Tizennyolc izgalmas év után eljött az ideje, hogy lezárjam a pályafutásomat
– írta Instagramján Fernando Torres, az elmúlt évek egyik legjobb spanyol csatára.
A hír talán nem sokkolt sokakat, már harminchatodik évét tapossa a Kölyök, aki elrabolta a spanyol és angol focirajongók szívét. Volt ő klubikon, rekordigazolás, imádott és gyűlölt labdarúgó, de mindenek előtt Európa- és világbajnok futballista.
Beletört a foga a kapuskodásba
A legtöbb esetben elmondható, hogy egy-egy hórihorgas kapus valójában mezőnyjátékosként kezdte a karrierjét, majd később, mint legmagasabb srác a csapatban, a kapuban találta magát. Torres esetében ez teljesen fordítva volt. A spanyol fiúnak két hobbija volt, dobálni és rúgni a labdát. Utóbbira rengeteg lehetősége is volt, bátyjával sokat rúgták a bőrt, de a kettőt kombinálva logikus lépés volt a kapuskodás. Hétéves korában azonban a Parque 84 játékosaként egy lövés kitörte a fogait, amely miatt úgy döntöttek a szüleivel, inkább mezőnyjátékos lesz.
A legenda szerint Torresből azért csatár lett ezután, mert kisfiúként rajongott a Tsubasa kapitány című animéért, ahol a gólszerzők arra ösztönözték, hogy belőle is csatár válljon. Ha ez tényleg igaz, szenzációs vakszerencse volt.
Erről a japán rajzfilmről van szó:
Már tízévesen kitűnt a többiek közül, egy évvel később ezért hívta meg az Atlético Madrid próbajátékra két csapattársával együtt. Nagyon örült a fanatikus Atleti-rajongó Torres család, annak ellenére is, hogy Fernandót úgy hordta az edzésekre édesanyja, hogy el kellett kérnie magát a munkahelyéről.
Az ifjú csatár rohamosan fejlődött, 12 évesen már állandóan nála idősebbekkel kellett futballoznia, ám ez alaposan meg is edzette őt fizikálisan. Vagy a focipályán gyakorolt, vagy a felnőtt csapat meccsét nézte a lelátón. Mindene lett a klub és a labdarúgás. Már egy éve a profikkal edzett, amikor a kemény munka gyümölcseként mindössze 17 évesen debütált a nagyok között: 2001 május 27-én egy Leganés elleni másodosztályú bajnokin.
Innentől nem volt visszaút, a következő szezonban már 36 meccsen segítette csapatát a feljutásban, majd utána az élvonalban maradásban, a klub helyének stabilizálásában.
Bekerült a korosztályos válogatottakba is nagyon hamar, összesen 30 meccsen 22 gólt termelt, nem mellesleg Európa-bajnokságot nyert az U17-es és U19-es csapatban. Egyszerűen megállíthatatlannak tűnt, majd jött az angol ajánlat.
Felemelkedés és zuhanás Angliában
A Liverpool két évvel az isztanbuli csoda után újra az AC Milan ellen találta magát szemben a Bajnokok Ligája döntőjében, ám ezúttal alulmaradt. Különösen támadójátéka volt esetleges és gyenge. A 2-1-re elbukott fináléban Dirk Kuyt fejesgólja túl kevésnek bizonyult, túl későn.
Rafael Benítez vezetőedző új csatár után nézett, de nem is keresgélt sokáig: 2007. május 30-án bejelentették Fernando Torres szerződtetését. A csapat edzője nagyot kockáztatott, egyrészt klubrekordot jelentő 20 millió fontot költött a 23 éves csatárra, másrészt a közönségkedvenc isztanbuli hőst, Luis Garciát is bevonták az üzletbe. A végeredmény minden pénzt megért.
A spanyol támadó félelmetesen megértette magát a csapatkapitánnyal, Steven Gerrarddal, de Xabi Alonsótól is remek indításokat kapott. Beindult a gépezet, a Liverpool újra Anglia és Európa legjobbjai között volt. Sokan féltették a spanyol középcsapatból igazolt fiút az angol ligában, de megállta a helyét, sőt.
Gerrarddal annyira látványosan érezték egymást, hogy kezdetben Michael Owenhez hasonlították – aki szintén a liverpooli ikon labdáiból szórta a gólokat – később azonban már telepátiát, valami földön túli erőt emlegettek a szakértők és a rajongók is.
Gerrard életrajzi könyvében részletesen mesélt is azokról a napokról, amikor Torres már a Chelsea felé kacsingatott. A spanyol csatár trófeákat akart nyerni, erre pedig Liverpoolban úgy tűnt, nincs esélye. A csapat néhány balul sikerült átigazolással rontott a helyzetén, Torres formája is romlott. Végül 2011. január 27-én hivatalosan is a Chelsea játékosa lett.
Amikor elment, nem csupán távozott. Odament minden egyes Liverpool-dolgozóhoz, még a mosodai alkalmazottakhoz is, mindenkihez, és köszönetet mondott. Nem szégyellem kimondani, hogy sírtam, amikor elment. Csodálatos, nagyon szerény ember, rengeteg családnak próbált segíteni, amíg itt volt. Liverpoolban mindig velünk lesz, még akkor is, ha már nem a mi színeinket viseli majd
– mondta a Pool legendája évekkel a váltás után Torresről.
Nem volt mindenki ilyen megértő. A szurkolókat a mai napig megosztja, egyesek árulónak tartják, mások csak a szépre emlékeznek. Ami azonban tény, egy pocsék formában futballozó támadót 50 millióért adtak el, akiről utólag már tudjuk, nem vált be. A Chelsea-ben megkapta ugyan a trófeáit (egy-egy FA Kupa-, Bajnokok Ligája- és Európa Liga-győzelem), de nem ment neki a játék. A Chelsea-ben 172 meccsen 45 gólt lőtt és bár ehhez 35 gólpassz társult, nem voltak vele megelégedve.
Több ordító ziccert is kihagyott, gúnyos megjegyzések céltáblája lett, ami tovább tépázta az önbizalmát. Különösen egy Manchester United elleni jelenete vált hírhedté, amikor a kapus kicselezve üres kapu mellé lőtt.
Kölcsönben, majd végleg a Milanhoz került, de ott sem váltotta meg a világot, míg 2015-ben vissza nem tért oda, ahol a legjobban szeretik: nevelőegyesületébe, az Atlético Madridhoz. Itt már megváltozott szerepben, legjobb évei után játszott, a szeretet és támogatás rendkívül jót tett Torresnek és mutatott valamit abból az alázatból és tehetségből, amivel gyerekként kiemelkedett. 2018-ban a japán Szagan Toszu szerződtette, ám egy év után, 35 évesen úgy határozott, végleg befejezi.
Fontos gólok mestere
Méltatlan lenne nem megemlíteni, hogy Fernando Torres egy káprázatos generáció tagjaként kétszeres Európa-bajnoknak és világbajnoknak mondhatja magát. A válogatottban 110 találkozón játszott, ezeken a 38 találat nem tűnik olyan soknak korábbi mérlegéhez képest, de amikor igazán kellett, mindig támaszkodhatott rá a válogatott.
Legjobb példa erre a 2008-as Eb-döntőben szerzett győztes gólja, melyet a Marca pályafutása legemlékezetesebb pillanatának ítélt.
Láttam, hogy Xavi be tud lépni a védők és a középpályások közé a labdával, ezért kimozogtam a szélre, hogy legyen előtte terület. Ezután átlósan a kapu irányába indultam, jött is az indítás. Nem tudtam jól átvenni, mert Philipp Lahm nagyon közel volt hozzám, de láttam, hogy Jens Lehman nem jön ki azonnal a kapujából, így még pont időben értem el a labdát és átemeltem rajta
– emlékezett vissza a találatra Torres a Marcának.
A tét kifejezetten felpörgette, 2012-ben megállíthatatlan volt az újabb Eb-döntőjében, ahol 4-0-ra semmisítette meg a spanyol csapat Olaszországot. A Chelsea színeiben is akadtak remek pillanatai, az FC Barcelona ellen szerzett elődöntős gólja kulcsfontosságú volt, ahogyan a fináléban is remek cserének bizonyult, elévülhetetlen érdemeket szerezve a klub eddig egyetlen Bajnokok Ligája-győzelmében.
A gyűlölt becenév, ami legjobban leírja
Kevesen tudják de Torres ki nem állhatta a Kölyök becenevet, melyet ráragasztottak. Az Atlético Madridban azért ragadt rá a név, mert fiatalos robbanékonysággal játszott és persze mindenki úgy érezte, a klub saját fia, kölyke a csatár. Csakhogy a csapattársak egészen más okból hívták őt így.
Nem könnyű, amikor új helybe kell beilleszkedni és nem tudod, ki kedvel és ki nem. Ilyen volt kezdetben az Atlético öltözője is. Nem tudták ki vagyok, de nem is akarták megtanulni, kölyöknek hívtak, mert csak 16 éves voltam. Az öltözők világa egy érdekes hely, ezt bonyolítja a sok különböző helyről érkező ember
– emlékezett vissza a kezdetekre Torres, de a helyzet akkor sem lett jobb, amikor 19 éves korára már csapatkapitány volt.
„Csak egy 19 éves srác voltam, én hordtam ugyan a karszalagot, de az igazi vezérek a rutinos csapattársak voltak. Emlékszem, milyen sokat segített, amikor Liverpoolba érkeztem és Pepe Reinára mindenben számíthattam. Ez nagyon fontos dolog. Én is próbáltam 19 évesen segíteni az újaknak, de mint mondtam, nem vagyok vezér alkat. ”
Pedig valahol igazán passzol hozzá a becenév a mai napig, és nem csupán a fiatalos arca miatt. Egész pályafutása során csak egy szerény, visszahúzódó srác volt, sztárallűrök nélkül. Mi sem mutatja jobban, minthogy két tanú előtt, rendkívül szerény körülmények között vette el feleségét. Semmi púder, semmi felhajtás.
Pontosan úgy tette a dolgát a futballpályán, ahogyan visszavonult onnan: szerényen, visszafogottan, a legtöbbekben szép emlékeket hagyva.
Kiemelt kép: liewig christian/Corbis via Getty Images
