Életben vagyunk, csak 1-0 a hátrányunk. Hinnünk kell benne, hogy fordíthatunk
– mondta az újságíróknak a Tottenham-Ajax Bajnokok Ligája-elődöntő első meccsének lefújása után az angolok edzője, Mauricio Pochettino.
Az argentin tréner fején találta a szöget, hiszen a Spurs oldaláról ez a meccs valójában a túlélésről szólt.
Előnytelen párosítás
A Premier League-ben a jövő évi BL-indulásért küzdő, jelenleg harmadik helyen álló Tottenham éppen a hétvégén veszítette el hazai veretlenségét új stadionjában, a White Hart Lane-en (vs. West Ham, 0-1).
Ha ehhez hozzávesszük, hogy az angoloktól Harry Kane sérülés, Hjong-min Szon pedig sárga lapok miatti eltiltás okán hiányzott – a keret két legjobb játékosáról van szó -, akkor nem is kérdés, melyik csapat készülhetett jobb előjelekkel a párharcra.
Az Ajax dolgát egyetlen sérülés nehezítette csupán (Carel Eiting nem tudta vállalni a játékot, igaz, a fiatal középpályás eddig mindössze egyetlen BL-meccsen kapott lehetőséget a szezonban), a Spursnél viszont minden csapatrészben sorjáztak a hiányzók: a védelemben Aurier, a középpályán Lamela és Winks játékára nem számíthatott Pochettino, de Vertonghen és Sissoko is úgy került a keretbe, hogy nem volt teljesen egészséges.
A kezdőcsapatok
Ilyen előjelek láttán nem csoda, ha inkább Pochettinónak kellett kompromisszumokat kötnie a kezdőcsapatával. Óvatosra vette a figurát, három középhátvéddel (Alderweireld, Sánchez, Vertonghen) kezdett, és ezt a húzást talán valamelyest az is motiválta, hogy a Rose-Vertonghen duóval esélyét érezte megakadályozni az Ajax szokásos, jobboldali túltöltésekből eladott ellenkező oldali áttöréseit. (Erről kicsit később, részletesen).
Az Ajaxnál Erik Ten Hag a gálakezdőt tette fel a pályára, a lassan megszokottá váló 4-2-3-1-es felállásban – és közben egy jottányit sem volt hajlandó engedni abból a stílusból és azokból a taktikai elemekből, amelyek idáig repítették csapatát a sorozatban.
Első húsz perc: totális holland dominancia
Az első húsz percben az Ajax lényegében letolta a pályáról a Tottenhamet: minden pontosan úgy, azért és akkor történt a pályán, ahogyan az Ten Hag fejében előzetesen megjelenhetett.
Nulladik lépésként a hollandok agyig feltolt letámadással a bolondulásig zavarták a Spurs labdakihozatalait, sőt, szinte teljesen ki is nyírták azokat:
Hat emberrel az ellenfél térfelének mélyén az Ajax, mind a három Spurs-hátvéd kullancsot kap a nyakába, miközben a középső passzsáv is lezárva, hála Van de Beek tökéletes védőmunkájának Wanyamán. Ilyen helyzetben Lloris nem tehet mást, megpróbálja kiemelni a labdát, de mivel ő lábbal nem épp a legbiztosabb játékos, Veltmant találja meg. Indulhat a visszatámadás, első szándékból.
Az Ajax ezzel szemben simán kipasszolta a Tottenham presszingjét, és egyre-másra hozta létre az olyan játékhelyzeteket a pályán, amelyeket a saját játékosai domináltak. Pár gyors példa:
Az Ajax labdakihozataloknál villámgyorsan hozta létre a rombuszokat, többnyire 4 a 2 elleni szituációkat izolálva a Spurs labda környékén védekező játékosai ellen. Itt éppen Tadics visszalépése a kulcs, arra a területre, amelyet van de Beek kiürít az elmozgásával (és így kiviszi onnan Wanyamát).
Érdemes a balhátvéd Tagliafico helyezkedését is figyelni: szűken marad, hogy passzopciót nyújtson Blindnek, ezzel megosztja Eriksen figyelmét, aki így nem is képes rendesen zárni a középső passzfolyosót.
A Spurs négyemberes letámadása ellen az Ajax a teljes hátsó hatosát (a 4-2-3-1-ből a 4+2-t) bevetette: megint Tagliafico mozgása a kulcs, ami kicsalja Eriksent a pozíciójából, ezzel megadva a lehetőséget De Jongnak arra, hogy elmozogjon a fedező árnyékból, és a középső passzfolyosóba belépve labdát kapjon.
Pochettino erre reagálva már tíz perc után változtatott a letámadás sémáján, és De Jong, illetve Schöne emberfogását kérte játékosaitól:
Az Ajax válasza sem sokat váratott magára, Schöne és De Jong elkezdték manipulálni mozgásukkal a passzfolyosókat, ezzel megnyitva a területeket Tadics visszamozgásai előtt.
A fenti játékhelyzetben például az lett a folytatás, hogy Schöne keresztbe elvitte a pályán Mourát, ezzel a labdás véső (Blind) előtt teljesen kinyílt a középpálya, ahol ő előbb felvihette a labdát, majd megtalálhatta vele valamelyik támadót.
Mivel a hollandok lényegében zavartalanul hozták fel a labdákat az ellenfél térfelére, könnyedén alkalmazhatták legerősebb fegyverüket, a túltöltést, és az abból eladott oldalváltásokat is.
Hét(!) Ajax-játékos tömörül a pálya jobboldalán, egy nagyon szűk területen belül. Egyrészt emberfölényben vannak, másrészt a Spurs védelmét is teljesen áthúzzák erre az oldalra, amivel két dolgot érnek el: egyrészt üres terület alakul ki a védelem mögött a labda oldalán, másrészt az ún. gyenge oldalon egy az egyben marad játékosuk az őt őrző védővel. Ha sikerül átfordítani a játékot oda, akkor tempóelőnyben lesznek.
Holland iskolafoci:
CL semi finals are about composure & class.Ajax early on set their tone.If CB plays this to LB (Spurs baiting) then LB channels,is squeezed or recirculates. Instead CB punches through a gap that isn’t there,with disguise, creating a 5v5 counter.Bravery isn’t just tackling pic.twitter.com/MdV0i0Dsz4
— Tim Lees (@timlees10) 2019. április 30.
Pochettino jól meccselt, de ez is kevés volt
Van de Beek gólja (0-1) után Pochettino nem nézhette tétlenül csapata vergődését, így formációt váltott: az öt védőből négyet csinált, Vertonghen kiment a balszélre, Rose pedig egy gyémánt alakzatú 4-4-2-es középpálya baloldali fedezete lett.
Ezzel a Spurs középpályája stabilizálódott, több labdát tudtak megtartani, elkezdtek működni a labdakihozatalaik is. Amikor Vertonghen sérülése után Rose ment vissza balbekkbe, a helyén pedig Sissoko tűnt fel a középpályán, a változás még látványosabb lett, mintha hirtelen minden a helyére került volna – a Tottenham a félidő végére méltó ellenfél lett, sőt, helyzetekig is eljutott (igaz, elsősorban pontrúgásokból).
Ennek köszönhetően megnyílt az út a szélső védőik (Trippier, Rose) előtt a felfutásokhoz: a Spurs rengetegszer forgatta át a játékot a két vonal melletti játékos között, kihasználva, hogy az Ajax szélsői (Tadics/Zijes illetve Neres) a hatékonyabb visszatámadás érdekében általában nagyon szűken helyezkedtek a pályán.
A súlypontáthelyezésekben nagyon sokat segédkezett Moussa Sissoko is, aki ugyan általánosságban inkább egy jelentős korlátokkal rendelkező játékos, de ebben a műfajban kifejezetten otthonosan mozog.
Az Ajax ezzel párhuzamosan érezhetően kockázatkerülőbb futballra váltott: Ten Hag letekerte a presszinget, mélyebbre parancsolta a védelmet, és inkább a szűk győzelem megtartására koncentrált a kegyelemdöfés megadása helyett. Külön érdemes kiemelni Frenkie de Jong és Matthijs de Ligt teljesítményét, mert mindketten elképesztően érett és megfontolt, pontos, higgadt játékot mutattak nyomás alatt, védekezésben is.
A hollandok aztán két kontrából akár súlyos vereséget is mérhettek volna a Tottenhamre (Neres a kapufát találta telibe egy mintaszerű akció után), az angolok ugyanis hiába egyenlítették ki a játék képet, Onana kapuját az egész meccsen mindössze egyetlen egyszer találták el.
A második félidő és a meccselés alapján Pochettino egy döntetlent talán kibrusztolhatott volna, de ez az ezer sebből vérző, kifacsart, megrendített Spurs nem volt képes elég nagy nyomás alá helyezni az Ajaxot.
Lefutva persze semmiképp nincs a párharc, és ha innen nézzük, Pochettinónak igaza van: a Spurs túlélte azt, amit túl kellett élnie. A visszavágón jöhet az all-in!
A kiemelt képen Lucas Moura (fehérben) és Nicolas Tagliafico harcol a labdáért. Fotó: Adrian DENNIS / AFP
