„Ez többé már nem az Ajax” – kesergett 2010 szeptemberében a tekintélyes De Telegraafnak írt cikkében Johan Cruyff, a klub korábbi háromszoros Aranylabdás, vb-ezüstérmes legendája. A csapat ugyan a Bajnokok Ligájában szerepelt, de éppen tükörsimán kikapott a Real Madridtól, majd a csoportból is képtelen volt továbbjutni. Cruyff igazságérzetét elsősorban mégsem az eredmények bántották, hanem az, hogy
Indulatos, igencsak érzelmes kirohanása főleg azt vetette a klubvezetés szemére, hogy az Ajax unalmas, sótlan, kockázatkerülő futballt játszik, miközben egyre kevesebb igazán magas minőségű játékost nevel ki és épít fel a topfutballra. Nem volt hajlandó belátni és elfogadni mentségként, hogy az anyagi lehetőségek miatt a csapat nem tudja átlépni a korlátait – úgy vélte, a klubnál egyszerűen újra jobban, keményebben kell dolgozniuk a riválisoknál, és tehetségesebb alapanyagból jobb futballistákat gyúrni, ami egyébként is évtizedeken át az Ajax talán legfontosabb ismertetőjegye volt.
A „tékozló fiúként” a klubvezetés mellé speciális tanácsadóként visszatérő Cruyff a megújulás nulladik lépcsőfokaként azt azonosította: szeretné, ha a klub volt játékosai foglalnák el a legfontosabb posztokat a szakmai vezetésben. Maga mellé vette hát Dennis Bergkampot és Wim Jonkot, és így kezdett bele a forradalmi átalakításokba (a holland sajtó villámgyorsan el is nevezte bársonyos forradalomnak a történéseket), amivel rövid úton – önmagához híven – mindent a feje tetejére állított maga körül.
Milyen játékosokat akarunk az Ajaxban látni?
Cruyff alapelve így szólt; mindent felülről nézve, a nagy egész irányából közelítve kell átalakítani. Milyen klubot akarunk? Olyat, mint a hetvenes években és a kilencvenes évtized elején. Mi kell ehhez? Nagyon sok, a lehető legkomolyabb szintet képviselő saját nevelésű játékos. Mi kell ahhoz, hogy nagy tömegben, elképesztően magas minőségű játékosokat termeljen ki egy akadémia? Világos, egyértelmű, mindenki számára könnyen azonosulható, befogadható alapvetések és célok. Ez utóbbi lett az úgynevezett Cruyff-terv, ami a bársonyos forradalom utáni hatalomátvétel során szinte magától értetődő természetességgel állt össze a klubnál, és négy pillérre fókuszált:
- Attraktív, látványos támadófoci, ami méltó az Ajax múltjához és céljaihoz.
- Az első csapat keretének legalább fele olyan játékosokból kell álljon, akik a klub utánpótlás-nevelési rendszeréből kerültek ki, és vannak annyira jók, hogy megállják a helyüket Európa nyolc legerősebb csapatában.
- Fenntartható átigazolási politika és scouting – csak akkor érkezhet külső igazolás a keretbe, ha egyértelműen jobb és/vagy nagyobb potenciál van benne, mint az akadémia neveltjeiben.
- Teljesítményalapú klubkultúra: mindenki együtt dolgozik, mindenki sokat dolgozik, mindenki a folyamatos fejlődés lehetőségét keresi, miközben nyitott a kritikára és a visszacsatolásra (beleértve az edzőket és a vezetőket is).
A szerkezeti és intézményi reform alapja tehát egyrészt a klub identitásának megerősítése – mi vagyunk az Ajax, ez pedig azt jelenti, hogy meg kell feleljünk bizonyos minőségi és stiláris követelményeknek – másrészt az innováció stratégiai szintre emelése lett. Kimondták, az Ajaxnak eredmény és játékminőség szempontjából is a létező legmagasabb polc elérése a célja, miközben a világ legjobb futballistáit akarja képezni – mivel azonban az anyagi lehetőségek ebben korlátot jelentenek, ennek elérésében a folyamatos innováció a klub legfontosabb eszköze.
A tehetség önmagában semmire sem elég
Bár Cruyff 2012 tavaszán távozott hivatalos tanácsadói posztjáról (azon veszett össze a vezetőséggel, hogy a háta mögött le akarták igazolni vezérigazgatónak ősi ellenségét, Louis van Gaalt), ám a lefektetett alapelveihez senki nem nyúlt. Marc Overmars és Edwin van der Sar személyében ráadásul újabb korábbi Ajax-játékosok érkeztek a klubhoz (jelenleg előbbi a sportigazgatói, utóbbi az ügyvezetői székben ül, azaz lényegében ők ketten irányítják az Ajaxot), de az innováció jegyében kifelé is nyitottak: így került a klubnál a tehetséggondozás élére az a Ruben Jongkind. A szakember korábban többnyire az atlétikában tevékenykedett – elsősorban az Európa-bajnok és vb-döntős 800-as futó, Bram Som mellett -, de alapvető szakterülete az egyéni készség- és képességfejlesztés .
Jongkind részt vett a részletes Cruyff-terv kidolgozásában is, de a legnagyobb erénye és szerepe abban volt, hogy nem hitte magánt mindentudónak, ezért további külsős szakértőket vont be a szakmai munkába. Elsősorban a fiatal játékosokkal (Christian Eriksen, Toby Alderweireld, Daley Blind) dolgozott együtt, a módszerei pedig finoman szólva is innovatívnak bizonyultak.
A legnagyobb húzásának mégis az számít, hogy a klubhoz csábította korábbi ügyfelét, Bram Somot, akit azzal bízott meg, hogy fejlessze a játékosok futómozgását. A gyakorlatok egyik legnagyobb haszonélvezője pedig a csapat mostani talán legnagyobb értéke, a 19 éves csapatkapitány, Matthijs De Ligt lett.
Egyszerűen nem futott jól, rossz volt a mozgáskoordinációja futás közben. Feltérképeztük az erősségeit és a gyengéit, mert ez a Cruyff-terv egyik alapja, és arra jutottunk, hogy ebben fejlődnie kell. Rengeteg futóedzést tartottunk neki
– magyarázta a Telegraph-nak adott interjújában Jongkind.
Ezt követően De Ligt fizikai felkészítése következett, teljesen személyre szabott, egyedi program alapján. „Azt akartuk, hogy erősebb legyen, stabilabb a földön és a levegőben is, ezt pedig rengeteg, kifejezetten az ő alkatára, adottságaira írt speciális edzéstervvel értük el” – folytatta Jongkind. A játékos 17 éves korára lényegében készen állt a felnőtt futballra: bemutatkozott a válogatottban, és kezdőként szerepelt az Európa Liga-döntőben.
Nagyon hasonló képzést kapott a mostani csapat egy másik sztárja, a Tottenham és a Liverpool által körbeudvarolt Donny van de Beek is. Róla már tizenéves korában megmondta Dennis Bergkamp – az Ajax akkori másodedzője -, hogy jó eséllyel az első csapatig jut majd, de Jongkind szerint csak a technikai képzettsége volt megfelelő ehhez. „Nevetséges volt, ahogyan futott” – emlékszik vissza a tanácsadó, aki jelenleg a korábbi holland válogatott Wim Jonkkal közösen vezeti futballfejlesztésre szakosodott cégüket.
Az állóképessége megvolt, de a lábai gyengének bizonyultak. Izmot fejlesztettünk (olykor kőkemény, dupla edzésekkel), illetve célzottan dolgoztunk a robbanékonyságán is.
A mostani csapat egyik legnagyobb értéke Frenkie De Jong, aki jövőre már a Barcelona középpályáját erősíti majd. Kevesen tudják, hogy De Jong nem Ajax-nevelés: a klub a Willem II csapatától (innen indult Virgil van Dijk is) vásárolta őt meg 17 éves korában, egymillió euró ellenében.
„Azonnal láttuk, hogy ösztönös, zsigeri tehetség, aki olyan helyzeteket is képes megoldani a pályán, amilyenekbe másoknak beletörne a bicskája. Spontán módon játszott, miközben lehetetlen volt elvenni tőle a labdát. Mivel tudta magáról, hogy zseni, többnyire nem nagyon hallgatott a taktikai utasításokra és az edzőjére – ezen már nekünk kellett változtatnunk” – mondják róla az Ajax-nál mostanában.
Tény: De Jong játéka megtartotta zsigeri jellemzőit, továbbra is árad belőle az ösztönösség, ugyanakkor taktikailag ma már jóval érettebb, tudatosabb, nem mellesleg pedig állóképességben is fizikumban is a legfelső polcon a helye.
Nem szégyen a tanulás
A fiatalok minél hatékonyabb fejlesztése érdekében az Ajax ebben az időszakban módszertani és tehetségfejlesztési divíziót hozott létre a klubon belül, amelyben folyamatos egyeztetés zajlik a szakma krémjével. A hollandok dicső múltjukkal és Cruyff pedigréjével a hátuk mögött sem szégyelltek tanulni a Barca, a Villarreal, vagy éppen a Bilbao szakembereitől a témában. Jongkind még a horvát szövetség korábbi technikai igazgatójával, a vb-ezüstérmes generáció kinevelésében kulcsfontosságú szerepet vállaló Rome Jozakkal is konzultált, nem beszélve a belga U-16/17-es válogatottak korábbi szinte állandó szövetségi edzőjéről, Bob Browaeysről, aki jelenleg is Jongkindék cégénél dolgozik (korábban pedig olyan játékosok pályafutásában játszott kulcsszerepet, mint Kevin De Bruyne, Eden Hazard, vagy Romelu Lukaku).
Ezt a stratégiát egészítette ki az a lépés, hogy az Ajax a fejlesztésekkel párhuzamosan negyven(!) amatőr csapattal kötött együttműködési megállapodást, nehogy véletlenül akár csak egy potenciális tehetség is elkerülje a figyelmüket a jövőben.
Arról már egy korábbi cikkben is volt szó, hogy külön iskolaépületet emeltek az akadémián a tanulás-sport egyensúly minél jobb kiegyensúlyozása érdekében, de ezen kívül akadt még másik kismillió, egyenként talán súlytalannak ható, együtt mégis óriási hatást generáló változtatásuk is a De Toekomston:
- a 11 év alatti játékosok nagypályás, tizenegy a tizenegy elleni meccsek helyett negyed pályán, hat a hat ellen játszottak egymás ellen;
- De Ligt a korosztályos csapatokban rendszeresen középső középpályást játszott, mert az edzői úgy vélték, lassan játssza meg a labdákat, nincs elég nagy nyomásnak kitéve a védelemben. Rövid távon ezzel az Ajax ificsapatai buktak egy klasszist a védelemben, de cserébe a játékos elképesztő ütemben fejleszthette egyik legnagyobb hiányosságát, ma pedig a világ talán legjobban passzoló hátvédje;
- a csapat jelenlegi jobbhátvédje, Noussair Mazraoui tinédzserként lassan fejlődött, korosztályában egyáltalán nem emelkedett ki. A klub azonban látott benne fantáziát, és kimutatták, hogy vélhetően egyszerűen lassabban fejlődik, mint a többség, így inkább visszatették az eggyel fiatalabbak közé (egyébként is pár hónap volt csak a differencia), ahol viszont építhette az önbizalmát;
- Donny van de Beek túlságosan konzervatívan passzolt (mindig a biztos megoldást keresve), ezért speciális feladatokkal bátorították arra, hogy inkább előrefelé passzoljon, és erőltesse az úgynevezett harmadik emberes befutásokat.
Az étkezést a Holland Olimpiai Bizottság szakértőivel karöltve alakították át a klubnál (a legmodernebb, legfrissebb kutatási eredményekre alapozva), a csokiautomatákat például teljesen kitiltották az akadémiákról. Proteinszelet, allergia-tesztek, folyamatos monitorozás és személyre szabott tanácsadás ellenben van a menükártyán.
Jongkind és Jonk 2015-ben hagyták el az Ajaxot, akkor úgy tűnt, Cruyff forradalma megbicsaklik, elbukik. A csapat sportigazgatója, Marc Overmars azonban továbbvitte a felszín alatt már ekkor a sikeresség nem is annyira apró jeleit mutató filozófia alapjait. Amikor Edwin van der Sar marketing-igazgatóból ügyvezető lett, végképp bebizonyosodott, hogy
Hogy mennyire, azt szerda este 21 órától, a Tottenham elleni BL-elődöntő visszavágóján bizonyíthatják be (első mérkőzés: Tottenham-Ajax 0-1)
Források:
Kiemelt kép:Dean Mouhtaropoulos/Getty Images
