Furcsa ilyet kimondani, de dacára annak, hogy a futballtörténelem egyik legnagyobb sztoriját szolgáltatta az elmúlt három évben, és zsinórban háromszor nyerte meg a Real Madriddal a Bajnokok Ligáját, még mindig nem derült ki igazán, hogy milyen edző Zinedine Zidane. Korábban már értekeztünk róla, hogy a francia élete legjobb döntését hozta meg, mikor tuljadonképpen a csúcson abbahagyva felállt a madridi kispadról, hogy aztán újbóli kinevezésekor láthassuk a focitörténelem egyik legnagyobb „Én megmondtam!”-ját.
Az eddigi önmagához képest katasztrofális szezont futó csapat messiásként tekint a korábbi sikerkovácsra, akitől azt várják, hogy hosszú távú projekt keretében építsen fel egy olyan Real Madridot, ami a Cristiano Ronaldo vezette csapathoz hasonlóan évekig dominálhatja Európát. Hogy összejön-e neki, az már egyáltalán nem biztos.
A kirakós utolsó darabja
Zidane 2016 januárjában egy mentálisan padlón lévő Madridot vett át Rafa Beníteztől. Bár nem álltak rosszul a bajnokságban, játékban és eredményességben is elmaradtak az Atletico Mardrid, Barcelona duótól, a játékosok nem álltak egy emberként Benítez mögé, és a hazai pályán a Barcelonától elszenvedett 4-0-ás zakó is egészen élénken élt még az emlékezetekben. Egy Valencia elleni döntetlen után Florentino Pérez klubelnök menesztette Benítezt, a helyére pedig a korábban Carlo Ancelotti segítőjeként dolgozó, vezetőedzői tapasztalatokkal nem rendelkező Zidane-t ültette. A többi pedig történelem, mondhatnánk. Zidane alatt a Madrid elkezdett ha nem is jól, de magabiztosan futballozni, egy utolsó perces góllal legyőzték a Barcelonát a bajnokságban, májusban pedig a számukra rendkívül szerencsés forgatókönyvű finálé után megnyerték a Bajnokok Ligáját az Atletico ellen.
Nem telt még el sok idő a 2014-es Bajnokok Ligája győzelem óta, az akkori keret nagy része még mindig adott volt, kiegészülve olyan futballistákkal, mint James Rodríguez, Keylor Navas, vagy a világbajnok Toni Kroos. A Real Madrid rendelkezett a világ egyik legjobb, legmélyebb keretével, a dolgok egyszerűen mégsem működtek. Zidane győztes karaktere és karizmája kellett ahhoz, hogy a csapat újra elhiggye, hogy még mindig tényező Európában, és képes versenyre kelni a legjobb csapatokkal.
A 2016-17-es szezonban még erre is sikerült rátenniük egy lapáttal. Ismerős jelenség , hogy a Bajnokok Ligája aktuális címvédője vesztett a sikeréhségéből, és bár rendre esélyesként jelölte meg a szakma az újbóli győzelemre, a döntő pillanatokban mégis alulmaradtak. Jó példa erre a Lionel Messi, Luis Suárez és Neymar által vezetett Barcelona, akik hiába tarolták le a világot a BL-győzelmet követő hónapokban, a következő szezonban már a negyeddöntő a végállomást jelentette számukra. Senkinek nem sikerült a duplázás. Velük ellentétben a Madrid nem lassított, és az első, kissé szerencsés győzelem után imponáló magabiztossággal védte meg a címét a sorozatban.
Emellett a bajnokságban is sikerült letaszítania a trónról a Barcát. Ha azt a tényt nézzük, hogy az utóbbi tíz évben a katalánok hét bajnokságot nyertek szemben a madridiak két győzelmével, Zidane csapatának a teljesítménye csak még jobban felértékelődik.
Ezek után szinte már mindenki csak egy legyintéssel konstatálta, hogy a csapat a következő évben is megnyerte a BL-t. Azt már kevésbé, hogy pár nappal a történelmi tripla után Zidane felállt a csapat kispadjáról. Utána nem sokkal Cristiano Ronaldo is eligazolt a Madridból, kettejük távozását követően pedig az egész világ által rettegett csapat fokozatosan összeomlott és elvesztette győztes karakterét. Ez alapján gondolhatnánk, hogy Zidane visszatérésével újra minden tökéletes lesz Madridban, és csak azért nem lehet nekik előre odaadni a BL-serleget, mert már kiestek a sorozatból. A valóság azonban ennél bonyolultabb, és ezúttal nem biztos, hogy Zidane karizmája elég lesz a problémák orvosolására.
Lezáruló korszak
Az idő sok mindent megszépít, és Zidane teljesítményét sem mostanában fogja bárki megismételni, ezzel együtt közel sem volt minden tökéletes az elmúlt sikeres szezonokban sem a Madridnál. Zidane csapatát sokszor érte az a vád, hogy nincs karaktere, kiszámítható a játékuk, és bár kétségtelenül roppant eredményesen futballozott a csapat, mégis sokszor rossz volt nézni őket.
És valóban: Zidane, talán a váratlan belépőjének sikerét meglovagolva végig a pillanatnak élt, nem akart, vagy nem tudott stílust adni a csapatának – amelyre talán a legtöbben vágytak, és amit talán a madridi drukkerek leginkább irigyelnek a Barcelonától – , alapvetés volt, hogy mindent az eredményességnek rendeltek alá. Mikor a Barcelona nagyon elhúzott a bajnokságban, Zidane kimondva-kimondatlanul elengedte a La Ligát és a Bajnokok Ligájára koncentrált, az egész tavaszi szezont a BL egyenes kieséses szakaszára húzta fel. Hiába ültek a padon olyan kiegészítő emberek, akik a világ szinte bármelyik csapatában kezdők lettek volna, csak a legritkább esetben változtatott az alapcsapatán.
- a keretben rejlő potenciál, így a játékosok egyéni kvalitásai miatt,
- illetve a tökélyre fejlesztett fizikai felkészítésnek köszönhetően, aminek következtében
- képesek voltak bármelyik top klubot felőrölni,
- így hiába nem mindig ők voltak a jobb csapat, végül mégis győztesen hagyták el a pályát.
Az ilyen fokú maximalizált koncentráltság azonban előbb-utóbb felőrli a játékosokat mind fizikailag, mind mentálisan. Már a tavalyi évben sem volt annyira meggyőző a csapat teljesítménye, mint egy évvel korábban, Zidane legjobb szezonjában. Zsinórban három BL-győzelem után a legsikeréhesebb játékosok is jóllaknak, közben pedig senki nem lett fiatalabb, törvényszerű volt, hogy ezt a teljesítményt nem lehet már tovább fenntartani. Érezte ezt Cristiano Ronaldo is, aki rögvest új kihívást keresett magának Torinóban, és érezte ezt Zidane is, aki nem várta meg, hogy a mesterműve összeomoljon, és távozott a triplázás után.
Mikor elbúcsúzott, az nyilatkozta,
a klubnak változnia kell, ha továbbra is nyerni akar. Velem ez bonyolult lenne.
Ebből látszik, hogy a francia tisztában volt azzal, ugyanez a sikeresség már nem sokáig tartható fenn. Az viszont máig nyitott kérdés; meglehet pont azért mondott fel, mert nem érezte magában, hogy hosszú távon versenyképes csapatot tudna építeni.
Három pont, ahol Zidane elbukhat
A visszatérése után nem sokkal napvilágot látott egy lista, ami a Marca szerint azokat a feltételeket tartalmazza, amelyek függvényében a francia elvállalta a csapat irányítását:
- Megkapja csapat teljes ellenőrzését.
- A klub eladja azokat a futballistákat, akikre nincs szüksége.
- Marcelo és Isco marad, egyikük sem eladó.
- Nem igazolják le Neymart.
- James Rodríguez nem tér vissza Madridba.
- Az első számú célpont Kylian Mbappé, a Realnak mindent meg kell tennie a megszerzéséért.
Ezek bár nem hivatalos információk, nagyjából képet adnak arról, milyen elképzelései lehetnek Zidane-nak a csapat újjáépítéséről, egyszersmind előre vetítik azt a három pontot, amelyek között jól kell egyensúlyoznia, ha a jövőben is sikeres akar maradni.
A triplázó csapat kivezetése
A Real Madrid a 2017-es és a 2018-as BL döntőben is ugyanazzal a kezdőcsapattal állt fel:
illetve csereként pályára lépett mindkét mérkőzésen Gareth Bale és Marco Asensio.
Közülük Cristiano Ronaldo már nincs a csapatnál, Bale és Zidane sosem voltak egymás kedvencei, így meglepő lenne ha a walesi Madridban maradna, továbbá pedzegetik Kroos, Benzema és Navas távozását is, ahogy pedzegették korábban a Solarinál partvonalon kívülre került Marcelóét és Iscóét is. Ehhez jön még hozzá, hogy a még mindig a középpálya legfontosabb embereként jelenlévő Luka Modric az új szezon kezdetén tölti be a 34-et, Ramos heteken belül a 33-at, így a csapat újjáépítését már nem lehet sokáig elodázni.
Nagy kérdés, hogy Zidane hajlandó lesz-e elengedni azokat az embereket, akikkel korábban sikereket ért el. A legtöbben még most is klasszis játékosok, nem kérdés, hogy hasznára lehetnek a Realnak, de egy ilyen sikerkorszak és egy ilyen pocsék szezon után új impulzus kell a csapatnak. Olyan emberek beiktatására van szükség, akik nem voltak részesei a korábbi sikereknek, ezért tele vannak bizonyítási vággyal és mindennél jobban vágynak a sikerre. Az mindenesetre beszédes, hogy a Marca listája szerint Zidane kikötötte, hogy ragaszkodik mind Marcelóhoz, mind Iscóhoz, annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban mindkét játékos a kispadról vagy a lelátóról figyelte csapata vergődését és inkább a botrányaikkal, hallattak magukról.
Fotó: Gabriel Bouys / AFP
A nagy fiatalítási projekt
Jelentkezőkből mindenesetre nincs hiány. A Madridra korábban jellemző trenddel ellentétben az utóbbi pár szezonban a klub rengeteg fiatal tehetséget halmozott fel a keretében, akik alig várják a lehetőséget. A védelemben ott van Álvaró Odriozola és Sergio Regulión, a középpályán Dani Ceballos és Marcos Llorente, a csatársorban Vinicius Junior, Brahim Díaz és Rodrygo, de szintén idesorolható a már régebben berobbant, de kulcsembernek még mindig nem tekinthető Asensio is. Szinte mindegyikükben ott a lehetőség, hogy klasszis futballistákká érjenek, de nagyon nehéz dolguk lesz, ha be akarnak kerülni Zidane alatt a csapatba.
Mint arról már volt szó, a francia nem tekinthető projektedzőnek, két és fél éves edzősködése alatt mindig csak rövid távon gondolkodott, ebbe pedig nem fér bele a fiatal játékosok terelgetése és beépítése. Ha az alapcsapatból tényleg többen távoznak, valamilyen szinten meg lesz kötve a keze és kénytelen lesz lehetőséget adni a fiataloknak, de még így is felmerülnek igen éles problémák.
Például, hogy mi lesz a tavasszal berobbanó Reguliónnal, akinek Marcelo a poszt riválisa, vagy épp Marcos Llorentével, akinek azt a Casemirót kellene kiszorítania, aki Zidane gépezetének egyik legfontosabb eleme volt. Még ennél is érdekesebb Vinicius Junior helyzete: a 18 éves brazil támadó kényszerből került be a csapatba Bale sérülése után, és olyannyira nem vallott szégyent, hogy közmegegyezés szerint eddig ő a 2019-es év legjobb Real Madrid játékosa. Solari a baloldali támadó pozíciójában játszatta a brazilt, ami korábban Cristiano Ronaldo helye volt, de nem vennénk rá mérget, hogy ezt Zidane az új igazolások után is így gondolja.
Galaktikus igazolások
Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen pocsék évad után, mikor a szezon lényegi része már márciusban véget ért, Florentino Pérez ne nyissa ki a pénztárcáját. Érthető döntés lenne persze, hiszen akadnak olyan pozíciók a csapatban, ahol elférne a klasszis erősítés. Félszemmel azt is látni kell, hogy a Barcelona gőzerővel készül a Messi utáni időkre és épp brutális csapatot épít, a Real Madrid ezért kénytelen lesz tartani a lépést legnagyobb riválisával.
Az persze nagy kérdés, hogy milyen koncepció szerint igazol Zidane – amennyiben tényleg teljes hatalmat kap –, és hogy mennyiben nehezíti meg a piac a dolgát. Pérez tíz évvel ezelőtt könnyedén vett egy fél kezdőcsapatnyi játékost, és vitte a Madridba pár hónap alatt Ronaldót, Benzemát, Kakát és Xabi Alonsót, de a mai viszonyok között már nem ő diktál.
Sajtóhírek szerint a klub 300 millió eurót különített el a keret megerősítésére, ami elsőre elképesztő összegnek hangzik, akkor már annyira nem, ha azt nézzük, hogy a legfőbb célpontként megnevezett
Fotó: Mehdi Taamallah/NurPhoto/AFP
nak egyedül 200 millió euró a piaci értéke. Hiába szeretné őt egyébként Zidane mindennél jobban, egyelőre elképzelhetetlennek tűnik, hogy a Paris Saint-Germain, akik szintén komoly összegért vásárolták a franciát, és minden erejükkel azon vannak, hogy BL-t nyerjenek, csak úgy túladnának legértékesebb játékosukon. Ugyanez vonatkozik Neymarra is, így a legvalószínűbb galaktikus igazolásnak egyelőre Eden Hazard tűnik.
A belga Zidane nagy kedvence, aki már korábban is szorgalmazta a leigazolását, és Hazard is nagyon menne már Londonból, így nem elképzelhetetlen, hogy a Chelsea kizárása ellenére végül megkötik az üzletet. A gond az lenne csak, mint ahogy a Barcelona és Coutinho esetében, hogy a Madrid olyan posztra igazolna játékost, ahol nincs égető szükség erősítésre, mivel Hazard pont ott érzi jól magát ahol az új üdvöske, Vinicius. Ez rengeteg konfliktus vetíthet előre a jövőben, ahol várhatóan Zidane-nak is állást kellene foglalnia az új szupersztár és a személyes kedvence között – vagy legalábbis megfelelő helyet és szerepet kell találjon mindkét játékosnak.
Ha Zidane csak pár szezonra tervez, nem olyan rosszak a lehetőségei, ha azonban a jövő csapatát építené, már nehezebb dolga lenne. Fiatal, már bizonyított top csatár nem sok van jelenleg a piacon, olyan aki elérhető, pláne nem. A két rendre felmerülő név
- Harry Kane és
- Mauro Icardi.
Előbbiért nagyon mélyen a zsebébe kellene nyúlnia Péreznek és még akkor sem biztos, hogy Kane feltétlenül távozni szeretne a Tottenham-től, míg Icardi esetében a játékos balhés, öltözőbomlasztó tevékenysége lehet az, ami árnyalja a helyzetet. Éppen ezek miatt lenne adekvát választás a támadósorba Mbappé, ha őt nem sikerül megszerezni a nyáron, akkor borítékolható; jövőre is hatalmas gondot jelent a góllövés Madridban.
Zidane-ról egyszer már kiderült, hogy jó válságmenedzser, és a legreménytelenebb helyzetből is képes a csúcsra vezetni a csapatot. A szituáció most azonban merőben más, mint amibe először belecsöppent. Most nem csak finomhangolnia kell egy meglévő kiváló keretet, hanem olyan helyzetekben kell rátermettséget mutatnia, ami eddig nem volt rá jellemző. Egy biztos, ha nem sikerül neki, akkor örök időkre rajta ragadhat a bélyeg, miszerint jókor volt jó helyen, beleült a tutiba és szerencsével nyert három Bajnokok Ligáját, és a meglévő nimbuszának búcsút mondhat.
Kiemelt kép: Pierre-Philippe Marcou/AFP
