Fiatalon Temesváron, majd Nagyváradon játszott, később egy belgiumi kitérő (Charleroi) után visszatért Romániába, a második bécsi döntés jóvoltából a Kolozsvári AC színeiben három idényt a magyar bajnokságba is játszhatott: 1944-ben bronzérmes, és Magyar Kupa-döntős volt.
1953-ban az Universitatea Clujból vonult vissza, és lett a kolozsvári egyetemi csapat edzője. 1962 és 1967 között a román válogatott másodedzője volt, 1967 és 1971 között pedig a Steauával nyert egy bajnoki címet és két kupát.
Michels által tökélyre fejlesztett, a területszűkítéssel és letámadással operáló, a támadásból védekezésbe való tökéletes visszarendeződéssel élő totális futball kiszámíthatatlanná tették az Ajax játékát. Mégis úgy alakult, hogy az Ajax csak az ő távozása után ért fel igazán a csúcsra.
Amikor elment, az Ajaxnál állítólag egy tizenöt nevet tartalmazó listát készítettek lehetséges utódairól. Végül a legolcsóbb megoldást választva egy magyar származású román edzőt neveztek ki, Stefan Kovácsot…
Játékosként rövid ideig a belga Charleroi játékosa volt, de ez is csak mérsékelt ismertséget hozott neki Hollandiában, így a zömök, ősz hajú Kovácsot leg inkább zavarodottság és szkepticizmus fogadta új állomáshelyén. A szóbeszéd szerint maga az edző is retúrjegyet vett Románia és Hollandia között, annyira nem bízott benne, hogy hosszú ideig tart majd amszterdami munkássága” – írta róla Jonathan Wilson a Futballforradalmak című könyvében.
Wilson szerint Michels keménysége után jól jött a lazább szemlélet, ez adott szárnyakat az addig kordában tartott sztároknak.
#JohanCruyff and #ȘtefanKovács on the beach in 1972.#Ajax pic.twitter.com/wp9JqUUMSz
— OldFootballPhotos (@OldFootball11) October 2, 2018
„Kovács érdemeit mindvégig vitatták. A mutatója egészen kiemelkedő volt – két Bajnokcsapatok Európa Kupája győzelem, egy Interkontinentális Kupa-győzelem, két európai Szuperkupa, két holland bajnoki cím és egy Holland Kupa mindössze két szezon leforgása alatt –, valahogy mégis végig ott lebegett körülötte, hogy csak egy báb.”
Kovács további karrierje meg sem közelítette korábbi sikereit. Az 1976-os Európa-bajnokság selejtezőiben mindössze egy meccset tudott megnyerni a francia válogatottal, a román válogatottal már nagyobb sikert ért el: egyetlen lépésre volt az 1982-es világbajnokságra való kijutástól, de ez a kaland is csúfos véget ért, amikor a kommunista pártvezetés – nevetséges módon – azzal vádolta meg, hogy szándékosan leadott egy Magyarország elleni mérkőzést.
„Adrian Paunescu egy cikkben azt írta a magyarok elleni meccs után, hogy apám áruló. A védő Cornel Dinu ugyanezt nyilatkozta. Apám akkor azt mondta, ha Dinu Kolozsvárra jön, megveri. Erre egy hét múlva mit láttam? Hogy egymással beszélgetnek.
Apám szívrohamban halt meg. Azért, mert nagyon nagy szíve volt, még a gonosz emberekkel szemben is
– emlékezett vissza rá a fia, ifjabb Kovács István.
1981 és 1983 között a Panathinaikosznál edzősködött, 1982-ben nyert egy Görög Kupát, majd pályafutását 1986-87-ben az AS Monacónál fejezte be.
Halálának 25. évfordulójára a Prosport.ro megszólaltatta néhány játékosát és kollégáját. Egykori tanítványa, Jenei Imre azt mondta róla, minden idők legnagyobb román edzője volt.
„Értelmiség volt, kedves, barátságos, nagy bölcs ember. Mindezek a tulajdonságok tették őt kivételes edzővé. A legnagyobbá! Sok pénzt keresett, de nem törődött vele túlságosan. Számára az csak arra volt tökéletes, hogy a barátaival jó kapcsolatot ápoljon – mondta.
Edzőkollégája, Mircea Radulescu is ezt erősítette meg.
Megdöbbentő személyiség volt. Szerette a barátaival beszélgetni, kedvenc helye a Hadsereg Központi Házában volt. Nem számított, hányan vannak az asztalnál, mindenkinek fizetett. Ritkán elegáns fickó volt.
A halála után Mircea Lucescu azt mondta róla, „az egyik legnagyobb edző volt, aki valaha élt. Mindannyian, akik követtük, tanultunk valamit tőle. Sajnos a mai fiatal szurkolók talán még sohasem hallottak róla.”
Kiemelt fotó: Universal/Corbis/VCG via Getty Images
