Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!
Lovrencsics Gergő és Holman Dávid után tovább magyarosodott a Lech Poznan csapata, miután Diósgyőrből 400 ezer euróért, három és fél évre a lengyel klubhoz igazolt a 20-szoros válogatott védő, a korábban a Newcastle-ben is megforduló Kádár Tamás, aki a DigiSport televízió reggeli műsorában mesélt az első benyomásairól.
– Milyen érzés volt a kispadról végignézni a Szczecin elleni mérkőzést, hiszen Diósgyőrben folyamatosan kezdőjátékos volt?
– Elég rossz volt a kispadról végignézni a mérkőzést, mert lassan két és fél éve nem ültem cserepadon, szóval szokatlan volt a szituáció nekem is, viszont meg kellett értenem, hogy új játékosként be kellett verekednem magam a csapatba. Azon voltam, hogy szurkoljak a csapattársaimnak – kezdte Kádár Tamás.
– Milyen erős a konkurencia a csapatnál?
– Elég nagy a konkurencia, mivel hat középhátvéd van, de közülük csak kettő idősebb nálam. A többiek vagy fiatalok, vagy sérültek. Minden edzésen kőkemény párharcok vannak. Új játékosként a maximumot kell kihoznom magamból az edzésen, illetve a pályán is, ha szerephez jutok. Úgy gondolom, ez hozzásegít ahhoz, hogy jobb játékos legyek. Nem féltem magamat, csak kell egy kis idő ahhoz, hogy az edző is úgy lássa, százszázalékos állapotban vagyok, és számíthat rám.
– Akkor hamarosan kezdőjátékos lehet? Hiszen nyilvánvalóan nem kispadra igazolták…
– Biztos vagyok benne, hogy nem oda, azért az nem átlagos helyzet, hogy egy védőért kifizetnek ennyi pénzt. Törökországban csatlakoztam a csapathoz, lejátszottam három mérkőzést, és úgy érzem, jó teljesítményt nyújtottam. Az edző és a szakmai stáb is teljesen meg van velem elégedve. Látják bennem azt a pluszt, amit bele tudok majd vinni a csapatba. Reménykedem, hogy minél előbb eljön az én időm, és meg tudom mutatni magam.
– Hogy tetszett a honfitársak, Lovrencsics és Holman játéka?
– Lovrencsics Gergő pont beteg volt azon a héten, ezért sem volt kezdő, de az edző mindenképpen játszatni akarta, hiszen ő az egyik húzóember előrefelé. Ez meg is látszott, mert miután beállt, egyből volt két olyan beadása, amiből gólt szerezhettünk volna, viszont húsz perc után kipukkant, lehetett érezni a hét közbeni betegségét. Szerencsére nem sérült meg, teljesen elégedett voltam vele én is és a csapat is. Dávidé egy kicsit más szituáció, hiszen ő sérült volt nagyon sokáig Magyarországon, most csinálta meg teljesen a felkészülést, de a lengyel bajnokság teljesen más, mint a magyar. Nagyon nehéz beszállni, akár húsz percre is. Sajnos ő nem tudott hozzátenni pluszt, de ez az első meccs, úgyhogy van még bizonyítási lehetősége.
– Ha a lengyel bajnokság erejét össze akarnánk hasonlítani a magyarral, milyen erős a Lech Poznan, hányadik lenne a magyar NB I-ben?
– Nagyon össze van rakva ez a csapat és a klub. Nagyon profik a körülmények, jók a játékosok is, mentálisan sokkal erősebbek, mint Magyarországon. Úgy gondolom, hogy a Lech a bajnoki címért küzdene a magyar bajnokságban. De teljesen más a két bajnokság, itt inkább az erő dominál, és a sok ívelgetés, amin talán változtatni kéne, mert a csapaton belül vannak olyan játékosok, akik ennél többre képesek. Valamiért a meccsen ez nem így jön le, lehetséges, hogy félnek, vagy nem akarnak hibázni.
– Befogadták önöket? Érzi a lengyelek hagyományos magyar szimpátiáját?
– Amikor idejöttem, abban a pillanatban éreztem, hogy egyből befogadtak. Ehhez kellett az én személyiségem is, ráadásul nagyon nagy segítségemre volt Lovrencsics Gergő és Holman Dávid is. Gergő már lassan három éve itt van, őt itt nagyon jó játékosnak és jó embernek tartják, rá bármikor számíthatok. A várost még nem tudtam megnézni, de akárhova megyek, megismernek, autogramot kérnek. Jó véleménnyel vagyok Poznanról.
– Vasárnap a Ruch Chorzow lesz a vendég. A védelem közepén ön is ott lesz?
– Jó lenne. Minden nap kemény edzések vannak, és én százhúsz százalékon csinálom a dolgomat, ez kell ahhoz, hogy felkeltsem az edzői stáb figyelmét. Az ő döntésük lesz az, hogy kezdő vagy csere leszek-e, vagy esetleg megint végig a padon ülök majd.
– A kezdés azért is lehet fontos önnek, mert tavasszal alapember lesz, annak kell lennie a Dárdai-féle válogatottban…
– Mindenféleképpen szeretnék többet játszani, hiszen ha az ember nem játszik a saját bajnokságában, illetve a csapatában, akkor nem fog válogatott meghívót kapni. Nekem nagyon fontos, hogy a magyar válogatottat képviseljem, és a hazámért tudjak játszani. Erről már beszéltem az edzővel is, hogy jó lenne, ha kezdő lehetnék. Ahogy már mondtam, nem azért igazoltak, hogy a cserepadon hagyjanak. Már volt egy konzultációm az edzővel emiatt, ott kiemelte, hogy egy ilyen játékos, mint én, ne a padon üljön. Tudom, hogy keményen kell dolgoznom, és ha játszhatok a Poznanban, akkor jó teljesítménnyel kell meghálálnom a bizalmat, és tudom, hogy a válogatottból is figyelemmel kísérik a pályafutásomat.
– A tavasz végén meddig juthat a csapat, ha minden jól megy? Meddig maradna Poznanban, hogy tervezi?
– A cél mindenféleképpen az, hogy minél előbbre végezzünk a bajnokságban. A Poznan az egyik legnagyobb klub Lengyelországban, így nem lehet más a cél, mint a bajnokság megnyerése. A Lengyel Kupát is szeretnénk megnyerni. A két kupa közül legalább az egyiket szeretnénk megszerezni, és utána az Európa Ligában, esetleg a Bajnokok Ligájában jól szerepelni. Én egy három és fél éves szerződést írtam alá. Úgy gondolom, ez elég hosszú, viszont most csak a Poznanra szeretnék koncentrálni. Szeretnék minél többet játszani, és kiszoríthatatlan játékos lenni a kezdő-tizenegyben. Én szeretnék az első lenni, akit gondolkodás nélkül betesznek a csapatba. Később jó lenne egy még erősebb bajnokságban játszani, viszont úgy gondolom, hogy ehhez még le kell tenni az alapokat itt Lengyelországban.
