Nemzetközi foci

BL-döntő: azért a Bayern nyert, mert nem adott fel semmit önmagából

A Bayern úgy nyerte meg a BL-döntőt, hogy mindent megtartott erényeiből. Hansi Flick csapata szoros meccset játszott ugyan a PSG-vel, de a mágnestáblán és a meccs kulcsfontosságú momentumaiban is megőrizte felsőbbrendűséget sugárzó hidegvérét. A vasárnap esti Paris Saint-Germain–Bayern München 0-1 Bajnokok Ligája-döntő elemzése.

Az kockáztat igazán, aki nem kockáztat semmit

– mondta fel tökéletesen a kezdő futballfilozófusok leckéjét egyszer Pep Guardiola, aki azóta viszont már kismilliószor beleesett a saját maga által ásott verembe. Nem úgy Hansi Flick, a Bayern örök másodedzőből lett beugrója, aki a Lyon ellen megnyert (3-0) elődöntős meccs után másról sem beszélt, mint az ellenfél remek kontráiról, amik keményen megizzasztották csapatát. A tételmondat akkor így hangzott:

A PSG-nek villámgyors támadói vannak, úgyhogy át kell gondoljuk, mit csinálunk másképp védekezésben, mint eddig.

Ebből lett aztán az, hogy a Bayern lényegében egy tapodtat sem engedett a saját játékából a vasárnap esti, 2019-2020-as, a PSG ellen 1-0-ra megnyert BL-fináléban.

Kezdőcsapatok

Ennek jó indikátora, hogy Flick mindössze egyetlen helyen változtatott a Lyont és a Barcát összesítve 11-2-es gólkülönbséggel kifiléző alapcsatán: az inkább védekezésben hasznos, párharcerős Ivan Perisic helyét Kingsley Coman vette át a baloldalon. Ezzel ki is jelölte a célt, a PSG védekezésének leggyengébb pontjaként azonosított Thilo Kehrer abajgatását, azaz a Bayern nemhogy nem hunyászkodott meg a franciák előtt, de még rá is csavart egyet az ellenfeleket a levegőtől általában már a párviadal megkezdése előtt elvágó fojtófogására.

A túloldalon egyedül az jelentett komoly kérdést: tudja-e vállalni a játékot Marco Verratti? Thomas Tuchel végül nem kockáztatott, így a Lipcse ellen jelesre vizsgázó Marquinhos-Herrera-Paredes trióval kezdett a középpályán. Elöl természetesen maradt a félelmetesen hangzó Mbappé-Neymar-Di María hármas, míg a védelemben a búcsúzó Thiago Silva mellett Kimpembe feladata lett a szezonban már 55 gólig (!!!) jutó Robert Lewandowski semlegesítése.

Flick nem tagadta meg önmagát

Egy jó edző alapvetően kétféleképpen gondolkodhat csapata sorsdöntő mérkőzése előtt. Vagy sorra veszi az ellenfél erősségeit, és ezek tompítása köré építi fel meccstervét, vagy felvési egy sajtpapírra a saját csapata legnagyobb erényeit, és végiggondolja, hogy az ellenfél játékának ismeretében miképp domboríthatja ki ezeket még hangsúlyosabban.

Ne feledjük, a Bayern októberben még kikapott a Frankfurttól és csak a negyedik helyen dekkolt a Bundesligában, akkor döntött úgy a vezetőség, hogy elköszön Niko Kovactól. Eztán érkezett a 2006-2014 között a német válogatott és Joachim Löw szövetségi kapitány mellett másodedzőként dolgozó,  a Nationalelf világbajnoki címének megszerzésében tevékeny részt vállaló Hansi Flick. A Bayern ezt követő győzelmi sorozatba (33 győzelem – 2 döntetlen – 1 vereség) átforduló idényének három kulcstényezője volt:

  1. labdás dominancia,
  2. döbbenetesen intenzív visszatámadás (kontrapresszing),
  3. az ellenfelek kontráinak korrekt menedzselése.

Flick szeme előtt a meccset megelőzően az a cél lebegett, hogy úgy erősítse a harmadik komponenst, hogy közben sem az első, sem a második opcióból ne adjon fel olyan sokat, ami már gyengítené csapata automatizmusait.

(A Bayern által az ellenfél kapujának 40 méteres körzetében megszerzett labdák az idei szezonban. Csak a Liverpool és a Manchester City volt jobb nálunk ebben a mutatóban. Forrás: Opta)

Ehhez egyrészt mindenképp szüksége volt a remekül passzoló Boateng-Alaba párosra a védelem közepén (előbbi játékát még félig sérülten is megkockáztatta a Bayern), másrészt nem lehetett sokkal lejjebb tekerni a félelmetes presszingjük intenzitását sem. A bajorok alapjátékának erősségére jellemző, hogy amikor a második félidőre 0-0-val jöttek ki – és pár beszedett PSG-ziccerrel az első félidőből –, akkor Flick nem cserékkel nyúlt bele a meccsbe, hanem azzal, hogy még feljebb parancsolta csapatát labda ellen. (Az első félidőben a Bayern átlagosan 6,71 passzt engedett a PSG-nek két védekező közbelépési kísérlet között, ez a második játékrészre 4,84-re csökkent. A kilencven percre vetített 5,6-os átlag így is bőven jobb, mint az idén Európában a legjobb hasonló mutatót villantó PSG 6,88-as adata.)

Meccskép 1.0: Hatemberes Bayern-presszing, tudatosan csapdázva a labdával leggyengébbnek ítélt jobbhátvédet, Thilo Kehrert.
Meccskép 2.0: Négyemberes Bayern-letámadás, Gnabry és Coman a fedezőárnyékát is használva zárják a passzsávokat, így Keylor Navas kénytelen hosszan előrevágni a labdát.

Tuchel persze számított a bajorok letámadására, de úgy sakkozott, hogy

  1. Paredes visszalépései és az ezzel manipulált Bayern-középpályások mögötti területbe visszalépő Neymar/Mbappé kettős elég lesz az átjutáshoz,
  2. legrosszabb esetben pedig még mindig átrugdoshatja a presszinget, hogy így a bajor védelem mögötti hatalmas folyosókat támadó Mbappé-Di María párost hozza helyzetekbe.

A számítás csak félig jött be: a PSG-nek ugyan megvoltak a maga helyzetei, de ezekből egyrészt egyetlen egyet sem váltott gólra, másrészt nem tudta elérni, hogy Flick megijedjen a meccsképtől, és hátrébb parancsolja a védelem utolsó vonalát.

Meccskép 3.0: Kehrer „megpasszoltatása” azért is volt jó ötlet a Bayern oldaláról, mert a helyzetkialakításban meglehetősen gyakorlatlan jobbhátvéd ütemérzékének hiányát nevetve használta ki a bajor védelem. Itt például lényegében egyszerre sikerült lesre állítani a Neymar-Di María-Mbappé sor összes tagját, így hiába az ígéretes kontralehetőség a PSG előtt, az kihasználatlan maradt.
Meccskép 4.0: Paredes lélegzetvételhez jut a középpályán (értsd: nincs rajta nyomás), így azonnal indítja a védők mögé sprintelő Mbappét.

Thiago volt a meccs embere

A meccseldöntő aspektus ezzel együtt mégis az volt, hogy a Bayern képes volt kezelni a PSG labda elleni játékát, és megtalálta az áttörési pontokat Tuchel jól szervezett védekezésén.

A franciák ugyanis változtattak a Lipcse ellen kiválóan működő letámadásukon. Egyrészt labda nélkül átálltak 4-2-3-1-re, ahol a középpályás vonalból kilépő Ander Herrera feladata lett megakadályozni a Bayern középső labdakihozatalait. Másrészt ezzel párhuzamosan Mbappé kifejezetten intenzíven támadta le Kimmichet, így a bajorok labdakihozatalai opció erősen leszűkültek.

Meccskép 5.0: Öt emberrel az ellenfél térfelén a Párizs, de nincsen magas és intenzív presszing. Herrera viszont szituációs tízeskén feljebb lép, és tökéletesen kirajzolódik a 4-2-3-1 első ötöse labda ellen.

Igen ám, csakhogy a Bayern ilyen módon baloldalra szorított támadásépítései miatt Kehrernek kifejezetten sokat és magasan kellett találkoznia Daviesszel, ami megnyitotta a területeket Kingsley Coman előtt. Lásd bővebben a francia szélső labdaérintéseit:

Comant ugyan a 68. percben lecserélte Flick, ám így is a francia támadó fejezte be a meccset a legtöbb lövési kísérlettel (3, holtversenyben), illetve a második legtöbb labdaérintéssel (6) az ellenfél térfelén. És akkor a góljáról még nem is beszéltünk…

A baloldali hangsúlyt az első húsz-huszonöt percet követően Flick kiegészítette Thiago játékának áthangszerelésével is. Boateng lecserélését követően a spanyol karmester egyre többször lépett vissza a két Bayern-védő vonalába labdáért, ami a következő láncreakciót indította be:

Meccskép 7.0: Thiago visszalép a védők vonalába, az így kiürített területet pedig Goretzka foglalja el, ezzel magával húzva a PSG középpályásait is. Mivel az ő mozgásukat a védelem csak késve követheti, a csapatrészek szétszakadnak, Müller pedig zavartalanul veheti fel a labdát a felezővonal környékén és lendületből vezetheti a labdát a párizsi hátsó sorra.

Thiago végül 75 sikeres átadással fejezte be a meccset (ez 22-vel több, mint amit bárki más tudott a pályán), de kialakított két helyzetet is amellett, hogy neki volt a legtöbb jó passza az ellenfél védőharmadába (20). Egyértelműen a legjobb mezőnyjátékos volt a pályán, és elsősorban neki köszönhető, hogy a Bayern képes volt egyre mélyebben beszorítani a PSG-t.

A gól, ami lefest egy mérkőzést

A PSG eközben két szél között próbált nem a földre ülni. Tuchel egyfelől próbálta úgy elhelyezni a pályán három támadóját, hogy azok egy labdaszerzést követően jó eséllyel vihessék egészen Neuer kapujáig a kontrákat, másfelől viszont küszködött azzal, hogyan akadályozza meg, hogy eltávolodjanak egymástól a PSG csapatrésze. Az első félidőben Herrera működött összekötő kapocsként a támadók és a csapat között, ám ahogy elfogyott a nafta a baszk középpályásból (a 72. percben le is kellett cserélni), úgy szakadt szét egyre inkább a PSG szerkezete.

Meccskép 8.0: már az első félidőben is előfordult, hogy szétszakadt a PSG, lásd itt.

Egy ilyen meccskép mellett felértékelődött (volna) Neymar labdatartási képessége, ám a brazil sztár a szezonátlagát jelentő 34 százalék helyett ezúttal az irányába lőtt passzok 54 százalékát vesztette el szinte azonnal. Ez a típusú hatékonytalanság pedig nem fért bele Tuchelnek. A német edző ráadásul a meccs kései szakaszában cseréivel (Draxler, Chupo-Moting) fel is adta a középpályás jelenlétet – a PSG végleg „broken team” lett és csak a kontráiban bízhatott. Úgy, hogy 1-0-ra a Bayern vezetett.

Ritkán esik meg, hogy egy gól majdhogynem tökéletesen átadja egy meccs képét, de ezúttal így volt. Érdemes végignézni a Coman fejeséhez vezető akciót lépésről lépésre.

  1. lépés: PSG-kontra. A Di María-Neymar kettős a félpálya környékéről indul, a középpályássor legalább 20-25 méterrel mögöttük áll fel. Kettő-kettőben vihetik a labdát Sülére és Alabára (mindketten a Bayern leggyorsabb játékosai között vannak), végül előbbi szereli le Di Maríát.

  1. lépés: Bayern-buildup. Thiago veszi fel a labdát a védelem előtt. Neymar nem presszingel, mint ahogyan Di María feladata is elsősorban az, hogy egy esetleges kontrához ideálisan helyezkedjen. A bajorok legjobban passzoló játékosán így nincs nyomás, és mivel Goretzka Herrerát, Müller Paredest, Coman pedig Kehrert foglalja le, a legmélyebben játszó párizsi középpályásnak, Marquinhos-nak kellene odaérnie a spanyolra. Ez nem sikerül – nem is sikerülhet – neki, így Thiago játszi könnyedséggel passzolja meg az ajtó-ablak nyitva lévő folyosót Kimmich irányába (és a labda így bekerül a PSG középpályája és védelme közötti területbe).

  1. lépés: Tempóelőny. Az áttörést a Bayern már úgy is képes végig sakkozni, hogy látszólag létszámhátrányban van. Kimmich továbbteszi a labdát a vonal felé kihúzódó Gnabry-nak, akitől Bernat túl messze van ahhoz, hogy megakadályozza a középre adást. Paredes el van foglalva a félterület blokkolásával, a labda így akadálytalanul jut el a második hullámban érkező Müllerhez, akin ugyan ott csüng Herrera, ám helyet nyit neki Lewandowski, aki két védőt visz el magával azzal, hogy középre robban. Müller a hozzá eljuttatott labdát aztán azonnal visszakészíti az akciót csendben követő Kimmichnek, aki számára így tiszta beadási lehetőséget sikerült izolálni a félterületben.

  1. lépés: a végkifejlet. Nem kevesebb, mint 5 (!!!) Bayern-játékos érkezik a tizenhatoson belülre Kimmich-beadása előtt, így nem meglepő, hogy teljes a zavar a párizsi fejekben. Silva lesre akar állítani, Kimpembe viszont már csak ütemnyi késéssel követi őt ebben, Kehrer pedig teljesen elcsúszik, így kettő az egy ellen marad egyrészt Lewandowskival, másrészt a vakoldalról, lendületből érkező Comannal. Végül utóbbinak lesz tökéletes a beadás, 1-0.

Összességében a jobb, komplettebb, tágabb komfortzónájú csapat nyerte az idei BL-kiírást. Ráadásul a Bayern mind a 11 meccsét behúzta a sorozatban, amire korábban soha, senki nem volt képes. Hansi Flick szezon közben érkezve adott olyan erős identitást a bajoroknak, amelyből szinte egy centit sem kellett feladnia a döntő megnyeréséhez. A bevállalós meccstaktika a döntőben is bejött, és ugyan a PSG-nek megvoltak a helyzetei az 1-0-hoz, Neuer kulcsfontosságú pillanatokban bizonyította be, hogy még mindig a világ legjobb kapusai között a helye.

Bajnokok Ligája-döntő

Paris Saint-Germain – Bayern München 0-1 (0-0)
Lisszabon, Estádio da Luz
v.: Orsato (olasz)
PSG: K. Navas – Kehrer, Th. Silva, Kimpembe, Bernat (Kurzawa , 80.)– A. Herrera, Marquinhos, Paredes (Verratti, 65.) – Di María (Choupo-Moting, 80.), Mbappé, Neymar
Bayern München: Neuer – Kimmich, Boateng (Süle, 25.), Alaba, Davies – Thiago Alcántara (Tolisso, 86.), Goretzka – Gnabry (Coutiunho, 68.), Müller, Coman (Perisic, 68.) – Lewandowski
gól: Coman (59.)

Kiemelt fotó: David Ramos /Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.