Andrá tutto bene. Restate a casa
– minden rendben lesz, maradjatok otthon. Egy rövid üzenet, amely Olaszországban a mindennapok része lett, és beleégett az emberek memóriájába tavasszal, a koronavírus-járvány első nagy tombolása idején.
Legyen szó akár a hétköznapi hősök, az orvosok és ápolók áldozatos munkájának méltatásáról, akár egy másoknak bátorításul szánt üzenetről, az Andrá tutto bene kifejezés valamilyen formában mindig feltűnt, sokan még az erkélyére is kirakták a reményt adó feliratot az összetartozást szimbolizáló olasz zászlóval együtt.
A koronavírus-járvány miatt az olasz futballbajnokság bő három hónapig szünetelt, a leállás előtti utolsó meccset a Sassuolo és a Brescia vívta egymással március 9-én. A két csapat játékosai akkor már úgy léptek pályára az üres stadionban, hogy csak azt tudták,
A meccs nem volt olyan izgalmas, mint a körítés, a kétgólos Francesco „Ciccio” Caputo vezérletével 3-0-ra nyerte a Sassuolo. Bár a csatár két gólja közül a második, a kapufás bombagól volt a látványosabb, mégis a teljesen átlagos első az, amire sokan felfigyeltek, Caputo ugyanis megszökött az őt ünnepelni igyekvő társak elől, majd egészen a kispadig rohant, ahol felmutatott egy táblát a „Minden rendben lesz, maradjatok” otthon felirattal.
Grande Ciccio #Caputo, uno di noi!!! 🇮🇹
🖤💚🖤💚🖤💚🖤💚#SassuoloBrescia #ForzaSasol pic.twitter.com/R19nkGJgAq
— U.S. Sassuolo (@SassuoloUS) March 9, 2020
Ahogy az általa is bemutatott szlogen reményt adott olaszok millióinak a legsötétebb órákban, úgy adhat hitet a 33 éves Caputo mostani szezonban nyújtott teljesítménye azoknak, akiknek a pályafutásuk nem a tervek szerint alakult, vagy valahol útközben megrekedt.
A Sassuolo csatára 21 góljával egyéni és klubrekordot döntött, a góllövőlistán pedig Ciro Immobile, Cristiano Ronaldo és Romelu Lukaku tudta csak megelőzni.
A kenyeréről híres pugliai városban, Altamurában született Caputo először 16 évesen érezte azt, hogy neki ennyi elég volt a futballból. Akkoriban a hetedosztályú Toritto játékosa volt, de megvolt az esélye, hogy szintet lépjen, mivel megfelelt a Grosseto próbajátékán.
Igen ám, de a Grosseto havi 800 eurót kért volna Caputo családjától a fiú neveléséért, mire a Toritto edzője, Onofrio Colasuonno, aki ezt csúnya lehúzásnak érezte, beintett. Colasuonno győzködte a srácot, hogy ne adja fel, húzzon le még egy évet a Torittónál, és lesznek még bőven kérői, de Caputo úgy nekikeseredett, hogy az edzéseket hanyagolva inkább eljárt dolgozni kőműves apjával.
Colasuonno azonban nem adta fel, és addig győzködte játékosát, míg az visszatért, és 12 góljával főszerepet vállalt abban, hogy a Toritto egy osztállyal feljebb lépett. 19 évesen megint ugrott egy lépcsőfokot, amikor az ötödosztályú Real Altamura elvitte, 2007 nyarán pedig már a negyedik vonalban (Serie C2) szereplő Noicattaro látott benne fantáziát.
29 meccsen elért 11 gólja szemet szúrt egy feltörekvő fiatal edzőnek, Antonio Conténak, aki a Barihoz csábította, így Ciccio 2008-ban bemutatkozhatott a másodosztályban gyerekkori kedvenc csapatában.
„Hogy olyan lenne ez, mint egy film? Ugyan. Ez maga a valóság”– hűtötte le a csatár az őt kérdező riportert, amikor megszerezte első mesterhármasát a Bariban – a Grosseto ellen, vagyis azt a csapatot büntette, amely korábban bejelentkezett érte.
Caputo végül tíz góllal zárta az idényt, a Bari pedig feljutott az élvonalba, ő azonban maradt a Serie B-ben, mert lepasszolták a Salernitanának, ahol több lehetőséget kapott, mégis megrekedt hat gólnál.
Conte ennek ellenére visszahívta őt a Barihoz, vagyis Caputo végre Serie A-játékosnak mondhatta magát, november végén, a Cesena elleni hazai bajnokin pedig meglőtte első gólját az első osztályban, ami olyan eufóriát váltott ki belőle, hogy a nagy örömködésben majdnem leütötte csapattársát, Nicola Belmontét.
Aztán gyorsan jött a kijózanodás, januárban ugyanis megint egy másodosztályú csapatnál landolt, ezúttal Sienában, és hiába tért vissza idény végén a Barihoz, maradt a Serie B-ben, mivel a pugliai klub időközben búcsúzott az élvonaltól.
Caputo közben a góljaival elérte, hogy alapemberként számítsanak rá a Barinál, két idény alatt 26-szor talált be, és a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Úgy tűnt, sínen vannak a dolgai, aztán beütött a krach, ő is belekeveredett a bundabotrányba, amely többek között a Bari játékosait, köztük a jelenleg a Budapest Honvédban szereplő Davide Lanzafamét is érintette.
Az egyik előre lebeszélt eredmény a Salernitana Bari elleni 3-2-es győzelme volt 2009 májusában, Caputo ekkor épp a Salernitanában játszott kölcsönben.
Ez volt a második olyan időszak a futballista életében, amikor azon gondolkodott, van-e értelme folytatni. Felesége és a Bari sportigazgatója tartotta benne a lelket, de Caputo még akkor sem volt rendben lelkileg, amikor visszatérhetett a pályára. Bár a 2014-2015-ös idényben szerzett 11 gólja a második legjobb termése volt a Barinál töltött időszakában, a szurkolók is kikezdték, így nem maradt más választása, tovább állt.
A szintén másodosztályú Virtus Entella tárt károkkal várta, ő pedig gólokkal hálálta meg a bizalmat, az első évében 17, a másodikban 18 alkalommal járt túl a kapusok eszén. Bár a másodosztályban megbízható góllövőnek számított, úgy tűnt, Caputo bele is ragad ebbe a skatulyába, és el kell fogadnia, hogy a Serie A elérhetetlen.
De az élet még tartogatott számára egy lehetőséget, 2017 augusztusában ugyanis leigazolta a feljutásra pályázó Empoli, és ezzel az üzlettel mindkét fél jól járt:
A csatár 31 évesen, nyolc év szünet után ismét a nagyszínpadon találta magát, és ezúttal jóval magabiztosabban mozgott a számára nem túl ismerős környezetben. Caputo – a húszcsapatos Serie A egyetlen mezőnyjátékosként – az Empoli mind a 38 bajnokiján (sőt az egyetlen kupameccsén is) az elejétől a végéig a pályán volt, a sztahanovista üzemmódot megfejelve pedig szerzett 16 gólt, vagyis nem rajta múlt, hogy az Empoli egy idény után szánkázott vissza a másodosztályba.
A góllövőlistán Immobilét, Andrea Belottit vagy Mauro Icardit is megelőző Caputo azonban nem tartott a társakkal, hanem továbbra is Serie A-játékosnak mondhatta magát, ami 7,5 millió eurót is megért a Sassuolónak. Amelynek kispadján a Serie A egyik legkarakteresebb edzője, Roberto De Zerbi ül, aki nem egy bekkelős-kontrázós kiscsapatot csinált a Sassuolóból, inkább megpróbál a meccsek többségén dominálni, és még a nagyok ellen is bevállalja azt a kockázatot, hogy hátulról építkezve igyekszik előrejutni.
A De Zerbi által legtöbbször használt 4-2-3-1-es felállásban Caputo volt az ék, akit a két szélről Domenico Berardi, valamint Jeremie Boga, középről pedig Filip Djurisic támogatott. A Sassuolót sokan a következő Atalantának tartják a labdabirtoklásra épülő, attraktív futballja miatt, de a szezon elég nyögvenyelősen indult a csapat számára.
Caputo már az első meccsén beköszönt új klubjában, amely azonban 2-1-re kikapott a Torinótól, és az első tíz fordulóban mindössze tíz pontot gyűjtött. A bajnokság egyeduralkodójának számító Juventus elleni idegenbeli 2-2 már komoly fegyverténynek számított (Caputo a Juve ellen is betalált), de ezt követően megint jött a visszaesés, a Sassuolo kizúgott a kupából, és hat találkozón csak öt pontot kapart össze.
Aztán úgy tűnt, 2020 elejére összeért a csapat, sikerült visszavágni a Torinónak, majd 4-2-re legyőzni a Romát, úgyhogy a koronavírus-járvány a legrosszabbkor jött.
A Sassuolo az újraindulás után a bajnokság talán legszórakoztatóbb csapata volt, kezdésnek ugyan kapott egy komoly taslit az Atalantától, de aztán jött négy olyan meccs, amikor a csapat mindig szerzett legalább három gólt (ilyen sorozat még nem volt a klub történetében korábban), az Inter elleni 3-3-mal például a bajnoki címért szóló versenyfutásba is beleszólt.
Igaz, a pártatlanság jegyében Caputóék a másik két bajnokesélyessel is kiszúrtak, a Laziót Rómában verték 2-1-re, a Juventustól pedig ugyanúgy elvettek két pontot, mint ősszel, hősünk a három nagy ellen összesen öt gólban volt benne három gól és két gólpassz formájában.
A csapat végül a 2013-as feljutása óta a legtermékenyebb idényét zárta 69 góllal, a megszerzett 51 pont pedig a 8. helyhez volt elég.
Caputo új fiúként egyből házi gólkirály lett, és 21 góljából csak kettőt szerzett büntetőből, miközben a gyengébbik, a bal lábával hatszor is eredményes tudott lenni.
Mivel nem a gyorsaság a legnagyobb erénye, Caputo általában próbál a kapuhoz legközelebbi védővel egyvonalban helyezkedni, hogy aztán onnan induljon be az üres területekre. Bár 181 centijével nem mondható alacsonynak, a fejjátéka az egyik gyenge pontja, így aztán abszolút érthető, miért a Sassuolo próbálkozott a legkevesebb beadással az olasz bajnokságban, meccsenként átlagosan tizenöttel.
Rajta kívül Berardi és a Napoli által erősen csábított Boga is tíz gól fölött zárt a bajnokságban, de Caputo előbbinél hét, utóbbinál tíz évvel idősebbként lett csapata eminense úgy, hogy kiosztott még hét gólpasszt is.
Igaz, abban a ligában, ahol a 35 éves Ronaldo és a 38 éves Ibrahimovic is szórja a gólokat, talán már meg sem lepődik senki azon, hogy egy 33 éves, az élvonalban mindössze a negyedik idényére készülő csatártól kell rettegniük a védőknek.
Kiemelt kép: Giuseppe Maffia / NurPhoto / NurPhoto via AFP
