Az első meccs dortmundi 1-1-e után hazai pályán 0-2-re és 1-3-ra is állt a Liverpool az Európa Liga negyeddöntőjében a remekül futballozó Borussia ellen. Mindkét állásnál három gólt kellett lőnie Jürgen Klopp csapatának a továbbjutáshoz, ráadásul második nekifutásra alig fél órája maradt erre. De megcsinálták, Lovren a 91. percben fejelte be a 4-3-as győzelmet jelentő gólt, Klopp kiütötte korábbi csapatát.
A nemzetközi kupákban manapság már ritkán fordul elő gólzáporos-fordulatos thriller, a csapatokat általában arra készítik fel, hogy ha megvan az előny, úgy játsszanak, ami a megtartásához elég. A Dortmund nagyot hibázott, hogy nem állt vissza a biztos vezetés után, elöl pedig kihagyta a helyzeteit. De van olyan, hogy egy meccs karmája elsodorja a feleket, és a futball hőskorát idéző boldog adok-kapokba torkollik a játék. A Liverpool meg, amelyet a világ egyik legszenvedélyesebb tábora hajt, különösen hajlamos az ilyesmire, ráadásul Klopp személyében alighanem a legmegfelelőbb edzőt kapták ehhez a harcmodorhoz.
https://www.youtube.com/watch?v=D_hOeRuexsA
A Vörösök a thrillerek mesterei
Összeszedtünk néhány példát, valószínűtlenül fordulatos futball-thrillerekre, amik után kicsit a vesztes is büszke lehetett, hogy részese volt a történetnek, még ha nem is örült neki. Ha már a Vörösök alkották a legújabb csodát, kezdjük velük: a 2005-ös Bajnokok Ligája-döntőt már sokszor felidéztük, minden idők egyik legemlékezetesebb meccsén 0-3-as félidő után nyerte meg a trófeát a Pool. Amikor talán már tényleg csak az Isztambulba is ellátogató szurkolóik hittek benne (vagy ők sem), hogy a világ legjobb védőivel felálló Milannak lehetséges egy félidő alatt hármat rúgni. Végül kevesebb, mint negyedóra is elég volt hozzá, aztán a 11-eseket a Liverpool nyerte.
De volt egy másik szenzációs kupadöntője is a csapatnak, 2001-ben az UEFA Kupa fináléjában. A spanyol kiscsapat, a Deportivo Alaves már addig is történelmet írt, a dortmundi fináléban azonban nem sok esélyt adtak nekik a szezonban trófeahalmozó Liverpool ellen. Robbie Fowlerék negyedóra után 2-0-ra vezettek, a félidőben 3-1- volt a javukra. De az Alavés Moreno két góljával két perc alatt egyenlített fordulás után, aztán 4-3-ról is visszajöttek – az egyenlítő gólt Jordi Cruijjf szerezte a 88. percben. Az őrületet egy öngól zárta le, a 116. percben Geli csúsztatott saját kapujába – ez volt a nemzetközi kupák történetének egyetlen aranygólja, faramuci lezárása egy csodálatos meccsnek.
https://www.youtube.com/watch?v=PXJmKYvBjZ8
Amikor mindenki utálta a Bayernt: a Getafe drámája
És ha már tragikus spanyol kiscsapat-sors… A Getafenél is tudnának mesélni, milyen szívszaggató tud lenni a szimpatikus vesztes szerepe. Az UEFA Kupa 2008-as tavaszán, a negyeddöntőben a Toni-Ribéry csatárpárossal felálló Bayern München ellen az első meccset 1-1-re hozta a Getafe, egy hosszabbításban lőtt góllal. A visszavágó igazi dráma lett… Rubén De la Red kiéllítása után a 6. perctől (!) tíz emberrel játszott a Getafe, ennek ellenére a 88. percig vezetett és továbbjutásra állt. Ekkor Ribéry egyenlített. De csak most jött a csoda: a Getafe a ráadásban 3-1-re elhúzott és karnyújtásnyira állt története legnagyobb bravúrjától – ám ekkor kapusa Toni elé ejtett egy ártalmatlan felívelést (2-3) majd a 120. percben az olasz csatár fejjel kiegyenlített, és a 3-3-mal a Bayern ment tovább.
Őrület a vb-elődöntőkben
Nem ez volt a futballtörténelem leghíresebb, hosszabbításban külön történetet író mérkőzése, azt ugyanis az 1970-es vb-n játszották, amikor az NSZK a 90. percben szerzett egyenlítő gól után a hosszabbításban már vezetett Olaszország ellen, majd az olaszok 3-2-re fordítottak, hogy újabb német egyenlítés után végül 4-3-ra győzzenek. Igazi horror volt, magaslaton hőgutában, kábulatban előreténfergő játékosokkal… Tizenkét évvel később Franciaország állt a vb-döntő kapujában, hiszen a hosszabbításban 3-1-re elhúzott, de a németek ekkor az épphogy beállt Rumenigge góljával szépítettek, majd Fischer ollózásával (!) egyenlítettek, 3-3 után pedig megnyerték a világbajnokságok történetének első 11-es párbaját.
Amikor Guttmann szelleme kicsit megenyhült
De vissza a klubcsapatokhoz és a nemzetközi kupákhoz: ma már kevesen emlékeznek rá, de csodálatos meccset hozott a Kupagyőztesek Európa Kupájának negyeddöntőjében a Bayer Leverkusen-Benfica visszavágó 1994-ben. Egyik oldalon Bernd Schuster, a másikon Rui Costa volt a karmester, ehhez méltó lett az előadás is. A németek a lisszabonni 1-1 után szinte nyeregben voltak, pláne, hogy a hazai meccsen már 2-0-ra vezettek. Ekkor jött a nem várt fordulat, a Benfica a semmiből 3-2-re fordított (pazar gólokkal) és ezzel úgy tűnt, eldönti a továbbjutást – tizenkét perc volt hátra. Csakhogy még volt csavar a történetben: a Leverkusen képes volt ennyi idő alatt is kettőt lőni és 4-3-ra fordítani! De hiába: Kulkov a 85. percben egyenlített és 4-4-el, több idegenben lőtt góllal a Benfica ment tovább (hogy aztán a Guttmann-átok az elődöntőben fogjon rajtuk a Parma ellen).
Az oda-vissza párharcok néha a ledolgozhatatlannak tűnő hátrány ledolgozásáról szólnak: a nyolcvanas években a Real Madrid nyert 0-3-as és 1-5-ös (!) első meccs után is párharcot (az Anderlecht, illetve a Mönchengladbach ellen), a Partizan Belgrád pedig a lehetetlent vitte végbe, amikor 1984 őszén a Queens Park Rangers ellen 6-2-re elveszített első meccs után tudott 4-0-ra győzni a belgrádi visszavágón. Aztán a következő körben 5-0-ra kaptak ki a Videotontól Székesfehérváron és ezt már ők se tudták ledolgozni…
Mourinho első trollkodása a Barca ellen
Hasonlóan fordulatos volt (és sokkal többen emlékeznek rá) José Mourinho első nagy ütközete a Barcelonával, a Chelsea edzőjeként. A 2004-05-ös Bajnokok Ligája negyeddöntőjében Barcelonában 2-1-re nyert a hazai csapat (0-1-ről fordítva), de amire senki nem számított: az extázisban futballozó Chelsea a Stamford Bridge-en negyedóra alatt átrohant a katalánokon és 3-0-ra vezetett. Innen is volt visszaút: a csúcskorszakát élő Ronaldinho varázslatos, helyből lőtt góljával már a Barca állt továbbjutásra a szünet előtt (3-2), ám az utolsó csavart John Terry hozta, aki a hajrában továbbfejelte a Chelsea-t.
https://www.youtube.com/watch?v=8Qaovod6JgM
A Bajnokok Ligája legnagyobb fordítását pedig egy szimpla csoportmeccsen láthattuk, még a kezdetek kezdetén: a legelső kiírás csoportkörében, 1993. decemberében az Anderlecht 33 perc után 3-0-ra vezetett a brémai stadionban és a 66. percig (!!) ez volt az állás – akkor jött egy szürreális 23 perc, ami alatt a Werder berámolt egy ötöst a kábulatba eső vendégeknek és 5-3-ra győzött. Emlékezetes tett volt, még ha nem nyert vele trófeát a német csapat – de akkoriban még valóban a németek nyerték az ilyen meccseket, tegnap viszont láthattuk, német csapat is képes összecsuklani a végén – igaz, egy német edző által tüzelt ellenféllel szemben.
https://www.youtube.com/watch?v=sT0ULrJnGk4
