Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 2009-ben határozott úgy, hogy az UEFA Kupát átalakítja, és a továbbiakban Európa Liga néven rendezi meg. Azóta tíz döntőt rendeztek a sorozatban, amelynek 14 résztvevője volt:
- a Sevilla FC és az Atlético Madrid háromszor,
- a Chelsea, a Benfica kétszer,
- a Fulham, az FC Dnyipro, az FC Porto, az SC Braga, az Athletic Bilbao, a Liverpool, a Manchester United, az Arsenal, a Marseille és az Ajax pedig egyszer szerepelt fináléban.
Akad egy kakukktojás a felsorolásban: az ukrán FC Dnyipro. Nemcsak ez az egyetlen kelet-európai csapat a listában, hanem az egyetlen, amely azóta az európai kupák mellett hazája élvonalából is kihullott. Ne tévesszen meg senkit az elsőosztályú Dnyipro-1 jelenléte, az egy teljesen másik, a környékbeliek által gyűlölt klub. Az FC Dnyipro az a csapat, amely két év alatt az Európa Liga döntőséből amatőr csapattá vált, majd újabb két év után megszűnt.
Európa elitjéből az amatőrök közé
A klub történelme kissé kalandos, ugyanakkor sok mindenre lehetettek büszkék a drukkereknek. Az FC Dnyiprót 1918-ban alapították a Petrovsky gyár munkásai, akik a területi bajnokságban indultak először. Néhány szponzor- és névváltást követően az áttörést a Szovjetunió létrejötte hozta el. A csapatot 1961-ben vonták a Honvédelmi Minisztérium alá, a Dnyeper-folyó után átkeresztelték Dnyeprre, majd amikor a pénz mellett megérkezett a középpályára Andrij Biba, a kispadra pedig Valerij Lobanovszkij, három év alatt a szovjet élvonalba röpült az együttes.
A hetvenes évek a stabilizálásról szóltak, bár két kiesés is becsúszott ebben az időszakban. Végül egy újabb edzői kinevezés és az állami vezetéstől kapott pénz elindította a Dnyeprt a siker útján és 1983-ban szovjet bajnokká vált. Egészen 1989-ig egy évet leszámítva dobogón zárta a szezonjait az együttes, majd
Ukrajna 1991-ben kihirdette önállóságát, így új liga indult, amelyben a Dnyipróra átnevezett klub az élmezőnybe tartozott, de bajnoki címet nem tudott szerezni. A Sahtar Donyeck és Dinamo Kijev árnyékába szoruló klub kilencszer végzett dobogón, az ukrán kupában pedig háromszor jutott döntőbe, de mindannyiszor alulmaradt a Sahtarral szemben. Az eredmények azonban jelezték, a csapat felkészült arra, hogy felvegye a harcot a két naggyal.
A 2015-ös finálé akkor valami nagy kezdetének tűnt, azonban óriásit fordult a világ a végül 3-2-re elveszített varsói döntő után. Az együttes remeklésének köszönhetően olyan kulcsjátékosok igazoltak el, mint Jevhen Konopljanka vagy Nikola Kalinic, a tulajdonos, Ihor Kolomojszkij a hosszú és anyagilag kimerítő szezon után spórolni kezdett, ezért megszorításokat eszközölt, többek között csak ingyen igazolható játékosokat engedélyezett a döntő utáni nyáron. A tulajdonos mindeközben elveszítette dnyipropetrovszki területi vezetői posztját, mivel az ott élő emberek elégedtlenek voltak a munkájával, amivel megingott a tekintélye Ukrajnában és főleg a Dnyipro-szurkolók körében. Kolomojszkij ennek hatására külföldre költözött a kritikák elől.
A 2015/16-os szezonban már egyre többet lehetett hallani arról, hogy anyagi gondok is vannak. Nem segítette a pénzügyi helyzetet az sem, hogy kirobbant a kelet-ukrajnai belháború. Az Európa Liga-menetelés idején emiatt nem is játszhatott saját stadionjában a Dnyipro, nemzetközi meccsein a kijevi Olimpiai Stadionban játszotta hazai találkozóit az együttes. Ez az aréna nem csak 400 kilométerre volt a klub székházától, hanem ráadásul még a rivális Dinamo Kijevnek is az otthona. Az utazás költségeit nem is vállalták sokan, a hatvanezres stadionban alig párezren szurkoltak csak a csapatnak, egyedül a Napoli elleni hazai elődöntőn volt teltház, a második legnagyobb nézőszám az Ajax elleni kieséses párharc volt alig több mint tízezer szurkolóval.
Mindezek ellenére a harmadik helyen zárta a bajnokságot a csapatabban a szezonban, de hiába.
Ihor Kolomojszkijról három hónappal később az a hír járta, hogy nem finanszírozza tovább a csapatot, csak a nevét adja a klubhoz. A tulajdonos persze tagadta mindezt, csakhogy közben a vezetőedző Myron Markevyc távozott, valamint 17 futballistával szerződést bontott a klub. Az utánpótlásból felkerült játékosok hiába küzdöttek, nem tudták felvenni a versenyt az élvonalbeli csapatokkal, főleg, hogy az egyesület anyagi problémái miatt pontlevonásokkal i sújtották őket. A pénzügyi bizonytalanság miatt az Ukrán Labdarúgó Szövetség nem a másod-, hanem a harmadosztályba küldte az együttest, amatőrök közé, ahol aztán további pontlevonások és újabb kizárás lett a csapat sorsa.
2017 nyarán, mindössze két évvel a varsói nagy nap után az FC Dnipro romjaiban hevert, sem csapata, sem pénze, sem reménye nem volt tisztességes folytatásra.
Az új csapat, ami senkinek sem kell
A Dnyeper környékén mindig is az FC Dnyipro volt a helybéliek csapata, így aztán mindenki furcsálta, hogy 2017 márciusában váratlanul megalapították az SC Dnyipro-1 nevű egyesületet. Sokak szerint Kolomojszkij azt tervezte, hogy az 1918-ban létrejött klubot hagyja becsődölni, a címerhasználati és nevezési jogokat pedig átruházza az új klubra. Ez a spekuláció soha nem nyert bizonyosságot, de Kolomojszkij helyett is adódott más politikus, aki egyengette a csapat útját: Jurij Bereza, a klub alapítója, elnöke és az ukrán hadsereg egyik zászlóaljának parancsnoka.
A mesterségesen létrehozott „pótlék” értelemszerűen nem volt szimpatikus a szurkolóknak, a helyzetet pedig csak tetézte, hogy Bereza elintézte, hogy a Dnyipro-1 rögtön a harmadosztályból induljon, vagyis a legmagasabb amatőr ligában. Miközben a csaknem százéves egyesület pontlevonásokkal küszködve egyre csak lefelé csúszott, az újdonsült klub sikert sikerre halmozott. Mindkét szezonjában bajnok lett a Dnyipro-1, ráadásul zömmel az FC Dnyipro korábbi játékosaival, edzőivel.
Az újdonsült csapat alig tudott szurkolókat szerezni magának, ráadásul a hagyományos klub támogatói többször rájuk is támadtak. Rivalizálás kezdődött, az ukrán liga ultrái pedig zömmel a régi Dnyiprót támogatták. Az elkerülhetetlen végül 2019-ben, 101 évvel az alapítás után megtörtént.
Mindössze négy évvel azután, hogy az Európa Liga döntőjében pályára lépett a Dnyipro, végleg megszűnt létezni. A szurkolók, a történelem és a stadion túlélte a háborút és a megbízhatatlan tulajdonost, az egyesületet viszont nem sikerült megmenteni. A drukkerek kísérletet tettek rá, hogy Dnyipro 1918 és Dnyipro néven is megpróbálják újraéleszteni a csapatukat, de mindannyiszor becsődöltek az egyesületek, amiket fel kellett számolni.
Kiemelt kép: Jorge Guerrero / AFP
