Nemzetközi foci

Mi lesz veled, Marcus Rashford? Íme a futballvilág 10 megbukott csodagyereke!

Megváltóként érkeztek, a karrierjük azonban félrecsúszott, és fényévekre kerültek a nekik jósolt pályafutástól.

Kapcsolódó cikkek

Múlt csütörtökön bombaként robbant be a köztudatba Marcus Rashford, a Manchester United mindössze 18 éves ifistája, aki két góljával nagyban hozzájárult csapata kiütéses győzelméhez és továbbjutásához a dán Midtjylland ellen az Európa Ligában. A vasárnapi bajnokin aztán Rashford azt is bebizonyította, hogy nem egyszeri fellángolás volt részéről a hétközi performansz, hiszen újabb két góljával és gólpasszával majdhogynem egymaga verte meg az Arsenalt. Az őt övező őrület még tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy egyrészt bőven az angol átlagfizetés alatt keres a maga heti alig 500 fontos bérével, másrészt pedig a másnap esedékes kémiadolgozat miatt nem tarthat a csapattal bulizni.

Úgy fest tehát, hogy Rashford remek teljesítményének és szemtelen fiatalságának kombinációjával máris utat tört magának a futballszeretők szívéhez, de ne feledjük, a korai csillogás nem feltétlen garancia a sikerre. Rashfordnak a hirtelen jött felhajtás és ismertség ellenére is a földön kell maradnia, folytatnia kell a kitartó, lelkiismeretes edzést, ahogy tette azt eddig is, különben rossz véget érhet a története.

Összeállításunkban 10 olyan futballistát mutatunk be, akik Rashfordhoz hasonlóan rendkívül fiatalon, és szinte megváltóként érkeztek a futball világába, a karrierjük azonban félrecsúszott, és fényévekre kerültek a nekik jósolt pályafutástól.

10. Kerlon

Kerlon Moura Souzára a brazil Cruzeiro színeiben játszva figyelt fel a világ, játékintelligenciája és élményszámba menő cselei nem kerülték el az európai topklubok figyelmét sem. 20 évesen már az olasz Internazionale játékosának vallhatta magát, azonban sorozatos térdsérülései miatt végül egyetlen tétmeccsen sem lépett pályára az olasz óriásnál. A fiatal brazilt évről-évre kölcsönadták, de sem a Chievonál, sem az Ajaxnál, sem pedig Dél-Amerikában nem tudott a kezdőcsapat közelébe férkőzni. Szerződése lejártával a japán negyedik ligába szerződött, majd egy rövid amerikai kitérő után kötött ki a jelenlegi csapatánál, a máltai Sliema Wanderersnél.

9. Bojan Krkic

Krkic joggal lett csodagyereknek kikiáltva: az akadémia kijárását követően, 17 évesen és 19 naposan mutatkozott be a Barcelona felnőtt csapatában, amivel a katalán klub legfiatalabban debütáló játékosa lett, egy bizonyos Lionel Messi rekordját megdöntve. Három nappal később már Bajnokok Ligája-mérkőzésen szerepelt, és pár évig a spanyol óriásnál és a korosztályos válogatottakban is remekül teljesített. 2011-re azonban kiszorult a Barcelona keretéből, a katalánok pedig visszavásárlási opciós kikötéssel eladták a Romának. Az olasz fővárosban sem játszott rosszul, de nem váltotta meg a világot, hamarosan a Milanhoz került kölcsönbe, majd miután a Roma nem véglegesítette a transzfert, visszament a Barcelonához. Nevelőegyesületénél már nem lépett pályára, előbb az Ajaxnak adták kölcsön, majd a pár éve meg 40 millió euróra taksált ígéretet végül a Stoke City igazolta le 1,8 millióért. Bár az angol klubnak máig megbecsült tagja, Krkic sokak szerint ennél jóval többre lett volna hivatott, a rossz nyelvek szerint mentális problémái és depressziója miatt nem tudott kiteljesedni, a 2008-as Eb-t pedig pánikrohamai miatt mondta le.

8. Wayne Harrison

Az angol futball egyik első igazi elveszett csodagyereke Harrison, aki 16 évesen már az Oldham Athletic-ben brillírozott, és a Liverpool elleni FA-kupa-meccsen szerzett két gólja után le is csapott rá a Mersey-parti egyesület. A 250 ezer fontos vételárnak köszönhetően Harrison a világ legdrágább 17 éves játékosa lett, de sérülései miatt – amelyek között pár extrém eset is akadt – sohasem bontakozhatott ki igazán. Nem sokkal a klubhoz érkezése után például beesett egy üvegházba, és a hatalmas vérveszteség következtében kis híján életét vesztette. Kölcsönadásai során ugyan visszanyerte a formáját, a Liverpool tartalékcsapatában pedig már kifejezetten jól is játszott, ám a nagycsapatba kerülésének küszöbén rendkívül komoly térdsérülést szenvedett, és 1991-ben, mindössze 23 évesen kénytelen volt visszavonulni a profi futballtól.

7. Javier Portillo

Javier Portillo a Real Madrid futballakadémiáján nevelkedett, 1994-től 2001-ig 150 gólt szerezve megdöntötte Raúl rekordját is, majd a Real B-ben is remekül teljesített, nagy reményekkel igazolták tehát le a felnőtt csapathoz 2002 nyarán, még mindig csak 20 évesen. Nem sokkal később debütált, és egy sikeres szezont töltött el a „blancóknál”, pályára lépve és nagyon fontos gólt is szerezve például a Bajnokok Ligájában. A második királyi szezonja már kevesebb sikert hozott Portillo számára, mindössze egy gólig jutott, a következő idényre kölcsön is adták a Fiorentinának, majd a Brugge-nek. Capello érkezésének és a Van Nistelrooy, Ronaldo, Raúl, Cassano csatársor összeállásának köszönhetően nem volt maradása a királyiaknál, és a Gimnastic de Tarragonához szerződött, ahol bár egyénileg remek szezont futott, a klubot nem tudta benntartani az első osztályban. Egy sikertelen osasunai kitérő után igazolt a másodosztályban szereplő Hercules FC együtteséhez, de a kezdeti sikerek után itt is a padra szorult. 2012-ben három éves szerződést írt alá az UD Las Palmas csapatával, de rövid időn belül visszatért a Herculeshez, ahol a mai napig is futballozik.

6. Johnnier Montano

A kolumbiai születésű támadó szemtelenül fiatalon, 16 évesen igazolt az öreg kontinensre, az olasz Parmához, miután a Copa Americán bemutatott pazar játékára több európai élklub is felfigyelt. Montanonak alighanem túl korai volt a váltás, képtelen volt beilleszkedni a csapatába, ellógta az edzéseket, és csupán folyamatos fegyelmi kihágásaival hívta fel magára a figyelmet. Öt év alatt mindössze hat alkalommal lépett pályára az olasz együttesben, 20 évesen a válogatottból is kiszorult, a kötelező kölcsönadási köröket megjárva és elbukva pedig 2004-ben hazatért Kolumbiába. Azóta megjárta Törökországot és Katart is, jelenleg a perui FBC Melgarban futballozik.

5. Perica Ognjenovics

Fiatalként a jugoszláv futball legnagyobb ígéretének kiáltották ki a 18 évesen már a válogatottban szereplő Crvena Zvezda-csapatkapitányt, akire az 1998-as vébét követően hosszas tárgyalások után le is csapott a Real Madrid, 2 és fél millió euróért szerződtetve az ifjú csatárt. Ognjenovics érkezésével egyébként túl sok támadó lett a királyiak keretében, akik a szerb érkezése után az alig 17 éves reménységet, Samuel Eto’o-t küldték el a csapattól… Rossz döntés volt, Ognjenovics három év alatt csupán 12 bajnokin lépett pályára a Realban, legtöbbször csereként, szerződése lejártával pedig nem tartóztatták. Majdnem fél évig tengődött csapat nélkül, majd világjárásba kezdett, játszott többek között a Dinamo Kijevnél, Görögországban, Kínában és Malajziában is. 2011-ben, 34 évesen vonult vissza a szerb FK Jagodina csapatától.

4. Michael Johnson

Harrisonhoz hasonlóan Johnson is egy olyan angol ígéret volt, akinek a sérülések tették tönkre a karrierjét, bár a Manchester City fiatalja hozzáállásával maga is tett róla, hogy ne legyen számára visszaút. Johnson az U16-os csapattól kezdve minden angol korosztályos válogatottnak az alapembere volt, és 18 éves debütálását követően a Cityben is volt pár kiváló szezonja. Sorozatos hasizomsérülései miatt azonban kiszorult a csapatból, kölcsönbe került, de a problémáinak folytonos kiújulása és a megjelenő térdsérülése miatt itt sem tudott meghatározó játékossá előlépni. Nevelőegyesületéhez visszatérve több incidensbe is belekeveredett, háromszor is letartóztatták például ittas vezetésért, ezek a balhék pedig kétségkívül hozzájárultak ahhoz, hogy 2013 januárjában a klub szerződést bontott az ekkor már igencsak túlsúlyos Johnsonnal.

3. Goran Slavkovski

A svéd születésű és macedón származású futballista mindössze 17 éves volt, amikor az Inter színeiben a Siena elleni mérkőzésen bemutatkozott a Serie A-ban, a klub történetének legfiatalabban debütáló játékosává avanzsálva. 191 centis termete, származása és hasonló játékstílusa miatt az „új Ibrahimovicnak” lett kikiáltva, a remek kezdést azonban nem várt lejtmenet követte, Slavkovski hamarosan az angol Sheffield United tartalékai között találta magát. Később próbajátékról próbajátékra járt, hosszabb-rövidebb ideig volt például a Hajduk Split és a VfL Bochum második csapatának játékosa, majd aláírt a svéd harmadosztályban szereplő IF Limhamn Bunkeflo együtteséhez. Jelenleg, még mindig csak 26 évesen a svéd hatodosztályú KSF Makedonija csapatát erősíti.

2. Nii Lamptey

A ghánai csodagyerek 15 évesen, az U16-os világbajnokságon mutatott teljesítményével robbant be először a köztudatba, olyannyira, hogy a belga Anderlecht szerződtette is az ifjonc zsenit. Lamptey hamar a belga rekordbajnok húzóemberévé vált, az U17-es vébén mutatott teljesítménye után (ahol a világbajnoki cím mellett a torna legjobb játékosának járó díjat is elnyerte) már mindenki arról beszélt, hogy rövid időn belül szupersztárrá válhat, Afrikában a felnőttek között az 5. legjobb játékosnak választották, Pelé pedig saját aggatta rá az „új Pelé” becenevet. A sikertörténet folytatódott a holland PSV-ben is, az U20-as ghánai korosztályos válogatottat pedig csapatkapitányként sikerről sikerre vezette. 1995-ben azonban jött egy nem várt fordulat: a nehéz családi háttérrel küzdő Lamptey az angol Aston Villához szerződött, ami akkoriban bőven a PSV szintje alatt volt jegyezve. Mint kiderült, az eset hátterében a játékos ügynöke állt, aki a fiatal Lampteyt kihasználva, átigazolásonként a vételi ár 25 százalékát zsebre rakva „egyengette” a fiatal karrierjét. Lamptey azonban nem csak egyre gyengébb klubokhoz került, de egyre gyengébben is kezdett futballozni, nemsokára Kínában, majd Szaud-Arábiában találta magát, és idővel teljesen kikopott a köztudatból. Karrierjét a ghánai Jomo Cosmosban fejezte be, jelenleg a Sekondi Wise Fighters segédedzőjeként dolgozik.

1. Freddy Adu

Sok szomorú történet van tehát, ígéretes karrierek mentek tönkre sérülések, ügynöki álnokság vagy éppen a lehetőségek hiánya miatt, a bukott csodagyerek megtestesítője viszont egyértelműen Freddy Adu. Az amerikai játékost már serdülőkora előtt is hímestojásként kezelték, óriási pénzeket és hírverést szerzett magának, de nem tudott élni a lehetőségeivel, a sztárság egész egyszerűen agyonnyomta. Adu 14 évesen minden idők legfiatalabb amerikai sportolójaként kapott profi szerződést, miután a DC United kiválasztotta a drafton, de már bőven ez előtt is jövendőbeli világsztárként kezelték, hatalmas szponzorpénzeket zsebelt be többek közt a Nike-tól is.

A korosztályos válogatottakban villogott, 17 évesen pedig a felnőtt csapatba is bekerült, majd 2007 nyarán 2 millió dollárért cserébe a tehetségeket általában remekül felnevelő Benficához került. Adu azonban sohasem vetette meg a lábát a portugál csapatnál, így négy évvel, mindössze 11 lejátszott meccsel és négy sikertelen kölcsönadással később visszatért Amerikába. Egy felemás szezont töltött el a Philadelphia Union színeiben, majd Brazíliába szerződött a Bahia csapatához, ahol azonban csak két mérkőzés jutott neki. Ezt követően rengeteg európai csapatnál volt próbajátékon, végül a szerb Jagodina együtteséhez ment, ahol sikerült alulmúlnia brazíliai szereplését, fél év alatt mindössze egy félidő jutott neki a szerb kupában. A következő állomása Finnország volt, de a finn harmadik ligában sem alkotott maradandót, így innen is továbbállt. Jelenleg az amerikai második vonalnak megfelelő Észak-Amerikai Futball Ligában játszik a Tampa Bay Rowdies együttesénél.

Olvasói sztorik