A győzelemért játszunk, de az a fontos nekem, hogy miként tesszük ezt. Soha nem alkudhatsz meg a hogyannal kapcsolatban
– fogalmazott filozófiájáról Nuno Espírito Santo egy brit tévéműsorban.
A portugál szakember volt már a Porto és a Valencia edzője is, ám sehol sem tudott akkora hatást elérni, mint a Premier League-be a Wolves vezetőedzőjeként. Hamarosan fordulóponthoz érhet a karrierje, és senkit se lepjen meg, ha egy igazán komoly csapat kispadján folytatja majd.
Farkasbarlang
Santo játékoskarrierje egészen sikeres volt: nyert egy rakat bajnoki címet, sőt José Mourinho vezetésével még a Bajnokok Ligája-győzelmet is megkaparintotta 2004-ben. A Special One-nal remek viszonyt ápol, jó példa erre az a 2003-as ligameccs a Varzim SC ellen, ami elég sima lett: 7-0-ra nyert a Porto, a hetedik gólt pedig a kapus Santo jegyezte – merthogy Mourinho előre küldte büntetőt rúgni.
Edzőként a Rio Avénál kezdett (rögtön egy kupadöntővel), folytatta Valenciában, majd hazalátogatott a Portóhoz, aztán 2017-ben kinevezték a Wolverhampton élére. Sehol nem tudott látványos eredményeket elérni, ennek ellenére egyéni díjakat szerzett: a La Ligában háromszor lett a hónap menedzsere (2014-ben kétszer, 2015-ben egyszer).
Aki részletesebben, mégis érthetően szeretne betekintést kapni, mit csinált Santo a Wolves kispadjáig, nézzen rá a Tifo Football karrier-összefoglaló 276 másodpercére:
Hároméves szerződést kötött az angol klubbal, majd olyan munkába kezdett, amivel elég hamar felkavarta az angol másodosztály állóvizét: a Wolves 2018-ban nagyon simán lett bajnok a Championshipben, majdnem átlépték a 100 pontos álomhatárt is. Mindezt 82 lőtt és 39 kapott góllal tették, automatikusan mentek is a Premier League-be, Santo pedig az év edzője lett a másodosztályban.
Hatévnyi távollét után került fel a Wolves ismét az első osztályba, és elég erősen indították a tavalyi őszt: szeptemberben nem tudták őket legyőzni, mindössze egy gólt kaptak, így a portugál tréner a hónap legjobbja lett kollégái közt. Wolves-edzőnek sem sikerült még soha ilyen egyéni díjat bezsebelni. Végül a hetedik helyre vitte be a Farkasokat, ami meglepő eredmény volt a Championshipből érkező újonctól.
Majdnem hatodikak, azaz automatikus Európa-liga-indulók lettek, de Ole Gunnar Solskjær elég brutális hajrát indított meg a Manchester United kispadján, ami a Wolverhampton elé vitte be őket.
A skalpok viszont jöttek Santóéknak, mert
Egyedül Jürgen Klopp Liverpoolja és Mauricio Pochettino Tottenhamje tudta megfékezni a Molineux stadionban a portugál taktikázást.
A Wolverhampton meggyőző volt az egész szezonban. Jól felismerhető taktikával, kiváló egyéni képességű játékosokkal, valamint modern filozófiát alkalmazó szakvezetővel rohamoztak – aki pedig vendégségbe jött hozzájuk, fel volt készülve arra, hogy Santóék tempóját nehéz lesz felvenni a kontrák terén.
Nehezítette az ellenfelek dolgát, hogy Santo jól meccsel, a kilencven perc alatt klasszis módon tud belenyúlni a játékba, hála stábjának és saját elemzőképességének.
A taktikus
Santo egy 3-4-3-as rendszert talált ki csapatának, amiben nagy segítségére vannak egyénileg is magasan képzett játékosai, ez idővel 3-5-2-re változott inkább. A támadószekcióban kimondottan hatékony a Diego Jota, Adama Traoré és Raúl Jiménez alkotta hármas. Ám a legfontosabb láncszem mégis a Porto excsapatkapitánya, Rúben Neves, aki bejárja az egész pályát, és mélységi indításaival használja ki Jota, Traoré vagy Jímenez sebességét.
Annak ellenére, hogy főként a kontrákból irgalmatlan veszélyes a Wolves, gyengébb ellenfelekkel szemben általában dominál, a nagyoknak pedig átadják a terepet. A 2019/20-as PL-szezonban már volt komoly meccsük, méghozzá Pep Guardiola Cityje ellen. A számos egyéni hibával játszó bajnok fegyelmezetlenségeit precízen használták ki: két kontrával kivégezték őket, az akkor szélsővédőként játszó Traoré pedig duplázott.
Ha már szélsővédők, elég fontos szerepük van Santónál, mert addig merészkednek fel, ameddig csak akarnak. Persze ez veszélyes fegyver is, a feltolt védelem és az elől ragadó bekkek olykor elég nagy kockázatot jelentenek a sokkal gyorsabb csapatok ellen. Mindenesetre a portugál edző irányításával Matt Doherty-ből 27 éves korára lett az angol bajnokság egyik legveszélyesebb wing-backje, miközben már az ír válogatottnál is számolnak vele.
Minek váltani?
Nuno Espírito Santo szerződése 2021-ig szól a Wolvesnál, ugyanakkor a Premier League-ben hamarosan edzőkeringő kezdődhet: a Manchester Unitednél Solskjær, a Spursnél Pochettino került veszélybe, és Unai Emery sem tűnik mozdíthatatlannak az Arsenalnál. Vonzó lehetőségként lebeghetnek ezek a kispadok a portugál menedzser szeme előtt, akinek a jövője kapcsán ki kell emelni két dolgot:
- egyrészt 45 éves, ami menedzserléptékben még fiatal kor, de az ő karrierjében egy topcsapat kell legyen a következő lépés.
- A Wolvesnál szabadkezet kapott, gyakorlatilag azt csinál, amit akar, de még ha ennél többet is igazolhat, akkor is maximum a Bajnokok Ligája-indulás lehet a cél.
Talán az említett három csapat közül az Arsenal feküdne neki leginkább, az ottani játékoskeret a legalkalmasabb a 3-5-2-re, Santo munkamorálja pedig kihúzhatná a langyos vízből a csapatot. A Spursnél óriási változások kellenének, hogy Santo-komaptibilis legyen az összetétel, míg a United ambiciózus edzőnek nem lehet álommunka, ugyanis a vezetőség mindenfajta fejlődést ellehetetlenít.
A portugálnak azt is mérlegelnie kell, érdemes-e egyáltalán távozni a Molineux-ból. Remek csapatot épített, jól fejlesztette játékosai képességeit is, de
Hiába kezdene ismét építkezésbe Santo, simán lehet, hogy elbukna, részint azért, mert ilyen ideális állapotot, mint ami most van, nehéz újraalkotni, részint pedig ő is beleunhat a dologba.
Nem élete legnehezebb döntése következik, ugyanakkor kár lenne, ha egy rossz lépéssel elvágná a karrierjét. Talán még egy szezon benne van a Wolverhamptonnál, de a csapatot szét fogják szaggatni innen-onnan, amibe belerokkanhatnak. Illik hozzá az angol foci, talán szerencsés lenne a maradása.
Viszont Santónak a csúcson kell kiszállnia, ami egyre inkább közeledik a narancsmezeseknél.
Kiemelt kép: Visionhaus
