Wergiton do Rosário Calmon, azaz Somalia a francia élvonalban szereplő Toulouse együttesébe szerződött a nyáron. A Ferencváros korábbi játékosát az első hónap tapasztalatiról, a Ligue1 erőviszonyairól és persze az FTC-ről is kérdezte a fradi.hu.
– Nagyon jól érzem magam a Toulousenál, úgy érzem, elfogadtak a csapattársaim. – kezdte Somalia. – Matheus William hozzám hasonlóan brazil, így vele vagyunk a leginkább egy hullámhosszon, ugyanakkor az egész csapat befogadó volt már a kezdetektől. Mindannyian segítenek abban, hogy a játékra koncentrálhassak, és így valóban hasznos tagja legyek a csapatnak.
A középpályás aztán kitért a magyar és a francia bajnokság közti különbségre is.
– Persze, van különbség a magyar és a francia élvonal között, itt nívósabb a futball, de ez nem teher számomra, hanem kiváló terepe annak, hogy még tovább fejlődjek. Ugyanilyen szintlépés volt számomra, amikor kétezer-tíz januárjában a Fradihoz igazoltam, ott is rengeteget léptem előre játékosként, és a jövőben is az a célom, hogy egyre jobb és jobb futballista legyek. Úgy érzem, a Toulouse számára a középmezőny, vagy reményeim szerint a sztárcsapatok mögötti helyek egyike lehet a reális cél. A Ligue1-ban még az utolsó helyezett csapat is nagyon erős, és persze nagyon szívesen lennék bajnok, de a francia élvonalban világsztárokkal tűzdelt csapatok is futballoznak. Ennek ellenére mindennap azért dolgozunk, hogy a lehető legjobb helyet csípjük meg a bajnokság végeztével.
Somalia jelenlegi csapata mellett természetesen a Fradit sem felejtette el megemlíteni. A középpályás ugyanis szintén részesülne a szezonvégi ünneplésből, hiszen a bajnokság első három fordulójában pályára lépett a zöld-fehér színekben.
– Természetesen követem a Fradi körüli történéseket, és nagyon örülök, hogy eddig minden meccset megnyert a bajnokságban. Látva az eredményeket, reális cél lehet a Fradinak a bajnoki cím, aminek nagyon örülnék, mert a klub mindig is a szívem csücske volt és az is marad. Ha nem futballoztam volna a klubban, akkor nem tartanék most itt. A Fradinak köszönhetem, hogy ilyen futballista lettem, így ha bajnok lenne a csapat, biztos hazautaznék az ünnepségre átvenni az aranyérmet és együtt ünnepelni a csapattársakkal, barátokkal, szeretteimmel. Budapesten ez utóbbiból több is akad.
