Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Szerbiából érkezett Magyarországra, szerepelt a Szeged, a Pápa, a Diósgyőr, a Nyíregyháza, a Siófok, a Vasas, a Ferencváros és a Veszprém színeiben; hazánk élvonalában összesen 118 mérkőzést játszott és 34 gólt lőtt – találják ki, kiről van szó?
Akinek ennyi információ nem elég, azon valószínűleg az az adalék sem segít, hogy jelenleg Laoszban futballozik, de ha azt is hozzátesszük, hogy a 35 éves, mindig jó kedélyű, mosolygós csatárt akár a japán-magyar barátság nagykövetének is választhatnánk, bizonyára mindenkinek beugrik, hogy beszélgetőtársunk nem más, mint Homma Kazuo!
Ha már a múlttal kapcsolatos adatokat rögzítettük, beszéljünk a jelenről is, hiszen a laoszi élvonal második helyén álló Lao Toyota FC támadója azzal büszkélkedhet, hogy 17 találattal ő vezeti a góllövőlistát. A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy a szezon a közép-ázsiai országban előreláthatóan októberig tart, a bajnoki címért való versenyfutás pedig rendkívül szorosnak ígérkezik.
– Másfél éve játszik Laoszban. Hogy érzi magát jelenlegi klubjánál, és hogyhogy kilencéves magyarországi szereplés után éppen oda került?
– Igen, éppen a Lao Toyota FC-ben játszom, szerencsére nincs sérülésem, kapok játéklehetőséget, és góljaim is vannak, tehát mondhatom, hogy minden rendben van. A focivilágban talán nincsenek is országhatárok. Veszprém után fél évig csapat nélkül voltam, azután itt kaptam lehetőséget, hogy tovább focizzak – mesélte Homma Kazuo.
– A korábbi magyar tapasztalatai alapján hogyan jellemezné a laoszi bajnokságot és a körülményeket?
– A laoszi foci olyan, mintha most kezdődött volna a fejlődés. Teljesen más focit játszanak Ázsiában, mint Európában. Persze, a magyar labdarúgás színvonala jobb, de itt is látok nagy tehetségeket.
– Mikor ér véget a bajnokság, és mennyi esélyt lát az aranyéremre?
– Februárban kezdődött az itteni bajnokság, és úgy tudom, októberben ér véget, de itt mindig változik a program, szóval lehet, hogy egy picit csúszni fog. A tabellán másodikok vagyunk, és ebben az évben van néhány erős csapat a mezőnyben. Véleményem szerint az utolsó fordulóig nem tudhatjuk, ki nyeri a bajnoki címet.
– Van-e még valamilyen kapcsolata Magyarországgal, a magyar focival? Tartja a kapcsolatot valakivel?
– Hogyne! Majdnem tíz évig éltem ott, sok barátot szereztem, és olyan embereket ismertem meg, akikre felnézek, és akiket tisztelek. Az internet sokat segít a távolság legyőzésében. De a legfontosabb, hogy magyar feleségem van, és egy félig japán, félig magyar édes kisgyerekünk!
– Kilencéves magyarországi karrierjéből melyik időszakokra emlékszik vissza a legszívesebben?
– Nehéz kérdés, mert mindenhol nagy kihívással szembesültem, még a harmadosztályban is.
– Milyen fizikális állapotban van, és meddig tervezi még a játékot?
– Ami a fizikális állapotomat illeti, még mindig fiatalnak érzem magam. Még nem jött olyan érzés, hogy öreg vagyok a pályán, és abba kellene hagynom, de a profi fociban semmit nem lehet tervezni. Olyan ember vagyok, aki csak a mai napra koncentrál, úgyhogy nem tudom, meddig játszom még.
– Tudja-e már, hogy mivel szeretne foglalkozni a visszavonulása után, és hol fognak élni, ha már nem focizik?
– Sokan kérdezik ezt mostanában, tudom, hogy a korom miatt, de tényleg nem tudom, mit fogok csinálni. A gondolataimban már foglalkozom ezzel, és a focival szeretnék foglalkozni a közeljövőben is, de most még csak a játékra próbálok koncentrálni, mert még mindig ez hajt engem.
