Az EL-döntővel jött el az igazság pillanata a Realnál nevetségessé tett edzőnek

2018 októberében menesztette Julen Lopeteguit a Real Madrid, miután boldog-boldogtalan megnehezítette a csapat dolgát a bajnokságban és az európai porondon is, az El Clásicón pedig olyan pofont kapott, amit edzők nem igazán szoktak túlélni arrafelé a kispadon (5-1-re gázolt át rajtuk a Messi nélkül rohamozó Barcelona). Nem volt kérdés, hogy nagy volt a kabát a spanyol edzőre, akit ráadásul a világbajnokság előtt rúgtak ki a spanyol válogatottól, amiért sutyiban elfogadta a madridi ajánlatot.

Ez az égés – a válogatottal történt blama után – borzasztó mélyre repítette Lopeteguit. A csapat élén mutatott produkcióját azzal indokolta menesztése után, hogy nem kapott elég időt arra, hogy minden kockát a helyére tegyen.

Egy rossz szót nem mondhatok a Real Madridra. Egy ilyen csapatot vezetni csodálatos tapasztalat minden edzőnek. Reméltem, hogy ennél több időm lesz, de a jövőbe kell néznem mostantól

– fogalmazott akkor az AS-nak. Állítólag a Guardiola-féle taktikát akarta meghonosítani a Bernabéuban, amit finoman szólva sem díjaztak egyes játékosok. Lopetegui napjai amúgy is meg voltak számlálva Madridban, miután Florentino Pérez lényegében egymaga megoldotta Cristiano Ronaldo távozását, ezzel lépéshátrányba helyezve a klubot már a bajnokság elindulása előtt. Mindent elmond a madridi szezonról, hogy az utódjául kinevezett Santiago Solarit is menesztették, a helyére tért vissza Zinédine Zidane.

Tavaly júniusban a Sevilla úgy érezte, Lopetegui lesz a megfelelő szakember, aki átveszi a távozó Joaquín Caparrós helyét. Tény, hogy a spanyol szakember irányította a Madridot, de klubszinten viszonylag kevés tapasztalata volt az elmúlt években: sokkal inkább a korosztályos spanyol válogatottakban tette le a névjegyét, de ott látványosan. Nem indult ugyanakkor könnyen a sevillai kaland, mert azonnal problémákat kellett szembesülnie: Wissam Ben–Yedder, a csapat gólgyárosa távozott a Monacóhoz, míg Luis Muriel az Atalanta meghatározó embere lett a szezonban. Pablo Sarabia szintúgy a Ligue 1-be ment, BL-döntőzik a PSG-vel.

Lopetegui viszont olyan csapatot épített ezek után, ami Európa második vonalán átgázolt, meg nem állva az Európa Liga döntőjéig. 

A védelemért fél Európa ölni tudna

34 – ennyi gólt kapott idén a Sevilla a spanyol bajnokságban, ez a szám pedig a harmadik legjobb mutató volt a ligában az Atlético és a Real Madrid mögött. Ez a teljes védelmet nézve leginkább az újdonsült igazolásnak, a 21 éves Jules Koundének köszönhető, akit a Bordeaux-ból hozott el Lopetegui és a sportigazgató, a Sevillában rengeteg bravúros igazolást levezénylő Monchi. Koundé már Zidane figyelmét is felkeltette a szezonban, az edző Sergio Ramos helyére szánná a fiatal franciát, természetesen Raphaël Varane párjának. Ám egyelőre Sevillában bizonyítja minden héten, hogy bőven megérte őt klubrekord összegért szerződtetni, már ami a védőkre szánt pénzt illeti a piros-fehéreknél. Az Európa Liga elődöntőjében Lopetegui csapata megverte a Manchester Unitedet, Koundé számai pedig igazolták, hogy komoly potenciál rejlik benne.

61 passzának 87 százaléka volt pontos, két szereléssel, egy blokkolt lövéssel és három tisztázással magasan a védelem oszlopa volt. Ezen mutatók összehozásában persze segítette őt a remek középpályás sor Éver Banegával az élen, akik kiváló helyezkedésükkel elősegítették, hogy a védők minél gyorsabban és egyszerűbben juttathassák át a labdát a manchesteri középpályán.

Fontos beszélni még Diego Carlosról, a védelem másik betonfaláról, akire újabban a Manchester City ácsingózik, de Frank Lampard is brit földre csábítaná a Nantes-tól 15 millió euróért szerződtetett brazilt. Ahogy Koundére, úgy Carlosra is igaz, hogy kitűnően bánik a labdával, aminek hiánya manapság bizonyosan nem tesz topvédővé senkit Európában. Az ő statisztikái több szempontból is kiválóak.

• A spanyol bajnokságban senki nem tisztázott nála többször a kapu előtt, ez a fejjel történő felszabadításokra is értendő.
• Mindössze 11-szer futottak el mellette a szezonban, Ramost 31-szer hagyták idén faképnél.
• A támadójátékban sem elveszett: 14 gólhelyzetet alakított ki hátulról.

Ellenben az nagy hiányossága, hogy gyakorta elszórja a labdákat felívelésekkel. A Sevilla egyik izgalmas játékeleme, hogy a belső védők íveléssel próbálják megjátszani a szélsőket és a csatárokat a támadóharmadban, de Carlos passzpontossága ez ellenfél térfelén nem túl acélos (67% – ahogy a Goal.com is írja, ez 20 százalékkal elmarad Piqué, Lenglet és Ramos pontossága mögött). Ezért is lenne szerencsés olyan védőt találni mellé, aki képes ügyesebben, megfontoltabban irányítani a támadásépítést (amilyen Van Dijk, Upamecano vagy épp Thiago Silva). Épp ez lehet az egyik oka annak, hogy a Sevilla a meccsek folyamán öt védőre szokott átváltani, miután a brazil Fernando rendre behúzódik Koundé és Carlos elé, így biztosítva a megfelelő biztonságot és a szárnyvédők zavartalan előremozgását az ellenfél térfelére.

Ha már szélsővédők: jobb oldalt a szélsőből lett védő Jesús Navas futkározik, balon pedig a Real Madrid kölcsönjátékosa, Sergio Reguilón. Mindketten kiválóan értik a feladatukat, gyorsak, fegyelmezettek, és nem utolsó sorban jól tudnak centerezni – Reguilón pluszban nem is kapkodós fajta, jól méri fel, mi zajlik a pálya egyes részein, épp ezt láthatjuk lentebb, amikor Susónak bepasszolt, utat találva a United kapujába. Nagyon hasonló szituból született a spanyolok második találata is, nagy fegyverténye ez a játék Lopetegui csapatának.

Navas és Reguilón mindketten olyan pozícióban fociznak, ahol az erősebbik lábukra hagyatkozhatnak teljes mértékben: Navas jobbal, Reguilón ballal passzolgatja be a labdákat, ám a taktikai elgondolásnak van még egy szintje, ugyanis előttük Ocampos és Suso focizgat, akik viszont befelé húzzák a labdákat folyamatosan. Ocampos balról a jobb lábával, míg Suso jobbról a bal lábával cselez, ez pedig kellő mennyiségű variációs lehetőséget teremt az összjátékra is.

Ha nincs Banega, nincs semmi

Minden akkor működik pontosan a sevillai fociban, ha Banegát nem tudja kikapcsolni az ellenfél a játékból.

Ha ő akar focizni és még lehetősége is van erre, a Sevilla előbb vagy utóbb eléri a célját. Kimagasló számokat produkált az EL-elődöntőben, ugyanis Pogba, Fred vagy épp Bruno Fernandes nem tudtak mit kezdeni az argentin passzpontosságával, kullancsjátékával. Ahogy a WhoScored rámutat, Banegának 110 labdaérintése volt aznap este, 93,8%-os passzpontossággal, amit nemhogy felülmúlni, megközelíteni sem tudott senki a pályán. Lopetegui jól tudja, hogy Banega fantasztikus hosszú labdákat tud adni, erre rendesen rá is játszottak az idény során, de főleg az Európa Ligában. Csak a United ellen 14 ilyen indítása volt a középpályásnak, egyedül a kapus Yassine Bounou előzte meg a kirúgásai miatt.

Az elődöntőbe jutáshoz a Wolverhamptonon keresztül vezetett a Sevilla útja, ott is tanárként futballozott az argentin játékmester: 140 labdaérintése akadt, folyamatosan szerezte vissza a labdákat, hogy előre pakolhassa a társaknak (Ocampos gólja pont így született). Ahogy a Wolves, úgy a United elleni meccs előtt is világos volt: Banegát kell kiszedni a játékból ahhoz, hogy ne legyenek problémáik az angol csapatoknak. Ezt sem Espírito Santo, sem Solskjaer nem lépte meg. Kérdés, a döntőben mennyire utazik majd erre a megoldásra Antonio Conte és az Internazionale.

Érdekesség, hogy Banega már januárban aláírt egy szerződést a szaúdi Al Shabab FC-vel, így a szezon végén biztosan távozik a Sevillától – borzalmasan nehéz lesz pótolnia őt Lopeteguinek, de az argentinnak megvan az esélye arra, hogy pályafutása során harmadszor is hazavigye az EL-trófeát.

Mit érne egy győzelem a döntőben?

Lopeteguinek nyilván elégtételt a válogatottbeli és madridi hercehurca után. Nem kérdés, hogy jó csapatot rakott össze Sevillában, miután a negyedik, BL-t érő helyre vitte be a csapatot kevés gólt kapva, megszorongatva olykor a nagyobb ellenfeleket. Az Európa Liga pedig kiváló játszótér ennek a csapatnak, amely már ötször nyerte meg a másodikszámú európai sorozatot az elmúlt másfél évtizedben. Az ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a keret így, ilyen formában jövőre már egészen biztosan nem lesz látható.

• Reguilón megmutathatja majd magát a Madridban.
• Navas már 35 éves lesz, alternatívát kell találni a helyére.
• Távozik Banega, az ő pótlása lesz talán a legnehezebb.
• A mindent (is) fogó kapus, Bono, pedig egyelőre kölcsönben szerepel a Gironától.

Conte híresen precíz felkészültségével nem lesz kis falat Lopeteguinek, ráadásul az olaszoknál Lukaku, Barella és Eriksen is jó formát mutatnak, nem beszélve Lautaro Martínezről. Nincs kérdés ettől függetlenül Sevillában: Lopeteguinek ez a sorozat már küldetéssé vált az elmúlt hónapokban, megnyerésével ugyanis visszaküzdhetné magát arra a szintre, ahol a madridi kinevezése előtt volt. A spanyol nem felsőpolcos edző, de nagyon tisztességesen rendbe rakta azt a Sevillát, ahol a szezon elején a legtöbb kulcsember menekülni kezdett a süllyedő hajóról. Onnan idáig eljutni a mentális erősségükre vall, mesélte a minap a szakember.

A lelátók üresnek tűnnek, de bizonyos értelemben mégsem azok. Érezzük szurkolóink lelkét, bátorítását, a családunk jelenlétét. Ez visz minket előre. El akarom mondani a szurkolóinknak, hogy magunkkal visszük őket, a játékkal, rajongással kapcsolatos érzéseiket a döntőre. Még akkor is, ha több ezer kilométerre lesznek tőlünk.

Julen Lopetegui feltámadása tehát nem a döntő megnyerése lenne, az újjászületés már jóval régebben megtörtént – a szezon közben.

Maga a döntő szimplán csak igazolása ennek.

Kiemelt kép: Ina Fassbender / POOL / AFP