A labdarúgás látszólag egy egyszerű, fekete-fehér játék: türelmesen, pontosan kell passzolgatni, várni amíg az ellenfél hibázik, a végén pedig begurítani (vagy bevágni, akár befejelni) a kapuba a labdát. Az már más kérdés, hogy az ellenfél az esetek döntő többségében nem hagyja ezt annyiban, így általában kemény harc folyik a pályán a meccset, bajnokságot, kupát eldöntő találatért. Ezért a világ legnépszerűbb sportja a labdarúgás.
A csapatok közel másfél évszázada próbálják megtalálni a leghatékonyabb módot arra, hogy túljárjanak az ellenfél eszén. Stílusok, iskolák alakultak ki, amelyeket időnként megújítanak, de a kulcs mégis a hatékonyság – legyen szó játékosvásárlásról vagy meccshelyzetek megoldásáról.
Liverpoolban, úgy tűnik, néhány éve találtak valamit, sőt valakit, aki mindebben új utat jár: egy walesi Liverpool-szurkolót, Ian Grahamet.
Graham volt az, akinek a javaslatára a tulajdonos szerződtette Jürgen Kloppot 2015. nyarán és ő volt az is, aki bevezette az analitika világába a klubhoz került új menedzsert – megmutatta neki, a számok hogyan segíthetik a munkáját. A német menedzser eggyel hátrébb lépett, csak egy kávét kért, és átadta a terepet Grahamnek.
Ennek nyomán a Klopp-korszakban a Liverpool történelmi eredményeket ér el olyan játékosokkal a keretben, akikről több csapat is lemondott már korábban, vagy akik felett simán átnéztek a nagyok.
De mégis mit csinált pontosan Ian Graham? Egyszerű: elkezdett figyelni és számolni.
A legfontosabb személy Liverpoolban
A New York Times terjedelmes, részletgazdag cikkben mutatja be, az új tulajdonos, a tőzsdén meggazdagodó amerikai milliárdos, John W. Henry 2010-es érkezésével hogyan helyezték új alapokra a Liverpoolt. Hogyan vált a Premier League-ben és Európában is újra favorittá? Hogyan érték el, hogy máshol lesajnált, mai mércével olykor bagóért – nem 100 milliókért – vett kulcsjátékosokkal is tudatos, a pálya minden négyzetcentiméterére kitalált, az ellenfél közel minden felállása ellenében hatékony taktikát képesek alkalmazni? Henry és Graham érkezése óta minden a számokkal kezdődik és végződik a Liverpoolnál. Sikerükön felbuzdulva azóta nem csak Angliában, de a szigetországon kívüli futballkluboknál is egyre több helyen állítanak fel külön kutatási részleget, fektetnek egyre nagyobb összeget sportanalitikába.
A régi iskola hívei még mindig tagadják, hogy a számok segítenének, és amúgy Graham is azt vallja, hogy az adott pillanatban a fontos döntést a játékosok tizedmásodperc alatt hozzák meg a pályán, Klopp sem csak az adatok alapján készül fel egy-egy mérkőzésre.
Semmi közünk nem volt ahhoz, amikor a Barcelona elleni visszavágón, a negyedik gól előtti szögletnél Trent Alexander-Arnold felismerte a helyzetet. Ezért is bánok óvatosan azokkal a dicséretekkel, amelyeket a semmire kapunk
– vallja Graham.
De akkor mégis mit köszönhet a walesi férfinak Klopp és a Liverpool?
Graham egyik legfontosabb feladata, hogy segítse Kloppnak megtalálni a csapathoz leginkább passzoló játékosokat. A walesi férfi elmondta, nem szokott a kiszemeltekről felvételeket nézni, csak a saját adatbázisában és a számokban hisz.
Nem szeretem a videókat, mert befolyásolnak. Ha leigazoljuk, és a játékosnak rosszul megy mondjuk, azt személyes sértésnek venném. Ha viszont jól megy neki, azért szurkolnék, hogy minél jobban menjen neki
– mondta a jól összevágott videók érzelmekre ható torzításáról Graham.
Graham egyik legnagyobb fogása Naby Keita, akit még Ausztriában talált meg magának, és ajánlott be aztán a Liverpoolnak. Keitát védekező középpályásnak használták és több kritikát is kapott az ezen a poszton gyengébbnek tűnő passzstatisztikája miatt. Ám Graham kiszúrta, az adatok azt mutatják, hogy magasabb hibaszázalék abból adódik, hogy jelentősen több kulcspasszal próbálkozik, mint bárki más, és a sikeres jó passzai sokkal nagyobb arányban képviselnek meccset eldöntő értéket, potenciális gólhelyzetet. Ma már ezért kihagyhatatlan a Liverpoolból.
Amikor Mohamed Szalah a közvélemény szemében megbukott a Chelsea-ben, Graham tanulmányozni kezdte a számait, és azt tapasztalta, hogy az egyiptomi játékos Angliába igazolása előtt és után elit szinten játszott, egy megfelelő rendszer megfelelő szerepében ki lehetne belőle hozni a maximumot. A Liverpool aztán 2016-ban 41 millió eurót fizetett érte az AS Romanak – a történetét azóta ismerjük.
Adat, adat és még több adat
A Liverpool példája és sikere ragadós – valahol sorsszerű, hogy Graham 2008 és 2012 között éppen a Liverpool szombat esti BL-döntős ellenfelénél, a Tottenhamnál próbálta meghonosítani az analitikát – kevesebb sikerrel, mert akkor és ott nem talált nyitott fülekre.
Graham figyelmeztet, noha az általa vezetett kutatórészleg százezernyi játékos adatát dolgozza fel nap mint nap, még mindig van egy plafon, amit nem tudtak áttörni. A futballanalitika mint iparág folyamatosan fejlődik, a módszerek is egyre kifinomultabbak és hatékonyabbak lesznek a jövőben, jelen helyzetben igazából mindenki csak ismerkedik a területtel.
Az pedig egy másik, nagyon fontos pont: minden csapat hozzáfér a statisztikákhoz, a különbséget az elemzők minősége jelenti, azaz hogy a szakemberek mit olvasnak ki a statisztikákból, hogyan szűrik ki a lényeget az edzők számára, ahogy az is kérdés, hogyan tudja a szakmai stáb ezeket az információkat átadni a játékosoknak, akik végső soron alkalmazzák mindezt a mérkőzések során.
Tudjuk, hogy valakik hosszú órákat töltenek el hátsó szobákban, hogy megértsék az ellenfelet és a játékot. Ezekkel az emberekkel nekünk nincsen kapcsolatunk. A számokból csak és kizárólag azt látjuk, amit az edző úgy gondol, érdemes velünk megosztania
– vázolta a helyzetet a játékosok szemszögéből Alex Oxlade-Chamberlain.
A statisztikusok önmagukban nem nyernek kupákat az őket alkalmazó csapatoknak, így Jürgen Klopp Liverpoolja sem azért a világ egyik legjobbja jelenleg, mert egy walesi elemző és a segítői összeírtak, majd megszűrtek néhány millió számot.
Az már a német menedzser felelőssége, hogy a kapott eredményeket hogyan használja fel, mit és hogyan alkalmaz közülük annak érdekében, hogy az adott mérkőzésen játékosai stílusára, egyes döntéseire mindez pozitívan hasson. A Pool a Premier League-ben idén még lecsúszott az első helyről, amit a régi iskola szerelmesei akár bizonyítékként értelmezhetnek saját igazukra.
Ellenben ha Madridban, a Bajnokok Ligája-döntőjét szombaton, a Tottenham Hotspur ellen végül behúzzák, az üzenet értékű: a 21. század végleg berobbant, aki sikert akar elérni, annak fel kell vennie számok, analitika terén is a tempót.
Kiemelt fotó: Clive Brunskill/Getty Images
