Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Klubcsapatával, a német Hamburggal kiharcolta a bennmaradást a Bundesligában, aztán Helsinkiben, az Európa-bajnoki selejtezőn az ő bombagóljával nyert a magyar válogatott, így nem csoda, ha Francesco Totti is örömmel fényképezkedett vele nyaralása alatt. A jó formában lévő Stieber Zoltán volt a Digi Sport televízió reggeli műsorának vendége.
– Totti megismerte Krétán, a strandon, ő ment oda önhöz?
– Ez pontosan így történt! Egyébként a viccet félretéve, nyilván nem ismert meg, természetesen én mentem oda, és kértem egy fotót. Egy legendáról beszélünk, úgy gondolom, senkinek nem kell őt bemutatni, és nagy öröm volt vele egy közös fényképet készíteni. Azt sem hoztam fel, hogy én is profi labdarúgó vagyok, mert nem akartam zavarni, hiszen ő is a családjával nyaralt, ez a fotó is csak néhány pillanat volt – mesélte Stieber Zoltán.
– Teddy Sheringhammel is összefutott, Ez valami focistastrand volt?
– Ha ezt így nem is lehetne kijelenteni, volt több ismert sportoló, például kosarasok, és természetesen labdarúgók is ezen a helyen. Egy korábbi játékostársammal több mint tíz év után is ott futottam össze. Még az Aston Villában játszottunk együtt.
– Miért Görögországban pihente ki ezt a szezont? Esetleg a Panathinaikosznak, vagy az Olimpiakosznak is van köze hozzá?
– Nem, ennek semmi köze nincsen hozzá. A menedzserem szokta intézni a nyaralásaimat, és ezt is az ő ajánlása miatt próbáltuk ki, tehát semmilyen hátsó szándékom nem volt.
– A focistaszokásokkal ellentétben ön nincs agyontetoválva, mi ennek az oka?
– Igazából nekem is tetszenek a tetoválások, de még nem találtam olyat, ami a személyiségemhez passzolna. Az valóban igaz, hogy sok játékos szereti magát különböző motívumokkal díszíteni, de én még nem találtam meg az ideálisat.
– Az osztályozón bemutatott cselsorozata és a finneknek lőtt gólja után még inkább megnőtt az ismertsége Németországban?
– Ezt majd meglátjuk, amikor visszatérek Németországba, de a nyaralás alatt nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, mennyire fontos gól volt a finnek elleni. Előtte volt a rájátszás, ami szintén nagyon fontos volt, de az már a klub szempontjából. Majd meglátjuk, hogy ennek tudatában mennyire változnak a mindennapok, bár nem gondolnám, hogy az említett két momentum alapján ítélnének meg.
– Technikailag melyiket volt nehezebb kivitelezni?
– Mivel két ellentétes dologról van szó, ezért nehéz lenne összehasonlítani. Egy-egy ilyen szituációban nagyon gyorsan kell dönteni, nem tudnám behatárolni, melyik volt könnyebb. Ha az ember ezekben a helyzetekben nem gondolkodik túl sokat, akkor szép dolgok lehetnek a végén.
– Pályafutása alatt szerzett hasonló találatokat?
– Szerencsére azért voltak szép góljaim a pályafutásom alatt, de talán ez a finnek elleni volt a legfontosabb mind közül, ezért ez lett a legkedvesebb is.
– Most már második éve játszik osztályozót, gondolták volna a szezon elején, hogy erre kerül a sor?
– Személy szerint én nem gondoltam volna, sőt hangoztattam, hogy ilyen nagy múltú klubbal még egyszer nem fordulhat elő ekkora dráma. Sajnos azonban úgy alakult, hogy ismét osztályozóra kényszerült a csapat, de nagyon örültünk a bennmaradásnak. Ezúttal is azt mondom, hogy még egyszer, vagyis harmadik alkalommal ez nem történhet meg a Hamburggal.
– A saját teljesítményével mennyire volt megelégedve?
– Ez volt az első idényem a Hamburgban, lehetett volna jobb, de rosszabb is. A tavaszi szezonban voltak olyan periódusok, amikre büszke lehetek. A státusz szempontjából egy szinttel feljebb léptem. Most már van közel ötven Bundesliga-mérkőzés a hátam mögött, azt gondolom, ez nagy dolog, de nagyon remélem, hogy még messze a vége.
– Tavasszal belső középpályásként kapott szerepet. Hogy érzi, bejött ez a húzása az edzőnek?
– Igazából annyi történt, hogy a csatár mögé, árnyékék pozícióba kerültem, és ott nagyon jól éreztem magam. Visszakerültem arra a posztra, ahol elkezdtem játszani serdülő-, illetve ifjúsági koromban. Itt sokkal közelebb kerültem a kapuhoz, és több lehetőségem volt akár gólpasszokat adni, akár gólokat lőni. Ennek ellenére akármelyik pozícióban számít is rám az edző, én ott szeretném kihozni magamból a maximumot.
– Mondhatjuk, hogy az ön esetében Lewis Holtby a nagy rivális?
– Ezt így nem lehet kijelenteni, hiszen a vezetőedző a jobb és a bal szélen, vagy akár középen is be tud vetni, ezért nem élezném ki a rivális szerepet Holtby-ra. Majd meglátjuk, kiket tudunk igazolni ezen a nyáron. Szerintem több játékos is érkezik, ezért biztosan lesznek riválisok, de meg fogok küzdeni a helyemért, ahogy tavaly nyáron is tettem. Ha csinálok egy jó felkészülést, minden esélyem megvan a kezdőcsapatba kerülésre.
– Jól érzi magát Hamburgban?
– Nagyon! Szerintem egy ekkora klub mindenkinek egy álom, aki Magyarországról indul. A Bundesligában hétről-hétre pályára lépni óriási dolog, és szeretném ezt minél hosszabb idei átélni. Tudom, hogy én is hozzátettem a magam részét az osztályozón elért sikerhez, de mostantól igazából mindenki a nulláról indul.
– Hamburgban vannak annak jelentősége, hogy a válogatottban szerepel?
– Nyilván figyelik a teljesítményemet, és örülnek annak, hogy a csapatunkból kilenc játékos is képviselhette hazája válogatottját. Biztosan büszkék rám, de az ottani teljesítményem fogja eldönteni, hogy pályára kerülök-e a következő szezonban.
– A válogatottban Dárdai Pálnak is sikerült megtalálnia az ön számára legjobb szerepkört?
– Igazából a jobb oldalon számított rám végig, talán csak a románok elleni meccs volt a kivétel, amikor árnyékékként szerepeltem. Dárdai Pállal is beszéltem erről, hogy szeretnék minél többet pályán lenni, és segíteni a csapatot.
– Most már közel van az Európa-bajnoki kijutás…
– Még mindig azt mondom, hogy az előttünk lévő meccsekkel kell foglalkozni, és ha azok jól sikerülnek, akkor megvan az esélyünk, hogy végre kijussunk egy komoly tornára, de egyelőre még nem számolgatunk.
