Nemzetközi foci

A Barca óriási fogásának indult, de már a nevére is alig emlékszik valaki

2009-ben 14 millió eurót fizetett a Barcelona a brazil futball akkori üdvöskéjéért, Keirrisonért. A csatárt aztán rendre kölcsönadta a Barca, végül úgy tért vissza hazájába, hogy egyetlen percet sem játszott a katalánoknál. 30 évesen pedig ott tart, hogy nem kell senkinek.

Van-e olyan futballista, aki nemet mondana a Barcelona hívására? Pláne akkor, ha egy játékos úgy érzi, 20 évesen kinőtte már azt a bajnokságot, ahol minden idők legfiatalabb gólkirályaként riogatta a kapusokat és a védőket.

A brazil Keirrison de Souza Carneiro olyan sebességgel vette a lépcsőfokokat a pályafutása kezdetén, hogy minden jel arra mutatott, itt az új sztár, aki Európát is meghódítja. 18 évesen alapembere volt annak a Coritibának, amely az ő hathatós közreműködésének köszönhetően (12 góljával házi gólkirályként zárt) feljutott a brazil élvonalba, hogy aztán a legjobbak között ismét szintet lépjen.

A brazil Série A-ban 21 góljával Washingtonnal (Fluminense) és Kléber Pereirával (Santos) holtversenyben a góllövőlista élén végzett, a Coritiba pedig 9. lett a 20 csapatos mezőnyben, vagyis nagyon simán tagja maradt az élvonalnak.

Ugyanebben az évben Paraná állam bajnoksága is Keirrisonról szólt, a Coritibának aranyérmet, neki gólkirályi címet ért a 18 találata, ráadásul megkapta a legjobb játékosnak és a legjobb csatárnak járó különdíjat is. A brazil kupában jegyzett két góljával együtt 2008-ban összesen 41-szer volt eredményes, így ő lett a szezon legjobb góllövője az országban.

A produkciója megtette a hatását, mert lecsapott rá a Palmeiras, ahol első meccsén egyből duplázott a Mogi Mirim ellen, és fél év alatt 19 meccsen 11 gólt, valamint 2 gólpasszt dobott a közösbe. Ekkor már sejteni lehetett, hogy nem a Palmeirasból vonul majd vissza, Európából ugyanis többen is kiszúrták a gólzsákot, és bár a Liverpool is a kérők között volt, nem okozott óriási meglepetést, hogy Keirrison végül a Barcelonában kötött ki. Ott, ahol korábban olyan honfitársai taposták ki az utat, mint Romário, Ronaldo, Rivaldo vagy Ronaldinho.

Tíz év távlatából meglehetősen tanulságos elolvasni, mit írt a BBC-n vezetett blogjában a dél-amerikai futballt behatóan tanulmányozó Tim Vickery a Palmeirasban játszó Keirrisonról.

Egy 20 éves középcsatárról beszélünk, akinek nagyon jó idénye volt a Coritibával. Jó felépítésű, nagyon veszélyes a jobb lába, de még csiszolni kell rajta, mert az összjátékban gyenge és a bal lába sem az igazi. Szerintem még nem áll készen arra, hogy Európában játsszon

– hangzott a verdikt, majd fél évvel később a Barca 14 millió eurót fizetett érte, és ötéves szerződést kötött vele.

„Remélem, sikerül beverekednem magam Pep Guardiola csapatába, és szeretnék a brazil elődök nyomdokaiba lépni. Ez a világ legjobb klubja, és nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen fiatalon itt lehetek. Van időm megmutatni a tehetségemet és trófeákat nyerni. Mindig figyelemmel követtem a Barcelonát és az itt játszó brazilokat, és 20 évesen egy álom vált valóra, hogy a klub játékosa lehetek” – nyitott új munkahelyén Keirrison.

Guardiola azonban gyorsan lehűtötte a kedélyeket: miután megdicsérte az új fiút a brazíliai statisztikája miatt, és elismerte, nehéz megbízható góllövőt találni, nem kertelt: elmondta, hogy a 2009-2010-es idényben nem számít a csatárra, akit kölcsön fognak adni.

Barcelonából így Lisszabonba költözött Keirrison, a Benfica lett az új klubja, de a portugál csapat edzője, Jorge Jesus jobban bízott a rutinos, kipróbált csatáraiban, a paraguayi Óscar Cardozóban vagy az argentin Javier Saviolában, mint a brazil ifjoncban. Az őszi idény során hét meccsen összesen 355 perc jutott neki, vagyis átlagosan egy félidő, de ennyi idő alatt nem tudott csodát tenni, se gól, se gólpassz nem került a neve mellé.

Hat vagy hét támadó volt a keretben, ha ezt tudtam volna, biztosan nem megyek a Benficához. De az ember néha a saját kárán tanul az életben

– nyilatkozta két évvel a lisszaboni kaland után.

Az idény második felében Olaszországban próbált szerencsét, de a Fiorentinában sem tudott meghatározó emberré válni, Cesare Prandelli Alberto Gilardino mellett inkább Stevan Joveticet játszatta. Keirrison tíz bajnokin kapott szerepet, és bár a Lazio és az Inter elleni döntetlenhez is góllal járult hozzá, ez is kevés volt, hogy marasztalják Firenzében.

Visszatért a Barcelonához, ahol azt főzték ki, hogy Keirrisont visszaküldik Brazíliába, hogy a hazájában építse fel magát újra, hogy aztán jó pénzért eladják, vagyis a klub gyakorlatilag lemondott róla, anélkül, hogy a játékos megkapta volna az esélyt.

Nem ő volt az egyetlen akkoriban, aki így járt, egy másik brazilt, a belső védő Henriquét 2008-ban igazolta le a Barca a Palmeirastól, de ő sem játszott egyetlen percet sem a katalánoknál, akik a Bayer Leverkusennek, a Racing Santandernek majd a már említett brazil klubnak is kölcsönadták, végül 2012 nyarán elengedték. Henrique egyébként Keirrison sógora, és manapság az Egyesült Arab Emírségekben játszik, az al-Ittihad Kalba csapatában Dzsudzsák Balázst is kollégájának mondhatja.

Keirrison a többek között Pelé és Neymar által naggyá tett Santosban folytatta, de amíg utóbbi a hátán vitte a Sao Pauló-i klubot a 2011-es Libertadores-kupa-győzelemig, addig Keirrison a legfontosabb dél-amerikai kupasorozatban négy meccsen csak 110 percet játszott.

A bajnokságban összejött ugyan négy gól neki, de 2011 nyarán továbbállt, egy másik brazil csapat, a Cruzeiro következett a sorban. Klublegenda itt sem vált belőle, igaz, közben térdsérülések nehezítették, hogy formába lendüljön, és 2012 márciusában visszakerült oda, ahonnan elindult, a Coritibába.

A góllövő formája messze nem idézte azt az időszakot, amikor a brazil és európai nagycsapatok felfigyeltek rá (11 meccsen 1 gól), de a Coritiba 2014-ben végleg visszavásárolta Keirrisont, miután a Barcelona felbontotta a szerződését.

Ismerős környezet ide vagy oda, a Coritibában is csak vergődött a támadó, de érthető, ha nem tudott mindig a futballra koncentrálni, 2015 novemberében ugyanis légzési elégtelenség miatt meghalt a kétéves kisfia.

Szokták mondani, hogy néha érdemes egyet hátralépni, hogy lendületet vegyen az ember, úgyhogy akár így is értékelhetjük azt a lépést, amikor 2016-ban a másodosztályú Londrinát választotta, ahol 27 meccsen szerzett is 7 gólt, ami hosszú évek agóniája után halvány reménysugárnak tűnt.

A portugál élvonalbeli Arouca látott is benne fantáziát, hogy aztán ez a lehetőség is kudarcba fulladjon, két meccsen cserélték be, de mindkétszer csak a legvégén, időhúzás céljából. Visszatért ugyan a Londrinába, de jelenleg, egy hónappal a 31. születésnapja előtt csapat nélkülinek számít, gólt pedig utoljára 2016 augusztusában szerzett tétmeccsen.

Ahogy a Goal.com újságírója, Josh Thomas találóan megjegyezte, tíz éve, a barcelonai szerződés aláírásakor egy valóra vált álmot emlegetett Keirrison, de ebből rémálom lett, amiből azóta sem ébredt fel.

Hiába kapta a nevét két rocksztárról, a Rolling Stones kortalan gitárosától, Keith Richardsról, valamint a Doors legendás frontemberéről, Jim Morrisonról, talán már a Barca-drukkerek sem nagyon emlékeznek az egykori nagy ígéretre.

Olvasói sztorik