Ha nem lett volna elég, hogy az olasz bajnok Juventus kiesett a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, a torinói klub rátett még egy lapáttal és a hétvégén egyrészt menesztette a még kétéves szerződéssel rendelkező Maurizio Sarrit, majd kinevezte a megfelelő edzői papírokkal sem rendelkező Andrea Pirlót.
Persze Sarri kirúgásának voltak előzményei, a szurkolók már azt is nehezményezték, hogy tavaly egy olyan edzőt hoztak, aki a lenézett délről, ráadásul a gyűlölt Napolitól érkezett (igaz, londoni átszállással, hiszen a Chelsea-nél is lehúzott egy szezont). És hát az eredmények sem nyűgöztek le senkit.
Egy éve Massimiliano Allegrinek is azt vetették a szemére, hogy unalmas a mutatott játék, ehhez képest Sarri ezen a téren semmi pluszt nem hozott.
Bajnokhoz méltatlan statisztikák
A statisztikák a bajnoki cím ellenére a porba sújtották a Juvét, a legtöbb adat azt mutatta, a sorozatban kilencedik aranyét nyerő csapatnak ezen időszak alatt ez volt a legrosszabb idénye. Most szerezte a legkevesebb pontot (83), ezúttal kapott ki a legtöbbször (7-szer), toronymagasan a legtöbb gól kapta (43-at), a +33-as gólkülönbsége is gyengének mondható.
Győztes pozícióból 21 pontot sikerült elbuknia (mint Angliában a csupán 8. helyen zárt Arsenalnak), ezzel meg is döntötte az erre vonatkozó rekordot, ami még az AS Roma tartott 20 ponttal 1982-83-ból.
A helyzeten egy jó BL-szereplés javíthatott volna, a Lyon elleni kudarccal azonban a Juventus a legjobb nyolc közé sem jutott be, így Sarrinak (aki 61 évesen a Serie A legidősebb edzője lett, aki valaha bajnokságot nyert) mennie kellett.
Az olasz lapok Zinédine Zidane-ról, Mauricio Pochettinóról és Simone Inzaghiról írtak, a klubvezetés azonban előhúzott a cilinderből egy világbajnokot, Andrea Pirlót. A 41 éves szakember éppen csak házon belülre került ismét, hiszen július 31-én nevezték ki az U23-as csapat élére, de meg sem ismerhette a körülményeket, máris egy szinttel feljebb lépett.
Hét éve hallani sem akart az edzősködésről
A helyzete azért érdekes, mert játékosként a legjobbak között tartották számon. Igaz, mindig is kritikaként rótták fel neki, hogy a védekezésből nem vette ki a részét, no de irányítóként, a támadások szervezésében nem nagyon akadt párja. Ugyan edzői papírja még nincsen, hiszen a diplomamunkáját októberben kell leadnia, de a szövetség bizottsága áldását adta a munkájára.
Valami hasonlót fogalmazott meg a BBC is, amely feltette a kérdést: vajon egy világklasszis játékosból lehet-e világklasszis edző?
A portál szerint lehet, túlságosan is mélyvíz lesz ez a feladat. Az írás emlékeztetett arra, hogy hét éve még azt írta önéletrajzi könyvében, hogy egy centben sem fogadna arra, hogy valaha edző lesz. És persze, amikor másfél hete rábólintott a torinói munkára, akkor csupán egy nyomás nélküli feladatot vállalt el az U23-as csapatnál, ami kicsit más, mint Cristiano Ronaldóékat felkészíteni egy olasz rangadóra vagy Bajnokok Ligája-mérkőzésre.
De akkor miért Pirlo?
A klubvezetés a 2017-ben elveszített BL-döntőt követően minden követ megmozgatott, hogy népszerűsítse a Juventust. Ezért érkezett Cristiano Ronaldo, és még akár az is lehet, hogy Sarri szerződtetésével szintén a figyelemfelkeltés volt a cél.
A BBC szerint Andrea Agnelli elnök most érezte úgy, hogy kockáztatnia kell, és ehhez ki lenne jobb alany, mint egy imádott klublegenda? Pirlo lelket önthet a csapatba, és visszahozhatja a szórakoztató futballt, egy szakállas hipsztert pedig már imád a világ, miért ne léphetne Jürgen Klopp nyomába ezen a téren?!
Zidane madridi szerepvállalásához hasonlóan neki talán egyszerűbb lesz kivívni a tiszteletet, hiszen játékosként zseniális volt. Így aztán minden bizonnyal könnyebben kommunikál a sztárokkal, mint elődje, önbizalma pedig pozitívabb hatással lesz a keretre, mint Sarri szorongása.
Az egyiknek sikerült, a másiknak nem
Pirlo esete nem egyedülálló, nézzünk néhány egykori klasszist, aki pályafutása befejezése után egyből komoly feladatokat kapott edzőként.
Az etalon természetesen Zinedine Zidane, aki annyiban különbözik, hogy a visszavonulása után pár évig még hangolódott az edzői pályára, de aztán a Castillát másfél év alatt kinőve a Real Madrdi kispadján találta magát. Eddig két etapban dolgozott ott, nyert két bajnokságot, három BL-t, két-két klubvébét, spanyol és európai Szuperkupát.
Világ- és Európa-bajnok csapattársa, Laurent Blanc visszavonulását követően négy évvel a Bordeaux kispadján nyitott, első szezonjában ezüst-, a másodikban aranyérmet szerzett. Jöhetett a francia válogatott, de a 2012-es balul sikerült Eb után lemondott. Legutóbb 2013 és 2016 között a PSG edzője volt, nyert három bajnokságot, két Francia Kupát és két Ligakupát, a BL-ben azonban nem sikerült maradandót alkotni. De megnyugodhat, mert utódjainak sem…
Ne hagyjuk ki Didier Deschamps-ot sem, aki 2001-ben, mindössze 32 évesen visszavonult a Valenciából, majd egyből átvette a Monaco csapatát, amellyel 2003-ban Ligakupát nyert, 2004-ben pedig Bajnokok Ligája-döntőt játszhatott. A bundabotrány miatt kizárt Juventust 2007-ben visszavezette a Serie A-ba, majd 2010-ben bajnok lett a Marseille-jel. 2012 óta francia kapitány, a csapat az irányításával 2016-ban Eb-ezüstérmes, 2018-ban világbajnok lett.
Jürgen Klinsmann villámkarrierje is megér pár sort, a világ- és Európa-bajnok csatár első munkája mindjárt a német válogatott szövetségi kapitányi posztja volt, 2004 és 2006 között szerzett a Konföderációs Kupán, majd a hazai világbajnokságon egy-egy bronzérmet. A Bayernnél már felejthetőbb időszaka volt 2008-09-ben, az Egyesült Államokkal 2013-ban Arany-kupát nyert. Legutóbb a Herthánál töltött alig két és fél hónapot.
Minden idők egyik legjobb csatára, Marco van Basten 2003-ban gondolta úgy, hogy akár edzősködhetne is. Az Ajax második csapatának asszisztensi pozíciójából lett váratlanul holland szövetségi kapitány 2004-ben, de négy év alatt nem jutott érem közelébe.
Clarence Seedorfot még szerződés kötötte a brazil Botafogóhoz, amikor ajánlatot kapott az AC Milantól. Nosza, gyorsan visszavonult, és átvette a Massimiliano Allegri távozásával megüresedett kispadot. Látott nála jobb és rosszabb edzőt is a milánói közönség, de hiába szerzett meg a lehetséges 57 pontból 35-öt, négy hónap után nem marasztalták. Legutóbb kameruni szövetségi kapitánykétn dolgozott.
A helyére az a Filippo Inzaghi érkezett a Milanhoz, aki addig csak a klub U19-es Primavera-csapatánál dolgozott. Egy szezon alatt nem sikerült meggyőznie a vezetőket, így mennie kellett, a Venezia és a Bologna után most talán megtalálta a helyét a Beneventónál, amellyel megnyerte az olasz másodosztályt.
A briteknél Ryan Giggs esete hasonló, a Manchester United walesi szélsője David Moyes kirúgását követően egy négymeccses játékosedzői megbízással indított 2014-ben, majd két évig a MU egyik pályaedzője volt, 2018 januárjától pedig ő a walesi szövetségi kapitány.
Korábbi klubtársa, Ole Gunnar Solskjaer is ilyen szélsebesen lett menedzser: 2007-es visszavonulását követően a manchesteri utánpótlásban kezdett el dolgozni, majd hazatérve kétszer is bajnoki címhez segítette a Moldét, onnan csábította vissza a MU 2019-ben.
És a végére angol legendák: Frank Lampard a visszavonulása után két évvel majdnem feljuttatta az angol másodosztályból a Derby County csapatát, tavaly óta pedig a Chelsea edzője. Steven Gerrard 2018 óta irányítja a skót Rangerst , szakértők szerint komoly esélye van arra, hogy ha egyszer Jürgen Klopp távozik Liverpoolból, ő vegye át egykori klubjában a kispadot.
Kiemelt fotó: MARCO BERTORELLO / AFP
