Nemzetközi foci

Tényleg azt a játékost vette meg a Manchester United, akire szüksége volt?

40 millió euróért, plusz némi borravalóért cserébe szerezte meg a Manchester United az Ajaxtól a huszonhárom éves középpályást, Donny van de Beeket. Keretmélyítés szempontjából is hasznos fogás lehet a holland, de kérdés, miként fogja megoldani Ole Gunnar Solskjaer, hogy egyszerre legyen a pályán Pogba, Fernandes és az újdonsült igazolás, miközben egyik sem jeleskedik a védőmunkában.
Korábban a témában:

Van de Beek tökéletesen illeszkedik az angol bajnokságba. Hátra vonva is tud játszani, tehetségét pedig megmutatta, mikor Angliában játszott a Bajnokok Ligájában a Chelsea és a Tottenham ellen.

Ezeket Edwin van der Sar, az Ajax sportigazgatója, a Manchester United korábbi sokszoros kupagyőztes hálóőre nyilatkozta a SkySports megkeresésére az angol klub nyári igazolásáról. Nála jobban kevesen ismerik a fiatal középpályást, aki idén kimagasló szezont zárt Hollandiában: gólokat, gólpasszokat jegyzett, emellett számos poszton megfordult a középpályán. Szezonról szezonra történt szintlépései megkérdőjelezhetetlenek, igazi hús-vér Ajax-nevelés, aki a klub szellemiségét magába szívta gyerekkorától, így ugyan fájó szívvel, mégis büszkén engedték el őt.

Van der Sar elmondása szerint Van de Beekkel is volt egy szóbeli megállapodás, mely szerint a nyártól segítenek neki a következő állomáshelyének megtalálásában, elvégre hamarabb is távozhatott volna a klubjától.

Már csak egy kérdés maradt: hol lesz a helye Solskjaer 4-2-3-1-es hadrendjében, ahol Paul Pogba és Bruno Fernandes mögött eddig Nemanja Matic végezte a kulimunkát? 

A mindenes

Van de Beek már a 2016/17-es szezonban alapemberré vált az Ajaxban: igaz, abban az évben gól nélkül zárta az idényt, de onnantól kezdve akkorát fejlődött a támadójátékban, hogy tíz gól alatti szezont sosem zárt azóta. A hollandok tavalyi évben mutatott fantasztikus BL-meneteléséből vastagon kivette a részét ő is, meglepetés is volt, hogy Frankie de Jonggal és Matthijs de Ligttel ellentétben pont ő nem lépett eggyel magasabb szintre. A maradás persze jót tett neki, sőt, csak tovább növelte az értékét a piacon: 37 meccsen tíz góllal és tizenegy gólpasszal jelezte, eljött az ideje a váltásnak, Európa topcsapatai el is kezdték körbeudvarolni a koronavírus-járvány okozta leállások alatt.

Fotó: Eric Verhoeven/Soccrates/Getty Images

Ole Gunnar Solskjaer volt az egyik, aki kiszemelte magának a hollandot. Érthető, miért akarta a Unitedhez csábítani, hiszen az amszterdami klub híresen jó az univerzális, több poszton bevethető játékosok kitermelésében, ez alól Van de Beek sem kivétel. Bajba kerül az ember, ha a játékos pontos pozícióját szeretné megtalálni, de az elmúlt négy szezon alapján úgy áll a dolog, hogy legerősebb játékát irányítóként vagy box-to-box középpályásként nyújtotta az Ajaxban.

A legnagyobb erénye, hogy intelligens, jó döntéseket hoz, a labda nélküli mozgása pedig aranyat érhet majd Solskjaer számára.

Az Ajax-meccsek többsége idén arról árulkodott, hogy Van de Beek páratlanul tud üresbe mozogni, szorult helyzetekben pedig játékostársai segítségére siet egy-egy bemozgással vagy oldalváltással. Olyasmit tud, amit Európában igen kevesen: átlátja a teljes játékteret, követi, figyeli mi történik, csapata játékára pedig kívülről sokszor láthatatlan, ám a valóságban annál nagyobb befolyása van.

A legpontosabb jellemzést Marcel van der Kraan holland futballelemző adta róla, miután számos sportmédium hasábjain előjött az okfejtés, hogy Van de Beek védekező középpályásként kaphat szerepet az Old Traffordon.

Én nem látom őt védekező szerepben, az energiái arra valók, hogy a tizenhatoson belülre megérkezzen. Azt mondanám, olyan, akár Frank Lampard, mikor a legjobb éveit élte a Chelsea-ben. Tud támadó középpályást játszani, de a labdát is eldugja, ha arra van szükség. Minden Solskjaeron múlik innentől.

Az előző szezonban játszott ugyan a védekező középpályás pozíciójában, de nem az a valódi posztja. Tegyük gyorsan hozzá: az abban a szerepkörben mutatott számai sem rosszak, és bizonyítják, hogy tényleg nincs elveszve a középpálya egyik szegletében sem. Ám építkezni, hátulról dirigálni kevésbé tud.

Épp emiatt, ha Nemanja Maticcsal akarjuk összehasonlítani, rögtön feltűnik:

  • a szerb kétszer többet passzol és négyszer több hosszú labdát ad meccsenként,
  • valamint passzpontosságban is magasan előzi a hollandot (89 százalék szemben a 82-vel).

Van de Beek keveset passzol, cserébe többször érkezik meg a tizenhatoshoz, ott teremt zavart, ezáltal nagy segítség lehet a felállt védelmek ellen. Utóbbi komoly gondot okozott idén a Unitednek a nagyon kevés (és értelmetlen) bemozgás miatt, Marcus Rashford például potyára szórta a fű alatti labdákat, mert senki nem érkezett ezekre a kapu előtt.

Érdemes az alábbi videón Van de Beek helyezkedését megfigyelni:

A hőtérkép általában beszédes

Ha jobban kívánnánk belemélyedni Van de Beek meccseken mutatott játékába, mindig érdemes a hőtérképet megnézni, ahol látjuk, merre járt az adott kilencven perc során. Mivel az Ajax háromfős középpályájának jobb oldalán játszott a holland a szezonban, értelemszerűen ott a nagyobb lefedettség, mászkált is rendesen előre az idény során. Szeret kimozogni, ahogyan azt Fernandes is tette idén (ez akkor változhat, ha együtt lesznek a pályán, nagy eséllyel a limitáltabb képességű holland marad majd saját pozíciójában, míg a portugál „eléldegél” kihúzódva is).

Forrás: sofascore.com

Ezért is fontos elhessegetni azokat a valótlannak tűnő állításokat, hogy a holland védekező szerepet fog betölteni a Unitedben.

Persze fog védekezni is, de halványan ahhoz képest, amit eggyel előrébb produkálhat majd. Ezzel szemben Matic több időt tölt a saját térfelén, és kevesebbszer merészkedik előre.

Nem tudni, hogy a norvég menedzser tervezi-e a felállás drasztikus megváltoztatását (nem sok jel mutat erre), ezért ha minden marad a régiben, két lehetséges formulát alkalmazhat a kezdőcsapat felpakolásánál:

  1. Vagy a Matic–Van de Beek, Pogba–Fernandes tengely fog Rashford és Martial mögött ténykedni nem kevés helyváltoztatással (egyfajta gyémántalakzatban).
  2. Vagy Pogbára több védekező feladat hárul, párba bekerül mellé a támadóbb holland (aki bírja a fel-alá rohangálást), Bruno Fernandes pedig amolyan árnyékékként tömi majd a labdákkal Martialt, Rashfordot és Mason Greenwoodot (gondoljunk bele, mennyire nehéz ennyi támadó szellemű játékost működőképesen felhelyezni a pályára).

Mindezek mellett az Athletic arról ír, Van de Beek meggyőzésénél több dolog is szerepet játszott: Blind és Van der Sar véleménye, illetőleg a Solskjaerral való FaceTime-beszélgetés, amikor is a norvég felvázolta, miként akarja őt Pogba és Fernandes közé beilleszteni. Itt persze nagyban függ majd minden az aktuális ellenfél taktikájától, és egészséges egyensúlyt is kell találni a keret forgatásában, amiben Solskjaer egyelőre nem annyira erős.

A csúcsra Van de Beekkel vezet az út?

Lehet mondani, hogy telített a poszt, ahová a holland érkezik az Old Traffordra.

Ám ahogy a keret mélyítésére, épp úgy Fernandes tehermentesítésére is szolgálhat Van de Beek szerződtetése, miután az előző bajnoki szezon végére már rendesen utaztak a United ellenfelei a portugál klasszisra.

Ez meg is látszott a csapat játékán: ha Fernandest kiszedték a fociból, akadozott a támadásépítés, de az sem tett jót a taktikának, hogy a portugált csapágyasra játszatta Solskjaer. Ha pedig ötlet kellett a kispadról, a gól- és gólpasszképtelen Jesse Lingardhoz vagy az igencsak visszafogott szezont futó Andreas Pereirához tudott nyúlni az edző. Sokkal többet tudna hozzátenni a csapathoz a padról beszálló Van de Beek, aki képzettségben, játékintelligenciában messze a két utóbbi United-támadó fölött helyezkedik el, a variációs lehetőségeket pedig jelentősen növelné.

Az sem utolsó szempont Manchesterben, hogy fontban is jó üzletet kötöttek: a holland reális árban érkezett, hosszú távra írt alá, és a fiatal ígéretek közül szemlézett Solskjaer a piacon. Ugyan nehezen hozta tető alá a bizniszt a vezérigazgató Ed Woodward, de az Ajaxszal való jó kapcsolat valamicskét segített a két klub közti egyezkedésében.

A Leicester ellen is kapott pár rúgást Fernandes. Fotó: Leila Coker/MI News/NurPhoto via Getty Images

Akármilyen poszton is számít rá Solskjaer – legyen szó 6-osról, 8-asról vagy 10-esről –, Van de Beek maximálisan univerzális ahhoz, hogy ne okozzon csalódást sem a szurkolóknak, sem az edzői stábnak. A kezdőbe kerülésre is minden esélye megvan, tudniillik Scott McTominay parkolópályára került az előző szezonban, a brazil Fredet pedig egyre-másra hozza össze a sajtó török csapatokkal, hiába szerződtették őt 50 millió font feletti áron.

Egy dologgal máris belopta magát a brit szurkolók szívébe: a 34-es mezszámot választotta magának, amit egykori ajaxos csapattársa, Abdelhak Nouri viselt. A marokkói játékos három éve egy felkészülési meccsen kapott szívrohamot, ami után súlyos, maradandó agykárosodást szenvedett. Az ő tiszteletére több korábbi csapattársa is viseli a 34-es mezt, igazoljanak is bárhová: így tett Joël Veltman, Phillippe Sandler és Kevin Diks, korábban pedig Justin Kluivert is ezt a számot hordta Rómában.

A kérdés már csak annyi:

mire lesz elég a Manchester Unitednek Van de Beek, miközben a tényleges hiányposztokat még nem sikerült megerősíteni?

Kiemelt kép: Rico Brouwer/Soccrates/Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.