– Benji, mondanál magadról néhány szót újdonsült osztálytársaidnak?
– Sziasztok, Benjamin Agüero vagyok. Édesapám, Sergio Agüero, az argentin válogatott és a Manchester City csatára, nagyapám Diego Maradona, az argentin futball legnagyobb legendája, az 1986-os világbajnokság hőse, keresztapám Lionel Messi, hatszoros aranylabdás, aki minden létező trófeát megnyert már a Barcelonával.
A fenti párbeszéd csak a képzelet szüleménye, de az biztos, hogy a februárban 11. születésnapját ünneplő Benjamin génállományába kódolva van a futball, ráadásul annak is a legmagasabb szintje, nem véletlen, hogy már kétévesen is tökéletes lábtartással rugdosta a labdát apjának.
Maradona és Messi helyét nagyjából tudjuk a világ és az argentin labdarúgásban (egy argentin ismerősöm mindig azt mondja, leborul Messi nagysága előtt, de még ő sem érhet fel Maradona mellé, aki a vb-arany miatt még jó ideig az ország legnépszerűbb embere marad), de hol a helye Agüerónak?
Messihez hasonlóan Agüero is nagyjából a válogatottbeli góljai felét szerezte tétmeccsen, gólátlagban viszont a Barca sztárja a jobb (0,51-0,42), igaz Maradonát (0,37) és Higuaínt (0,41) ebben is előzi a City csatára.
Aki a hétvégén rekorder lett a Premier League-ben, az Aston Villa elleni bajnokin mesterhármast szerzett, ezzel immár ő számít a PL legjobb külföldi góllövőjének. 177 gólját 255 találkozón hozta össze, ami egészen príma, 0,69-es gólátlagot jelent, hamarosan pedig még feljebb kúszhat a rangsorban, mivel a következő góljával lehagyja a most vele holtversenyben álló Frank Lampardot, és a harmadik helyezett Andy Cole is csak tíz gólra (187) van tőle.
A bajnoki címeket tekintve Cantona és Agüero is négyet-négyet nyert, Henry viszont csak kétszer lett aranyérmes az Arsenallal, de a Liverpool felkapott sztárjai, Virgil van Dijk, Sadio Mané és Mohamed Szalah is most először zárhatnak a tabella élén, ha a Pool nem tékozolja el hatalmas előnyét.
Mi egy jó csatár ismérve? Nem feltétlenül az, hogy oroszlánnak titulálja magát és belemar mindenkibe, mint Zlatan Ibrahimovic – bár Ibránál az arcoskodás kéz a kézben jár a gólokkal –, sokkal inkább a megbízhatóság, hogy folyamatosan szállítja a gólokat, és nemcsak a kiesőjelölteket tudja megszórni, hanem a legnagyobb riválisok ellen is lehet rá számítani.
Agüero nyolc szezont fejezett be eddig Angliában, és hatszor is átlépte a 20 gólos határt, ráadásul PL-góljainak a negyedét (44-et a 177-ből) Manchester United, Chelsea, Liverpool, Tottenham, Arsenal ötösfogat ellen érte le. Legikonikusabb angliai gólja egyenesen bajnoki címet ért a Citynek, 2012 tavaszán a QPR elleni meccs 90+5. percében döntötte el az első hely sorsát, amivel a manchesteri kékek 44 év szünet után jutottak fel ismét a csúcsra.
Mark Ogden, az ESPN újságírója szerint Agüero körül azért nincs akkora hype, mert kilencévnyi angliai légióskodás ellenére sem érzi magát kényelmesen, ha angolul kell nyilatkoznia, így aztán nem is tud olyan közvetlen kapcsolatot kialakítani a szurkolótáborral, mint Henry, aki mindig szívesen állt kamera elé. A másik indok Ogden szerint, hogy a City messze nem rendelkezik olyan komoly rajongótáborral világszerte, mint az Arsenal, a Liverpool vagy a MU, így nem is generál akkora médiaérdeklődést, emiatt pedig Agüero sem olyan felkapott, mintha ezekben a csapatokban lőtte volna a gólokat hasonló ütemben.
Korábbi csapattára, a manapság már a BBC szakértőjeként dolgozó Micah Richards mesélte, hogy eleinte nem értette, mi olyan különleges Agüeróban, akit 45 millió euróért vett meg a Manchester City az Atlético Madridtól.
Komoly előélettel, megbecsült játékosként hozzánk, de az első pár edzés után egyszerűen lustának és levertnek tűnt. Nem azt vártam tőle, hogy cselezzen ki négy vagy öt embert, de sokszor kellett az egymás közötti játéknál őt őriznem, és konkrétan semmit nem csinált, úgyhogy azon tűnődtem, miért van ekkora felhajtás körülötte. Az első meccsünkig nem tudtam, miért tartják olyan jónak, de akkor a pályán hirtelen életre kelt és egy csapásra megváltozott a korábbi véleményem róla
– magyarázta a korábbi angol válogatott jobbhátvéd, aki elmondhatja magáról, hogy ő készítette elő Agüero első angliai gólját, amikor a Swansea ellen a beadását a hosszú saroknál érkezve pofozta be a csatár.
Igazi lesipuskás gól volt, de Agüero nem csak ebben a műfajban, a 16-oson belüli labdák értékesítésében hatékony, egy-két ellenfelet bármikor át tud játszani, remekül mozog be a védők közé, mögé, de akkor sem jön zavarba, ha a 16-oson kívülről kell vállalkoznia.
Richards szerint ahhoz, hogy Agüero sikeres legyen, kellett a kitartása, a karaktere is, mert Pep Guardiola érkezése óta gyakran került a kispadra, de erre ő a megfelelő módon reagált. Ha néha méltatlankodott is a lecserélése miatt, nyilvánosan sosem szólt be az edzőjének, inkább megpróbált alkalmazkodni a feltételekhez, miközben végig bízott magában, és pontosan tudta, ha pályára lép, úgyis bizonyít majd a góljai révén.
Ha beszélgetsz vele, folyton oda lyukad ki, hogy játszani akar és gólokat lőni. Ez adja vissza a legjobban, hogy milyen futballista ő, és ez az, amit imádok benne. Sok játékos bír hasonló tehetséggel, de csak kevesen tudnak ennyire szerények maradni
– jellemezte Richards korábbi csapattársát.
Agüero szerződése 2021 nyarán jár le a Citynél, akkor 33 éves lesz, és ha tartja magát korábbi ígéretéhez, hogy gyerekkori klubjából, az Independientéből szeretne visszavonulni, akkor még másfél évig építheti a nimbuszát Angliában. Amióta Manchesterben futballozik, 106 percenként szerez gólt a bajnokságban, ez jobb mint Harry Kane (121), Henry (122) vagy csapattársa, Gabriel Jesus (123) mutatója.
Amióta a klubnál van, a mostani idényben a leghatékonyabb, minden negyedik lövése góllal végződik, és 77 percenként pötyögteti a gólokat (13-nál jár az eddigi 998 perc alatt a PL-ben).
Igaz, a City nemzetközi megítélése nagyjából hajaz a PSG helyzetére: ugyan az egyik legnagyobb fogadóiroda a manchesterieket tartja a szorzók alapján a BL-favoritjának, addig nem kerülnek egy polcra a Barcával, a Reallal vagy a Bayernnel, amíg nem nyerik meg a sorozatot.
Ha mindez Agüero-gólok révén sikerülne a Citynek, akkor aztán semmi sem mentené meg az argentin csatárt, hogy kollégái között végleg az őt megillető helyre kerüljön – ahova egyébként a számai és a klasszisa alapján már amúgy is tartozik.
Kiemelt kép: Paul ELLIS / AFP