A szombat esti Barcelona-Valencia spanyol bajnoki mérkőzés második félidejében a katalánok csapatkapitánya, Lionel Messi kikocogott az oldalvonalon túlra, ahol aztán hosszú perceken át ápoltatta jobb combját az orvosi stábbal. Bár Messi nem kért cserét, láthatóan nem volt a legjobb állapotban a meccs végére. Hétfőn nem is edzett a csapattal, és bár másnap már a társakkal együtt készült, kérdéses, hogy milyen állapotban lesz a szerda esti Real Madrid elleni Spanyol Kupa-elődöntő első mérkőzésére.
Arról nem is beszélve, hogy lélektanilag mekkora szüksége lenne a jó eredményre az eleddig pocsék szezont futó fővárosi csapatnak. A Barcelona gondjait tovább tetézi, hogy az idény nagy részében bombaformában futballozó Ousmane Dembélé sem játszik szerda este a Camp Nouban, így a korábbiaknál sokkal nagyobb szüksége lesz az együttesnek Philippe Coutinho jó játékára. A brazil támadó barcelonai kalandja egyelőre masszív csalódás, de most eljöhet az ő ideje, ezzel együtt tényleg ő lehet Messi kiválásának egyetlen igazi nyertese.
Bő egy évvel ezelőtt kis túlzással Coutinho lábai előtt hevert a világ. A Premier League egyik legjobb játékosaként számon tartott támadó közmegegyezés szerint a remek formát futó, folyamatos felszálló ágban lévő Liverpool legfontosabb játékosa és a csapat játékának motorja volt, akit hiába ostromolt a nyári átigazolási időszak utolsó pillanatáig a Barcelona, Jürgen Klopp irreálisan magas összegért sem volt hajlandó megválni tőle. Pechjükre a brazil mindenképp menni akart, így hátfájásokkal, sérülésekkel és kedvetlen játékkal végig kísért ősz után 2018 januárjában Coutinho klubrekordot jelentő 135 millió euróért a Barcelona játékosa lett. A játékos megszerzését óriási örömünnep fogadta katalán részről,
Az aklimatizációnak szánt tavaszi szezonban Coutinho mutatott biztató dolgokat, melyek alapján egyértelmű volt, hogy igazi nyerőember lehet az elkövetkező években, ezzel együtt az igazi várakozás a mostani idényt előzte meg, ugyanis Andrés Iniesta távozásával Coutinho – mint a legendás középpályás dedikált utódja – végre elfoglalhatta helyét a Barcelona középpályáján.
Arthur színrelépése
Coutinho értelemszerűen az alapkezdő tagjaként kezdte meg a szezont. Kezdetben nem volt eldöntött, melyik pozíciót fogja tartósan birtokolni a csapatban, ugyanúgy játszott a középpályán és a támadósor baloldalán is. A Barcelona nem is kezdte rosszul az idényt, a csapat sorra aratta a győzelmeket a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában egyaránt, és ami talán a szurkolóknak még fontosabb volt: az előző idénnyel ellentétben Ernesto Valverde csapata sokkal látványosabb, gólgazdagabb meccseket produkált, a játék képe sokszor már a nem is olyan régi sikerkorszakokat idézte.
Az is igaz viszont, hogy az újragondolt felállással és Messi, Dembélé, Coutinho, valamint Luis Suárez négyesének együttes szerepeltetésével a Barcelona sokat vesztett a stabilitásából.
A fordulópont aztán a papíron legnehezebbnek ígérkező Bajnokok Ligája-mérkőzésen, a Tottenham elleni londoni kirándulás alkalmával következett be. Ekkor Valverde ugyan a kezdőbe jelölte Coutinhót, de szigorúan a támadósorba száműzve őt, a középpályán pedig Arthur Melo foglalta el az így megüresedett pozíciót. A Gremiótól vásárolt 22 éves brazil középpályás valósággal berobbant a végül 4-2-re megnyert mérkőzésen, személyében pedig – idénre legalábbis – az utolsó darab is a helyére került Valverde kirakósában.
Ezt a szerepet a spanyol távozása után előbb Iniesta, majd Messi vette át. Sokan úgy vélték, hogy az itt keletkező űrt végül Coutinho fogja betölteni hosszú távon, de ma már egészen világos, hogy ez a személy Arthur lesz. A fiatal brazil középpályás labdakezelése és passzrepertoárja európai topszinthez mérten is egészen kiemelkedő, kimondottan jól fedezi a labdát, és fizikumából adódóan a párharcok tekintetében is sokkal jobb esélyekkel indul, mint honfitársa. Bár még nagyon fiatal, a profilja minden tekintetben passzol a Barcelona labdatartásra építő stílusába, az ő szerepeltetésével egyszerre van jelen a stabilitás és a kreativitás a katalánok játékában.
És akkor jött Dembélé
Arthur megérkezése ellenére Coutinho a kezdőcsapat tagja maradt, még az októberi, Real elleni rangadó idején sem merült fel, hogy Valverde nélküle képzelje el a csapatot, bár a játéka már ekkor is hagyott kívánnivalót maga után. A szélről indulva ugyanis egyre kisebb hatást tudott gyakorolni a játékra, hasznossága kimerült a labdatartásban való részvételben, de a védelmeket megbontó egyéni megoldások elmaradoztak. Továbbá az sem vált előnyére, hogy Jordi Alba az utóbbi évek legerősebb teljesítményét nyújtja balhátvédként, és a Barcelona támadójátékának egyik leggyilkosabb fegyvere lett az Alba-Messi kapcsolat, rendszerint a pályának arról a részéről, ami Coutinho felségterülete kellene, hogy legyen.
A hanyatló forma akkor kezdett igazán szemet szúrni, mikor az edzésekről való folyamatos késéseket és fegyelmezetlenségeket maga mögött hagyva Ousmane Dembélé elkezdett tartósan olyan teljesítményt nyújtani, ami után Valverde egyszerűen képtelen volt őt kihagyni a csapatból. Dembélé a modern szélső egyik igazi mintapéldája: elképesztően technikás, gyors, robbanékony, képes a pálya széléről a félterületekbe belépve összjátékot kezdeményezni és helyzeteket kialakítani, emellett pedig rendkívül gólerős is.
Összehasonlításképp, Coutinhónak az egész idényben van összesen 4 gólja, 2 gólpassza és 21 kulcspassza.
Ez alapján tiszta sor, hogy a kezdőből kirobbanthatatlan Messi és Suárez mellett Dembélének kell elfoglalnia a támadósor utolsó szabadon maradt helyét, Coutinho pedig pár hónap leforgása alatt a második pozícióból szorult ki. Ennek az oka pedig egész egyszerűen az, hogy
Bő egy év alatt tehát eljutottunk oda, hogy a messiásként várt sztárnak egyszerűen nincs helye a Barcelona csapatában. Azaz, egy bizonyos szerepkörben nagyon is lenne…
A lehetetlen küldetés
A futball folyamatos fejlődése során eljutottunk arra a pontra, hogy az irányító típusú játékosoknak két jól behatárolható fajtáját tudjuk megkülönböztetni ma már.
Az egyik prototípus a Luka Modric köpönyegéből előbújó nagy munkabírású támadó középpályások, akik a pályát vertikálisan és horizontálisan is teljes egészében képesek bejátszani. Ők a pálya minden pontján, támadásban, és ami nagyon fontos, védekezésben is képesek kimagaslót nyújtani, miközben elsősorban szervezőként, kreatív emberként vannak jelen. Ennek a típusnak az említett Modricon túl Paul Pogba az egyik legjobb példája, de a Manchester Cityben futballozó Bernardo Silva is a szerepkör etalonja lehet.
A másik típus jellegében sokkal inkább hasonlít a szűk húsz évvel ezelőtti klasszikus irányítókra. Ők ma jobbára a szélekre szorult, irányító középpályások, akik az oldalvonal mellé kihúzódva szervezik a játékot többnyire a félterületekben kezdeményezett összjátékokkal, emellett minimális védekező feladattal, általában szabad szerepkörben mozognak, a csapat többi tagja igazodik hozzájuk és nem fordítva. Ilyen játékos ma a topfutballban Isco, Neymar és az Arsenalban többek között ezért is kegyvesztett Mesut Özil. Valamint Coutinho, aki jelen pillanatban nem olyan stílusú csapatban futballozik, ahol ezen szerepkör előnyei feltétlenül a felszínre kerülnek – nem úgy, mint az előző állomáshelyén.
A Liverpool játékának sarokkövét képező gegenpressing lényege hogy a csapat magasan, lehetőleg az ellenfél térfelén labdát szerez, és lendületből vezet támadást a védekezésbe még át nem rendeződő ellenfél ellen. Ez általában hatalmas szabad területekkel és értelemszerűen szellős védelmekkel jár. Labdaszerzés után a labdát általában Coutinhónak osztották le a társak, aki innentől kezdve szabadon dönthetett, hogy saját maga vezeti rá lendületből az ellenfélre a labdát, kulcspasszok formájában társait hozza helyzetbe, esetleg saját maga fejezi be az akciókat egy átlövéssel.
Bár a Barcelona proaktív stílusából fakadóan soha nem lenne ennyi területe, nagy valószínűséggel egy ilyen szerepkörben tudná a legjobban kiaknázni a benne rejlő tehetséget a brazil. Pechjére a csapatban már betöltött a pozíció, mégpedig egy bizonyos Lionel Messi által. Az persze teljesen nyilvánvaló, hogy zongorázni lehet a különbséget a két játékos között, de ettől eltekintve is aggályosnak tűnik a helyzet a brazil számára.
Valverde hosszú idő óta az egyik legkockázatkerülőbb edző, aki a Barcát irányítja, és bár Messi személye miatt nem tehet mást, alapesetben elég valószínű, hogy egy játékosának sem adna ekkora szabadságot a pályán. Az pedig, hogy egyszerre két játékosa is teljesen szabad kezet kapjon, teljesen elképzelhetetlen.
Ez persze tiszta sor, még a Coutinhónál mind marketingben, mind tudásban magasabb szintet képviselő Neymar is képes volt elfogadni hol a helye a rendszerben, más kérdés, hogy ő másik szerepkörben is képes volt aztán kiemelkedőt alkotni. Coutinho így csak egy féleképpen juthat kötetlen szerephez a Barcelonában.
És ha megkapja a lehetőséget?
A helyzet tehát az, hogy ahhoz, hogy a klub történelmének legdrágábba igazolása ne legyen bukás, és olyan teljesítményre legyen képes, amivel megszolgálhatja a vételárát, az kellene, hogy Coutinho kiszorítsa a csapatból a minden idők egyik legjobb futballistáját. Nem tűnik túl valószínűnek, hogy ez bármikor is bekövetkezhet, éppen ezért is lennének fontosak Coutinhónak az olyan alkalmak, mikor Messi hiányában neki kell kézbe vennie a karmesteri pálcát.
A Barcelona minden bizonnyal a Sergio Busquets, Ivan Rakitic, Arthur alkotta középpályával áll majd fel a Real Madrid ellen, a támadósorban Suárez és Coutinho társa Malcom vagy Arturo Vidal lehet, ha Messi nem kerül a kezdőcsapatba. Egyedül a brazil igazi kreatív támadó ebben a felsorolásban.
Így Coutinho nyakába szakadhat a felelősség, jobban belegondolva pedig elképzelni sem lehetne jobb szituációt a bizonyításra: egy kieséses kupapárharcban az egyre inkább magára találó ősi rivális ellen a jó játék és a győzelem óriási lélektani löketet adhat mind a csapatnak, mind a játékosnak, mielőtt ráfordulnának a szezon legfontosabb részére. Egy magabiztos, jó teljesítménnyel talán Coutinho is magára találna, és az idény hátralévő részére már nem csak papíron, de a pályán is hasznos játékosa lehetne újra a csapatnak, és akár még a kezdőcsapatba is visszaverekedheti magát hosszabb távon. Azt persze nem tartjuk valószínűnek, hogy Messi kárára.
