Még novemberben mi is teszteltük a Football Manager (továbbiakban FM) 2020-as kiadását, ami látszólag keveset változott a tavalyi évi verzióhoz képest, mégis eggyel profibb lett mindenben. Hasonlókat tudunk elmondani, ha tíz- vagy tizenöt éves távlatokban vizsgáljuk a szériát: a FM minden évben jobb lett kicsit, mi is elhittük, hogy lehet belőlünk José Mourinho, Pep Guardiola vagy Jürgen Klopp. A játék – szimulátor műfajából adódóan – törekszik élethű lenni, ezért valamennyire tényleg képet kapunk arról, milyen okosságokkal jár egy vérbeli futballcsapat irányítása.
Épp oly valótlan is persze, hiszen csapatvezetésünk során túlzottan mély etikai kérdésekkel nem fogunk találkozni, Mino Raiolák sem fognak rendesen keresztbe tenni a terveinknek, sőt, a játék számos alkalommal ugyanazokat a forgatókönyveket dobja majd elénk idényenként – de mégis,
Adta magát egy kutatás arról, mennyire érdemes a profi kluboknak belefolyniuk a 2020-as verzióba és mennyire jöttek be a játék jóslatai 2010-ből azzal kapcsolatban, hogy kiből lesz valóban meghatározó játékos napjainkra.
A menedzselős játékhoz az fmscout.com az egyik leghasznosabb weboldal, itt végtelen számú moddolási lehetőséget találunk, de az úgynevezett csodagyerekekről is listát vezetnek évről évre (mármint, akiket a játék ezzel a jelzővel illet). Mi is ez alapján nézelődtünk.
Mire alapoznak a játék fejlesztői?
A FM-ről nagyszerű cikket közölt a The Telegraph pár hónappal ezelőtt. Ahogy ebben írják, a játék által használt adatbázis már huszonöt éves, és több mint nyolcszázezer nevet tartalmaz. Ennek szerkesztését Mark Woodger csinálja, de száznál is többen dolgoznak a keze alá. Mindenkinek megvan a szerepe:
- vannak, akik ifistákra, ifiklubokra szakosodtak és minden információt feldolgoznak a játékosokról,
- mások az UEFA-nál szereztek képesítést,
- de egyszerű futballőrültek is dolgoznak náluk.
Alapvetően egy húszpontos képességoszlop alapján lövik be a játékosok tulajdonságait, ezáltal Neymar és QPR tartalékkapusának képességei ugyanolyan pontossággal meghatározhatók. Stephen Davidson, a kutatási osztály egyik tagja kitért arra is, miért különbözőek egyes értékelések a játékosoknál, ha két játékos passzolási kvalitásai amúgy a való életben egyformák a Fulhamben és a Real Madridban:
Ha egy srác a legjobb passzoló a saját csapatában, de alsóbb osztályban focizik, nem adhatsz ugyanakkora képességpontot neki, mint aki a legjobb passzoló a legmagasabb szinten. Minden a kontextusról szól. A kutatásvezető feladata, hogy ellenőrizzen. Ha valaki tizennyolcas passzértéket rendelt egy fiatal focistához, meg kell vizsgálni, hogy tényleg ő-e az új David Beckham, vagy szimplán azért kapta ezt, mert a pontozó kedvelte őt. A szerintem-szintű válaszokkal nem jutunk előrébb a fejlesztés során
– vélekedik Davidson. Kylian Mbappé például tizenöt évesen még nem került be a játék 2015-ös verziójába, mert nem voltak róla pontos információik, a 2016-osban viszont már szerepelt, mert a Monacónál dolgozó kutató látta őt játszani, tudta, hogy jól focizik, képességei alapján pedig világsztárnak könyvelték el, a maximális öt csillagot megelőlegezvén neki a jövőre. Túl pontosan semmit nem tudnak megjósolni, ezért van egy hibahatár, ami között mozog a játékosok fejlődése a játék előrehaladtával. Ebbe belekalkulálják a sérülékenységet, munkához való hozzáállást.
A videojáték címke miatt azt hihetnénk, nem vehető túl komolyan a FM, holott maguk a topklubok is a programon tartják a szemüket. A játékosok számos alkalommal panaszkodnak a fejlesztőknek arról, hogy alul vannak értékelve bizonyos képességekben, máskor pedig előfordul, valaki azért veszi fel velük a kapcsolatot, hogy elmondja, igazából ballábas. A játék igyekszik pontos statisztikát vezetni a kluboknál lévő szerződésekről is, ezeket kellő alapossággal kell felderíteni a klubok és források segítségével, mert akadtak már ebből nagyobb problémák is, teszi hozzá Davidson: „Tudok mondani példát, mikor egy Premier League-játékos a játékunk információt használta tárgyalási alapnak, hogy jobb szerződést kapjon a csapatától. Azt mondta, »Tudom, hogy az a játékos X összeget kap, szóval én is olyat akarok!«.”
Micsoda Nostradamusok!
Gareth Bale képességeit igen pontosan állapították meg tíz éve, meghatározó játékossá vált a játékban és a való életben is. Ugyan sérülések hátráltatják, valamint Zidane-nal sem a legjobb a kapcsolata Madridban, de klasszis mivoltát nem lehet megkérdőjelezni. Nem meglepő módon jól határolták be Neymart is, aki idővel a program legjobbjává vált, szinte minden cikkben kiemelték, ha valakit érdemes leigazolni a játékban, akkor a Santos csodagyerekét biztosan. Ángel Di Maria képességeit is jól lőtték be, a tíz éve még Benficában focizó argentin szép karriert futott be a Real Madridnál és idővel a PSG alapemberévé vált. Ha már Párizs: nem fogtak mellé Marquinhosszal sem, ő többször csapatkapitányként vezeti a PSG-t és a brazil válogatottnak is fontos tagja. Említsük meg Axel Witselt és Romelu Lukakut is: előbbi a Dortmund középpályáján teljesedett ki, míg belga csatárkollégája nagyon hamar meghatározó embere lett az Anderlechtnek és később a Manchester Unitednek is, jelenleg pedig az Interben szórja a gólokat.
Szódával elmegy
A brazil Rafael da Silvát az ikertestvérével együtt szerződtette a Manchester United még 2007-ben, de csak a 2008/09-es szezonban léptek pályára először Sir Alex Ferguson csapatában. Rafaelt nem titkoltan Gary Neville hosszú távú utódjának képzelték el Manchesterben, ennek bőven eleget tett a kis brazil sok éven keresztül. Nyert egy rakat bajnoki címet, de még BL-trófeát is. Az idő előrehaladtával azonban egyre többet volt sérült, ikertestvére egy időre ki is szorította a védelem széléről, Rafael pedig egyre lejjebb csúszott a ranglétrán, erre rátett egy lapáttal Ferguson váratlan visszavonulása is. David Moyes alatt ugyan még focizott néhányszor, de elpasszolták a Lyonnak ismeretlen összegért, ahol azóta majd’ százharminc meccset letolt. A nyáron lesz harminc, mondjuk úgy: majdnem beváltotta a reményeket, amivel a játék és a szakírók felruházták 2010 környékén.
Csodagyereknek számított a belső védő Mateo Musacchio is, ő majdnem kétszázötven meccset lenyomott a Villarrealban, 2017-ben szerződtette őt az AC Milan, viszonylag szépen meg is ragadt a kezdőben, még Leonardo Bonucci érkezését is átvészelte, de kimondottan nagy sikereket nem tartogatott eddig a pályája. Már csak azért sem, mert a Milan csúnya mélyrepülésben van szezonok óta. Ennek ellenére meghatározó figura jelenlegi csapatában.
Mousa Dembélé most épp Kínában, a Guangzhou csapatában játszik, de korábban az AZ Alkmaar nagy-nagy tehetségének számított. Kisebb meglepetésre a Fulham szerződtette le 2010-ben, és hamar beilleszkedett a Premier League-ben, gyakorlatilag az összes topcsapattal szóbahozták ebben az időszakban. A Tottenham kardoskodott érte a legjobban, leigazolták 2012-ben, és a csapat egyik legmeghatározóbb arcává vált. Tavaly télen elpasszolták őt Kínába, amit a csapat látványosan megsínylett: Pochettinónak nem maradt játékosa, aki összerántsa a pálya közepét, hirtelen egyre pontatlanabbá vált a Spurs. Dembélé viszonylag hamar elment pénzt keresni egy másik kontinensre, hiszen még csak harminckét éves – félbehagyott karriernek tűnik az övé.
Theo Walcottnak a FIFA-játék is nagy jövőt jósolt, az egykori Southampton-nevelést az Arsenal tudta megszerezni magának 2006-ban, Arséne Wenger főleg Thierry Henry utódját látta az angolban. Nem is állíthatjuk, hogy szégyent vallott volna, miután háromszázhetvennégy meccset letolt piros-fehér színekben. 2018-ra már eléggé kiszorult a kezdőből, el is adták az Evertonnak, ahol ugyan jól kezdett, de a sérülések itt is megtalálták. Idén eddig huszonkét meccsen egy gólt kapart össze, eléggéki nem teljesedett pálya az övé, de mivel sokáig meghatározó embere volt az Arsenalnak, jogtalan lenne lehúzni.
Maicon Marques és Dentinho a brazil ígéretek csoportjába tartoztak tíz évvel ezelőtt: előbbi a Lokomotív Moszkvához szerződött végül, itt letolt százkilencvenhárom meccset, utóbbi pedig a Shaktharhoz szerződött, és majdnem százhetven meccs van már a lábában. Ahhoz képest, milyen jelzőket aggattak rájuk, csupán a szerényebb orosz bajnokságban lettek meghatározó, elismert játékosok, így sikertelen karrierről nem beszélhetünk esetükben.
Mi? Jozy Altidore a Madridban?
A legjobb kapusok közé a Villareal most harmincéves hálóőrét, Sergio Asenjót sorolták, aki akkoriban még az Atlético Madrid játékosa volt. Azon az állomáshelyén nem tudta magát megvetni a kezdőben, mindössze tizennyolc meccs jutott neki, két elég komoly sérülés is hátráltatta, ezek miatt is kölcsönadták a Málagának és a Villarealnak is. Utóbbiaknál ragadt meg, azóta százharmincöt meccset lenyomott, ugyanakkor nehéz lenne azt mondani rá, hogy alaposan megszolgálta a rá aggatott jelzőt.
Steven Defour egy kitűnően passzoló középpályás hírében állt a FM10-ben, sőt, ez a kijelentés a valóságban még inkább megállta a helyét. A Standard Liége-ben már annyira jól tolta a focit, hogy Ferguson őt akarta szerződtetni Paul Scholes utódjának, de a belga játékmester iszonyatosan üveglábú volt már akkor is, így meghiúsult az üzlet. Később eligazolt a Portóhoz, onnan az Anderlechtbe, majd a Burnley-ben is focizott picit. A Royal Antwerpnél van most, de ott is sérülés hátráltatja, szerződése pedig a nyáron lejár. Egyelőre nincs szó a hosszabbításról, szóval nagy eséllyel két út marad előtte: vagy visszavonul, vagy alacsonyabb osztályba szerződik.
Miután debütált az Inter felnőtt csapatában, David Santont a liga, sőt a nemzetközi foci egyik legígéretesebb szélsővédőjeként tartották számon, így volt ezzel a játék is, igencsak elszédülten osztogatták neki a fejlődési pontokat. A való életben már nem volt ennyire sikeres az olasz: hiába volt bevethető mindkét oldalon, előbb a Cesenában, majd a Newcastle Unitedben is megbukott, ezután visszament padozni Milánóba, hogy végül nevelőegyesülete elpasszolja a Rómához – tizennégy lejátszott meccse volt a most félbeszakított szezonban.
A Manchester City 2010-ben még közel sem volt akkora klub, mint most, de kétségtelen, Micah Richardsra a szurkolók egy része jó szívvel emlékezhet vissza. Viszont őt is sok sérülés hátráltatta, igazából nem tudott olyan karriert befutni, mint azt sokan remélték tőle. Pablo Zabaleta ráadásul csúnyán kiszorította a City védelmének jobbszéléről, ami miatt nem hosszabbítottak vele szerződést. A Citytől a Fiorentinán át az Aston Villáig vezetett még az útja, utolsó állomáshelyén csupán harmincegy meccset játszott le négy szezon alatt. 31 évesen visszavonult a profi focitól.
A Cruzeiro brazil csodagyereke, Thiago Heleno is érdekes szereplője volt a játéknak. Kimondottan jó futballistát csinált belőle a játék, különösebb erőfeszítést nem kellett eszközölni ehhez a menedzsereknek. Helenót 2010-ben elsózták az uruguayi Deportivo Maldonado csapatának, ahol egyetlen pályára lépése sem volt, helyette kölcsönbe dobálták különböző brazil alakulatokhoz. Jelenleg a Club Athletico Paranaensében focizik, a nemzeti csapatba – hiába a nemzetközi sajtó és a játék jóslása – egyetlen egyszer sem hívták be. Franco Zuculini neve sokaknak csakugyan ismerősen csenghet, ő egykoron a Hoffenheim ígéretének lett kikiáltva, miután a németek szerződtették a Racing Clubtól. Az argentin azonban semennyire nem ragadt meg a kezdőben, a németek jól elpasszolgatták idényről idényre Olaszországba és Spanyolországba, míg végül az olasz másodosztályban ragadt meg hosszabb időre. A Venezia védekező középpályásaként munkálkodik mostanság, és még mindig csak huszonkilenc éves.
Hatalmas lufinak számított a brazil Keirrrison is, akit a Barcelona 14 millió euróért szerződtetett a Palmeirastól, de egyetlen meccset sem játszott, mivel fejlődése érdekében többször kölcsönadták. Ekkor már kiderült, nagyon rossz vételt csináltak vele,
Jelenleg a Londrina nevű brazil klubban játszogat, az elmúlt tíz évben száznyolc meccsen focizott.
Végül említsük meg Jozy Altidore-t, aki őrült nagy ígéretként indult el a New York Red Bullsból, a Villarealnál természetesen megkapta a csodagyerek jelzőt, de hogy ez mennyire nem így lett, arra bizonyíték, hogy később a Hull Citynél és a Sunderlandnél is befuccsolt. A Toronto FC-nél horgonyzott le, az MLS-ben lejátszott száznegyvenegy meccséből majdnem minden másodikon betalált. Ugyanakkor erős túlzás lenne azt állítani, példaértékű a focikarrierje.
A magyar csapatok figyeljenek erre is?
A klubvezetőknek azért illik helyén kezelni a Football Managert, mert nagy szórással dolgozik a játék adatbázisa, az elmúlt években sokszor félrementek a jóslataik. Ugyanakkor sokat fejlődtek tíz év alatt, ma már komplexebb adatbázissal figyelik a játékosok, klubok munkásságát, így főként a kisebb csapatoknak szolgálhat jó példával egy FM-szerű gyűjtőalkalmazás. Benne van ugyanis a pakliban, hogy Roberto Firminót halászik az ember a zavarosból, mint tette azt a Hoffenheim évekkel ezelőtt a játék segítségével, a brazil azóta már a Liverpoollal nyert Bajnokok Ligáját.
Sok menedzser hisz a játékban, Ole Gunnar Solskjaer például méltatta a programot, mondván, felkészítette őt a valódi edzősködésre és ugyanígy tett Joey Barton, akinek nagy segítség volt, míg edzői papírjait szerezte. 2008 környékén az Everton konkrétan megvette a FM adatbázisát azzal a nem titkolt céllal, hogy feltérképezzék az ígéretes játékosok és szakemberek listáját.
Alex McLeish elég rosszul járt azzal, hogy nem hitt a programnak. A korábban a skót nemzeti csapatot és a Rangerst is irányító szakember a fia hatalmas rajongója volt a menedzselős játéknak, anno az apja figyelmébe ajánlott egy fiatal srácot a Barcelona B-ből, mert a FM komoly potenciált mutatott vele kapcsolatban. McLeish ignorálta a jótanácsokat, mert ő soha nem hallott még erről a nagy tehetségről, akit a fia a játék alapján emlegetett.
Jelenleg keveset hallani arról, mennyire használják a topklubok a játékot ilyen célra, azt viszont nem árt leszögezni, a megfigyelés igen fontos szerepet játszik a kis- vagy törpeklubok életében, mert ha így vagy úgy, de találnak egy ígéretes fiatalt, az ő eladásából hosszú hónapokra meg lehet oldani a költségvetést – gondoljunk csak az Udinese és Alexis Sánchez történetére, aki a Barcába sokmillió euróért igazolt át 2011-ben.
Közel sem volna ördögtől való gondolat a magyar bajnokság csapatainak is mélyebben belemászniuk a programba, persze simán lehet, hogy egy-két transzfer már ennek nyomán született meg az elmúlt szezonokban.
Kiemelt kép: Emilee Chinn/Getty Images/Jean Catuffe/Getty Images/James Williamson – AMA/Getty Images
