Az elmúlt években nem egyszer mondott oda keményen a langyos vízben pancsoló hazai közegnek. Tudatosan keresi a konfliktust?
Az ember két dolgot tud tenni, ha megkérdezik a véleményét. Az egyik, hogy fülét-farkát behúzza, nem válaszol érdemben és alibizik. A másik, hogy elmondja, mit is gondol valójában. Én, ha megkeresnek, mindig megpróbálom átadni azt a tudást, azt a szemléletet, amivel az elmúlt pár évtizedben sikeres tudtam lenni a saját pályámon. Sok mindent megéltem, tapasztalt vagyok, rálátok a dolgokra, tudom, mi működik és mi nem. Sokan azt hiszik, megtámadom őket, meg azt mondják, ne magyarázzak, a kerítésen túlról kiabálok. Félreértenek. Én nem akarok senkit megbántani, csak segíteni szeretnék. Ha egy-egy kolléga elgondolkozik a szavaimon, már léptünk egyet előre .
Megosztó szereplője a magyar labdarúgásnak. Előfordult, hogy elviszi az indulat? Rájátszik a helyzetre?
Tudom kezelni a felhajtást, persze, ehhez is kell tapasztalat. Soha nem voltam erős az interjúkban, nem vagyok közszereplő, sem politikus. Nem ebben nőttem fel, most sem kell naponta kiállnom a nagyközönség elé beszélni. Nyilván nem mindig tudom úgy irányítani, kontrollálni az érzelmeim, mint azok, akiknek ez a mindennapos munkájuk része. Ha feljön a téma, én szívesen felteszem a kellemetlen kérdéseket akár a magyar fociról is: az hogyan történhet meg, hogy úszik a pénzben a sportág, és mégsincs eredmény?
Pedig szeretném már azt hinni, hogy vége azoknak az időknek, amikor az embernek minden pillanatban a háta mögé kellett néznie.
És akkor itt megint megkapja, hogy Berlinben, messze a magyar labdarúgástól könnyű bátornak lennie.
Nyilván. Még egyszer mondom: én nem szeretnék senkit megbántani, viszont bele fogok állni a fontos témákba, mert nem szabad többé a szőnyeg alá seperni a problémákat.
Nem fél attól, hogy összezár ön ellen a hazai közeg, és meglátásai fel sem kerülnek az asztalra?
Ez karakterkérdés, ha valakinek van egy véleménye, de nem meri kimondani, ott valami nem működik jól. Én vállalom minden egyes szavamat. Hangsúlyozom: én nem okoskodni szeretnék. A szándékaim tiszták, őszintén szeretnék beszélni a szerintem fontos, a magyar labdarúgást előre mozdító dolgokról. Nem hinném, hogy az párbeszéd lenne, ahol egy ember eldönti, hogy akkor mostantól ez lesz, a többiek pedig a sarokban bólogatnak.
Nem kereste még Orbán Viktor?
Nem, de ha jól tippelek, a sofőrködésre utal – sokakban megmaradt az a kijelentésem, hogy akkor tudnék neki a legtöbbet segíteni, ha vezetés közben a fociról beszélgetnénk. Természetesen ez csak vicc volt, de nem tettem le arról, hogy egyszer megvitassuk a magyar foci égető kérdéseit. Nagyon nagyra tartom és becsülöm őt, biztos vagyok benne, hogy ha csak három órát beszélnénk is lenne eredménye.
Nem akar kritizálni, de azért nyilvánvalóan vannak kényes témák. A miniszterelnöknek is megmondaná keményen, egyenesen, hogy mi a baj, min kellene változtatni?
Magyar válogatott meccseit nézi, az NB I-et követi?
A horvátok elleni győztes meccset láttam, szívderítő volt az az alázat, amit a játékosokon láttam. Ha a kisebb csapatok ellen is ilyen mentalitással mennek ki a pályára, nem lehet gond a csoportban. A magyar bajnokságot viszont nem követem, nagyon sok a dolgom Berlinben.
Mennyire lehetett érezni a szezon közben, hogy a Hertha BSC nem Dárdai Pállal folytatja majd a nyártól?
Benne volt a levegőben. Palinak és a menedzsernek más volt az elképzelése. Utóbbi úgy gondolta, hogy ezzel a kerettel az 5-8. hely valamelyikére be kell érnünk, Pali viszont a 8-12. helyre saccolta be a csapatot, sőt szerinte ez is nagy dolog. Az első két évben bőven túlteljesítettünk, most az elmúlt két szezon már inkább tűnik reálisnak.
A Hertha tehát lépett, Dárdai megy, ön viszont marad a csapat kapusedzője.
Palinak nagyon hálás vagyok, kiváló főnök, kiváló szakember. Nem lehet egy szavam sem rá, nagyon jó munkakapcsolatban voltunk. Ez viszont egy olyan szakma, ahol a vezetőedzők, a stábok jönnek-mennek, nincs garancia ilyen szinten semmire. Anno, pár éve, amikor a Hertha elém tett egy új szerződést, leültem Palival, és átbeszéltük. Ő azt mondta, ne őt nézzem, csak saját magammal foglalkozzak, hozzak olyan döntést, ami az én érdekemet szolgálja. Ha minden jól megy, a Herthától mehetek majd nyugdíjba.
Tegyük fel, Dárdai Németországon belül vagy Nyugat-Európában újra kispadot kap, és megkeresi önt. Mit mond?
Engem mindig egy belső erő hajtott, hogy hozzam ki az életemből és a karrieremből a maximumot. Otthon is mindig azt hallottam, hogy hajtsak, dolgozzak keményen, hogy én legyek a legjobb. Az egész pályafutásom alatt azért küzdöttem, hogy feljebb és feljebb jussak, de a karrierem során türelmetlen voltam, a végén volt is egy kis hiányérzetem. Azt gondoltam, maradt még bennem. Azóta megtanultam, meg kell becsüljem azt, ahol vagyok, akikkel együtt dolgozhatom. Ha kapnék egy visszautasíthatatlan ajánlatot egy, a Herthánál is nagyobb klubtól, elgondolkoznék rajta. Az élet rövid, néha húzni kell egy merészet.
Kiemelt kép: Britta Pedersen/dpa-Zentralbild/dpa/AFP
