Még ha fáj is beismerni, a modern labdarúgás a pénzről szól, kezd kiveszni belőle a romantika. A gazdag klubok lépéselőnybe kerültek, ők tudják megvásárolni az extra klasszisnak számító futballistákat és megfizetni a legjobb szakembereket, a szerényebb költségvetéssel dolgozó csapatok pedig egyre kevésbé tudják tartani a lépést. Éppen ezért volt elképzelhetetlen, ami a 2015/16-os kiírásban történt Angliában: a kőgazdag riválisokat megelőzve szerzett bajnoki címet az azt megelőző szezonban épphogy bennmaradó Leicester City.
Ahogyan az várható volt, az elkövetkező években a kulcsjátékosokra lecsaptak a nagy csapatok:
- N’golo Kantét 35 millió euróért szerződtette a Chelsea,
- Danny Drinkwater csaknem 38 millióért került szintén a Chelsea-be,
- Rijad Mahrezért 68 millió eurót sem sajnált a Manchester City,
- Harry Maguire-ért 2019 nyarán már 87 milliót fizetett a Manchester United.
Magasról lehet nagyot esni, szokták mondani, ezt tapasztalta meg a City is. A bajnoki cím utáni szezon olyan pocsékul indult, hogy a csapat csodatevő vezetőedzőjét, Claudio Ranierit kirúgták. Az aranyérem óta eltelt négy év alatt öt edzőt „fogyasztott el” a csapat, mire megérkezett Brendan Rodgers és az északír nagyon eltalált valamit:
Szemléletváltás
Kicsit elkapkodottnak tűnhet hét forduló után a ilyesmivel foglalkozni, de épp a Leicester bizonyította pár éve, hogy igenis érdemes odafigyelni a kiugró eredményekre. Márpedig Rodgersék nem a tabella alsó feléből verték sorra ellenfeleiket, hanem
- döntetlent játszottak a tavalyi meglepetéscsapat Wolverhampton mellett a Chelsea-vel,
- legyőzték a legutóbbi Bajnokok Ligájában döntőig menetelő a Tottenham Hotspurt,
- és rekordgyőzelemmel verték a Newcastle Unitedet (5-0).
A korábbi betonbiztos védekezés utáni káoszba új szemléletet hozott az északír edző. Dobta a Claude Puel ideje alatt használt labdatartásra épülő taktikát és nem is a Ranieri-féle kontrákra támaszkodott, hanem intenzív letámadást vár el csapatától. Magasan feltolt védelemmel, gyors labdaszerzésekkel igyekszik megzavarni ellenfelét a Leicester.
Brendan rendkívül alapos az edzéseken, ugyanazt a szituációt rengetegszer begyakoroltatja játékosaival. A pályán emiatt sokkal gyorsabban és gördülékenyebben tud építkezni a csapat. Ezen kívül hamar letámad
– mondta a harmadik forduló után a BBC-nek a klublegenda Matt Elliott.
Rodgersben egyébként is bízik a vezetőség, mivel a Liverpoollal 2014-ben egészen közel jutott a bajnoki címhez, a Celtic vezetőedzőjeként pedig mindent megnyert, amit csak lehetett. Mindez azonban semmit sem érne a megfelelő játékosállomány nélkül.
Tűzoltás helyett tervezés a siker kulcsa
Sokan kétkedve fogadták a Leicester döntését, amikor nem igazoltak senkit Maguire helyére a védelem közepére, de mostanra mindenki érti, mi volt az oka. Ezt az okot úgy hívják Caglar Söyüncü. A 23 éves török hátvédet 21 millió euróért vette 2018-ban a klub és ahelyett, hogy egyből mélyvízbe dobta volna előbb szoktatta egy kicsit az angol stílushoz, zömmel csereként és néhány kupameccsen. Idén viszont már a kezdőcsapatban találta magát és brutális számokat hoz játékban:
Caglar Soyuncu attempted 82 passes yesterday…
He completed 81 (99%) 😮
73 were forwards passes (89%) 👏#lcfc #LEINEW pic.twitter.com/E7SwzdO0VU
— The LCFC Stat Man 📈 (@TheLCFCStatMan) September 30, 2019
Ez hátvédként döbbenetes adat és jól mutatja, mennyire fontos szerepet tölt be a támadások elindításában a középhátvéd. Nem véletlen, hogy mostanra beindultak a pletykák, miszerint Pep Guardiola télen szeretné a Manchester Cityben látni a törököt.
A remeklés másik kulcsfigurája, James Maddison is 2018 nyarán került a Leicesterhez 25 millió font ellenében, de az irányító középpályás már tavaly is sokat játszott. A csatár mögött adogatva 36 meccsen hét gólig és hét gólpasszig jutott. Amit idén művel viszont egészen elképesztő. A 22 éves támadótól szinte lehetetlen elvenni a labdát szabályosan (eddig hat bajnokin húszszor faultolták), ezzel temérdek szabadrúgást harcol ki, emellett átlagosan két kulcspasszt oszt ki meccsenként.
Ahogy ez Maddison és Söyüncü esetéből is látszik, az okosan kiválasztott fiatal labdarúgókkal jobban jár Rodgers, mivel úgy tudja őket fejleszteni, hogy közben a taktikáját is könnyebben tanulják meg.
Nem mehetünk el anélkül sem szó nélkül, hogy nagyon erős közösséget is alkot a csapat. A keret rutinos tagjai, mint Kasper Schmeichel, Marc Albrighton, vagy a sztárcsatár Jamie Vardy már a 2016-os Premier League-győzelemből is kivették a részüket, de a többiek is beálltak a sorba. Emellett nem szabad elfeledni a tragédiát sem, amely a Leicestert érte 2018-ban: a klub tulajdonosa, Vichai Srivaddhanaprabha halálos balesetet szenvedett, amikor helikoptere lezuhant a stadion mellett. A szerencsétlenség 11 hónapja történt, de az emberek nem felejtenek. Ez a tragédia még inkább összehozta a játékosokat. Minden mérkőzésen össze is kapaszkodik Rodgers csapata, ezzel is az összetartozást jelezve.
Egy lényeges különbség akad a bajnokcsapat és a mostani között. A 2015/16-os kiírásban a klasszikus nagy csapatok (Manchester United, Manchester City, Liverpool, Chelsea, Arsenal) mind szenvedtek és önmagukat keresték, így lehetett esélye az akkor feltörekvő Tottenham és Leicester duónak egy váratlan hódításra. Az idei szezonban viszont a Liverpool és a Manchester City – ahogyan tavaly is – kimagaslik a Premier League mezőnyéből és óriási csoda lenne, ha bármelyiküket is meg tudná előzni Brendan Rodgers.
Az viszont abszolút reálisnak tűnik, hogy a harmadik helyért megküzdjön a Leicester és 2020-ban újra a Bajnokok Ligájában szerepeljen. Már ez önmagában csoda lenne.
Kiemelt kép: Knott – Danehouse/Getty Images
