Nemzetközi foci

Belerokkannak, de akkor is a Premier League a cél

Rajtol Európa hatodik legmagasabb átlagnézőszámú bajnoksága, a brit NB II: az erőviszonyokat lehetetlen megtippelni, a Luton–Middlesbrough meccsel kezdődik az őrült verseny.

Az új idény előtt szokás szerint semmi sincs, amit biztonsággal ki lehetne jelenteni a Championship erőviszonyairól, az viszont jól látszik, hogy egyre jobban megterheli a klubokat anyagilag, hogy lépést tartsanak a Premier League diktálta iszonyatos tempóval. A gazdasági szakadék a két liga között eddig is óriási volt, de most már tényleg eljutottunk oda, hogy egyértelművé vált, éveken át a másodvonalban versenyezni egyszerűen nem éri meg anyagilag, főleg, ha a klubok meg is akarnak felelni a szabályoknak. És a helyzet lejjebb sem egyszerűbb: jelenleg, a Football League rajtján ott tartunk, hogy két nagy múltú klub is felettébb bizonytalan helyzetben vág neki az új szezonnak. A harmadosztályba kiesett Bolton hónapok óta fizetésképtelen, az oda feljutott Bury pedig szintén a tönk szélén egyensúlyoz, olyannyira, hogy el is halasztották az első meccsüket, és tizenkét pontot már most levontak a klubtól, amelyet, meglehet, végül ki is zárnak. Pedig olyan összegek miatt vannak bajban, amelyek a nagyobb kluboknak aprópénzt jelentenek. Nem véletlen, hogy Nigel Clough, a harmadosztályú Burton menedzsere a minap azt nyilatkozta, a Premier League klubjai igenis kisegíthetnék szerencsétlenebb sorstársaikat, elvégre rengeteg pénz van az angol futballban, csak borzasztó egyenlőtlenül elosztva, ezért a gazdagabbak és szerencsésebbek felelősebben is viselkedhetnének.

Ami a BL-ben kivételes, az itt mindennapos
Az angol másodosztályban újra első osztályú izgalmak és fordulatok uralták a most véget ért idényt.

A Pénzügyi Fair Play (FFP) is egyre több fejtörést okoz az alsóbb osztályú kluboknak: a szabályait korábban is sokat bírálták, amiért a gazdagabb csapatoknak kedveznek, de most már egyéb kifogások is felvetődtek az alkalmazásával kapcsolatban. Széleskörű felháborodást váltott ugyanis ki, hogy a tavalyi szezonban az Aston Villa, amely aztán fel is jutott a Premier League-be, és a Derby County is kijátszotta az FFP-t, méghozzá úgy, hogy a klubok egyszerűen eladták a saját tulajdonosuknak a stadionjukat, a valós értéke többszöröséért, ezzel a kiskapuval biztosítva, hogy ne büntessék meg túlköltekezés miatt. Ez totálisan szembemegy a Fair Play szellemével. Az FFP-re való törekvés pedig azt eredményezte, hogy például a Championshipben szereplő klubok nem kis része nem is nagyon vásárolt új futballistákat a nyáron, és maximum kölcsönjátékosok szerződtetésére szorítkozik.

Épp ezért a hagyományosan megjósolhatatlan Championship-szezonban egyre komolyabb szakadék van a Premier League-et megjárt klubok (amelyek kiesési kompenzációként még két évig részesedhetnek a tévés jogdíjakból) és a többiek anyagi lehetőségei között, pláne, hogy utóbbiaknak az FPP is még jobban megköti a kezét. A most kiesett Cardiff, Fulham, Huddersfield trió, illetve a tavaly lebukott West Bromwich Albion és a Stoke tehát sokkal jobb anyagi helyzetben van a többieknél, és igazából ezek a klubok is tudtak igazán vásárolni. Ez persze még nem jelenti azt automatikusan, hogy jobbak is a vetélytársaiknál (erre remek példa a tavalyi szezon), de komolyabb pénzmozgás csak ezeknél a csapatoknál volt, a többieknek minimum el kellett adni egy vagy több sztárjátékost a költekezéshez.

A gazdagok

A frissen kiesettekben közös, hogy mindhárman aránylag jól átvészelték a nyarat, és elkerülték, hogy darabokra szedjék őket az élvonalbeli riválisok. A Fulham persze le kellett, hogy mondjon azokról a luxusigazolásokról, amelyekre valójában semmi szüksége nem is volt a klubnak, ellenben nagy mértékben hozzájárultak a csapategység megbontásához. Így Jean-Michel Seri és André Zambo-Anguissa is külföldre távozott, sikerült viszont megtartani a gólvágó Aleksandar Mitrovicot, és mellé jött két, ezen a szinten klasszis játékos, Ivan Cavaleiro (Wolves) és Anthony Knockaert (Brighton). Ezzel még az angol utánpótlás-válogatott Ryan Sessegnon valószínű távozását is ellensúlyozni lehet. Az első teljes szezonját kezdő edző, Scott Parker kinevezése illeszkedik ugyan a nemrég visszavonult, neves játékosok feltűnéséhez a kispadon, de még nem tudni, mire lesz képes, és nem segít az sem, hogy a Fulham legfőbb problémáját jelentő védelemhez nem sikerült érdemben hozzányúlni. Benne van a pakliban tehát egy azonnali visszajutás ugyanúgy, mint egy teljes évig tartó nyűglődés, edzőcserével és januári pánikvásárlásokkal, de a két éve feljutott gárda gerince megmaradt, ráadásul feltűntek újabb tehetséges fiatalok, szóval a Fulhammel számolni kell az idén is.

Aleksandar Mitrovic gólt lő az AFC Bournemouth elleni mérkőzésen. Fotó: Alex Davidson/Getty Images

Hasonló a helyzet a Cardiff Cityvel, mely egyébként sem a sztárok csapata volt, és távozott ugyan egy-két meghatározó ember, de a keret nagy része maradt, és sikerült pár poszton erősíteni is: az óriás középhátvéd, Aden Flint például nagy kettőst alkothat a védelem közepén Sean Morrisonnal, a középpályás Will Vaulks pedig a tavalyi szezon egyik felfedezettje volt a ligában. A Cardiff fő fegyvere azonban a menedzser, Neil Warnock, aki két éve is egy közepes játékoskeretet juttatott fel a Premier League-be, ahol a kiesés ellenére sem vallott szégyent, a szívós, hajtós focit játszó csapata sokkal jobban helytállt, mint a tízmilliókkal dobálódzó Fulham. Ám ő lehet a gyenge pont is: Warnockot láthatóan megviselte a frissen szerződtetett argentin csatár, Emiliano Sala tragikus halála, a lemondást is fontolgatta, végül maradt. Nagy kérdés azonban, hogy tud-e még 70 fölött is azon a fordulatszámon pörögni, amely elengedhetetlen a Cardiff jó szerepléséhez, ezzel kapcsolatban pedig vannak kétségeink, és könnyen lehet, hogy ez most már tényleg az utolsó szezonja lesz.

A harmadik kieső, Huddersfield visszajutása lenne a legmeglepőbb: eleve nem túl erős a csapat, és ez még úgy is igaz, ha pár távozót leszámítva az igazi erősségeket sikerült megtartani, mint az ausztrál középpályás, Aaron Mooy. Sőt, a Terrierek már januárban is láthatóan a másodosztályú létre készülve erősítettek, és ez dicséretes előrelátásnak bizonyult. Csakhogy pont az edző személye nem tölt el mindenkit bizalommal: a német Jan Siewert eddig nem sokat mutatott, amiben elődjére, David Wagnerre emlékeztetett volna, sőt, még néhány kulcsjátékosával is összeveszett. A csapat azóta is okosan igazolt, csupa, a másodosztályban jónak számító játékossal erősítve, sőt, a fiatal csatár, Karlan Grant például be is robbanhat végre a köztudatba, mégis inkább a konszolidáció évének tűnik ez a Huddersfieldnél.

Tavaly a West Bromé volt a mezőny legerősebb játékoskerete, mégis elbuktak a play-offban, és egyébként is látványosan leeresztett a csapat a szezon második felére, ami a menedzser, Darren Moore állásába került. Most Slaven Bilic személyében neves edző kísérli meg kiköszörülni a csorbát, még úgy is, hogy a tavaly rendkívül eredményes támadószekcióból nélkülöznie kell Dwight Gayle-t és a Burnleynek eladott Jay Rodriguezt. És hiába igazolt sokat a klub, pont őket nem sikerült pótolni egyelőre, legalábbis a Cardifftól elhozott Kenneth Zohore nem az a kimondott gólvágó. Lehet nagy fogás a Brentfordtól jött játékmester, Romaine Sawyers, lehet nagy tehetség a Benficától kölcsönvett Filip Krovinovic, de vannak kétségeink, ki lövi majd a gólokat.

Nagy fejlődés várható viszont a tavalyi szezon egyik legnagyobb csalódását okozó Stoke Citynél, ahol Nathan Jones végre megszabadult a motiválatlan külföldi sztárocskáktól, és a helyükre csupa harcedzett, a ligát remekül ismerő brit játékost hozott. Ha például Nick Powell egészséges tud maradni, az máris óriási erősítést jelentene, mint ahogy Liam Lindsay is fontos szerepet játszhat a védelemben, míg elöl a Vokes, Afobe, Gregory trióból egész biztosan lehet találni egy jó csatárkettőst. Ehhez jön maga Nathan Jones, aki már a Lutonnál is emberfelettit alkotott, és ezt látva nehéz nem azt hinni, hogy ez a Stoke ott lesz az élmezőnyben, legalábbis a feltételek adottak hozzá.

Nick Powell a Wigan Athletic színeiben 2018-ban. Fotó: Robbie Jay Barratt / AMA/Getty Images

A szegények, de büszkék

A többiekre rátérve, a fogadóirodák újra azzal számolnak, hogy a Leeds United is tagja lesz az élmezőnynek. És hát miért is ne, amikor sikerült meghosszabbítani Marcelo Bielsa szerződését, az argentin edző pedig tanulhatott annyit a tavalyi szezonból, hogy most már ne hiányozzon az a kevés, amin akkor a feljutás múlott. A játékosok jobban ismerik már a stílust, hozzászoktak a brutális terheléshez is, viszont azt csak halkan jegyezzük meg, hogy hiába jött Helder Costa személyében egy ígéretes támadó, a védelem nem tűnik acélosnak, pláne a Brentfordhoz távozó Pontus Jansson hiányában, míg már most négy játékos kiesett hosszabb-rövidebb időre sérülések miatt, és ez tavaly is komoly problémát jelentett. Akkor a szakemberek még a véletlent okolták a sérüléshullám miatt, de ha ez az idén se változik, úgy mégis talán Bielsa módszereit kell jobban megvizsgálni.

A Leeds nem költött sokat, és ebben partner a tavalyi „kémkedős” botrány miatt riválissá vált Derby County is, amely nemcsak Frank Lampardot és a kapcsolatai révén érkezett kölcsönjátékosokat vesztette el, de örülhet, hogy nem büntették meg az FFP-szabályok kijátszása miatt. A holland Phillip Cocu ugyan nem kis név, de még közvetlenül a rajt előtt sincs kialakult csapata, vélhetően az utolsó pillanatban érkeznek majd még többen is, ami azonban nem jó jel, mert a Championshipben ritka a türelmes klubelnök. Az Evertontól kölcsönbe érkezett Kieran Dowell nem rossz kezdet ugyan, de majdnem biztos, hogy nagyobb szerep hárul az idén a Kosok fiataljaira, és bravúr kellene Cocutől, hogy legalább újra meglegyen a rájátszás, mint tavaly.

Phillip Cocu. Fotó:James Williamson / AMA/Getty Images

Mivel már harmadik szezonját kezdi a Championshipben a Middlesbrough, nem jár a klubnak a kiesési kompenzáció, és ez meg is látszott a nyarukon, hiszen nem volt nagy mozgás a keretben, de inkább mentek, mintsem jöttek a játékosok. Ehhez jön, hogy a csalódást okozó Tony Pulis utóda a klub egykori játékosa, a zöldfülű Jonathan Woodgate lett, akitől nyilván nem reális elvárás, hogy egyből feljuttassa a csapatot – ha ott lesz a Boro a playoff környékén, és még a fiatalok közül is sikerül beépíteni párat (a középpályás Marcus Tavernier a legesélyesebb erre), akkor már sikeresnek mondható a szezon, pláne, ha a játék is szebb lesz a Pulis-féle erőfocinál.

A Swansea viszont arra példa, hogy a kiesési kompenzáció se mindenható: a Hattyúk most már a kiesésük utáni második évben is szinte csak eladnak. Ráadásul elvesztették a Premier League-be távozott menedzserüket, Graham Pottert, akit az angol U17-es válogatottal világbajnokságot nyerő Steve Cooper váltott, ennek megfelelően újra a fiatalokban és a kölcsönjátékosokban bízik a klubvezetés, miközben Daniel Jamest a Manchester United, a gólerős Oli McBurnie-t pedig a Sheffield United vitte el. Mondjuk úgy, hogy nagy meglepetés lenne, ha a Swansea ezek után feljutna.

Még meg kell említeni a Bristol Cityt, amely tavaly is kis híján a rájátszásba jutott, nyáron pedig úgy tűnt, egész jól erősít, ám most mégis úgy néz ki, az átigazolási szezonból még hátralévő szűk egy hét alatt kell hozniuk egy góllövő csatárt, illetve pótolniuk a Brighton által kerülgetett középhátvédet, Adam Webstert. Egyik se könnyű feladat, Lee Johnson viszont megoldott már ennél nehezebb problémákat is menedzserként, de tényleg nagyot kell húznia, ha most már nem csak távolról szeretné nézni a feljutásért folyó versenyt.

Adam Webster. Fotó:Harry Trump/Getty Images

És akik futnak még

A derékhadból kiemelhető a folyamatos átalakulásban és változásban levő Nottingham Forest, mely most épp a francia Sabri Lamouchival és egy sereg olcsó külföldi importban látja a továbblépés zálogát, de lehet, hogy jövő héten ez már máshogy lesz. A Sheffield Wednesdaynek még mindig nincs állandó edzője Steve Bruce távozása óta, és a keret sem túl acélos, de az is igaz, hogy minimális változtatással versenyképessé tehető. A Brentford évek óta az olcsón vett, majd annál drágábban eladott ismeretlen tehetségek köré építi a csapatát, de ki tudja, a gólerős Neal Maupay-t sikerül-e megtartani, mint ahogy még két-három klasszisát is nagyon kerülgetik a riválisok. Meg kell még említeni az egész szépen erősödő Blackburn Roverst is, amely akár meglepetést is okozhat az idén.

Ami az újoncokat illeti, egyikük se tűnik olyannak, mint tavaly a Rotherham, amely papíron messze a leggyengébb kerettel vágott neki a szezonnak (és majdnem bent is maradt): a Lutonon mondjuk nem segít, hogy több tehetségét is elvesztette a nyáron, a Barnsley is eladta a két középső védőjét, cserébe hozott féltucat új tehetséget, és egész biztatóan alakul a csapat, míg a Charlton bízhat az edzőként eddig megdöbbentően jól teljesítő egykori botrányhősben, Lee Bowyerben, aki tulajdonos szemmel látható alkalmatlansága ellenére is feljuttatta az Újpestről is ismert belga Roland Duchatelet klubját. Nyugodtan mondhatjuk tehát az idén is, hogy mind a feljutás, mind a kiesés kérdése teljesen nyílt, most már jöjjenek végre a meccsek!

Kiemelt kép: Clive Mason/Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.