Európa-szerte, 1981-ig, 33 éves koráig még a Bohemiansban játszott, majd elment Ausztriába és nyert két bajnoki címet a Rapid Wiennel. A bécsiekkel KEK-döntőt is játszott 1985-ben – 3-1-re kikaptak az Evertontól.
A legendastátuszt pedig örökre kiérdemelte: a Bohemians történetének legismertebb játékosa már a klub elnöke, a csapatot a csődtől mentette meg az évek során. A prágaiak ugyan nem tartoznak a legsikeresebb klubok közé (a csehszlovák bajnoki cím a legnagyobb siker 1983-ból), de az élvonalban szerepelnek, az előző szezont a nyolcadik helyen zárták.
Kiemelt kép: Karl Schnörrer/picture alliance via Getty Images
