Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A hiedelmek szerint szerencsétlen nappal indul a hétvége: február 13-án, pénteken alighanem több játékos szívesebben maradna otthon, mintsem hogy egy ilyen baljós napon pályára lépjen.
A babonás nap alkalmából összegyűjtöttünk néhány érdekes szokást, beidegződést a futballisták, illetve futballban dolgozó szakemberek köréből: vajon ki milyen rigolyával küszködik a pályán, illetve azon kívül.
Kifordítva minden jobb
Többször lehet hallani, hogy egy-egy játékos nem a megszokott módon hordja a felszerelését. A Real Madrid kapusa, Iker Casillas például sokáig a zokniját viselte kifordítva a meccsek alatt. Erről ugyan a Mourinho-éra alatt állítólag leszokott, ám arról nem, hogy új kapusmezeinek ujját állandóan levágja. Adrian Mutu, a román válogatott klasszisa a zokninál egy kicsit kényesebb ruhadarabot hord fordítva: alsónadrágját a találkozók alatt kizárólag kifordítva hajlandó viselni.
Úgy néz ki, az öltözködés igencsak babonás szokássá tud válni: az angolok egykori kiválósága, Paul Ince például csak a játékoskijáróban volt hajlandó magára ölteni a mezét, míg az angol válogatottban 1962 és 1973 között 108 meccsen bizonyító Bobby Moore ahhoz ragaszkodott, hogy a csapatban ő húzza fel utolsóként a nadrágját.
Maradva az angoloknál, a legendás gólzsák, Gary Lineker is kényes volt a viseletére: ha a szünetig nem lőtt gólt, mezt cserélt. A kiváló csatár minden bizonnyal nem sűrűn járta végig ezt a rituálét, ugyanis sok gól ragadt a lábaiban – saját elmondása szerint – azzal, hogy a bemelegítéseknél nem volt hajlandó kapura lőni. „A gólokat a meccsre tartogatom, ezért nem rúgok kapura a kezdő sípszó előtt” – vallotta.
A Chelsea kiváló védője, John Terry, és egykori csapattársa, Mark Schwarzer közös hóbortnak hódol: egyikük sem szereti cserélgetni a lábszárvédőjét. Terry tíz évig hordta kedvenc felszerelését, amit végül 2005-ben hagyott el, így kénytelen volt újat venni. Schwarzer viszont jobban figyel az eszközre: immár 1990 óta ugyanabban a lábszárvédőben játszik. Visszatérve Terryre, babonák sokaságát lehetne még felsorolni: mérkőzésre menet ugyanazt az Usher CD-t hallgatja az autóban, miközben mindig megszámolja a lámpaoszlopokat. Ugyanazon a helyen ül a csapatbuszon, és például ugyanabba a vécébe végzi el dolgát a Stamford Bridge-en.
Babonás pisilések
Ha már a vécézés került szóba, nem mehetünk el szó nélkül a legendás argentin kapus, Sergio Goycochea mellet sem. Az 1990-es vébén a jugoszlávok elleni tizenegyespárbaj előtt kénytelen volt a pályán elvégezni szükségleteit, ugyanis a szabályok értelmében akkor már nem lehet elhagyni a játékteret. A rövid pisi után a kapus két védéssel juttatta elődöntőbe csapatát, ahol az olaszok ellen ismét tizenegyesekre került sor. Goycochea ekkor már rituálészerűen vizelt a pályára, és ismét bejött a húzás, megint fontos védéseket mutatott be, így végül döntőbe jutottak. Ezután végleg névjegyévé vált a párbajok előtti könnyítés.
Valakinek bejött, de van, akinek nem
Barry Fry, a Birmingham City egykori menedzsere szerint átok ült csapata pályáján, ezért nem sikerült hazai közönségük előtt nyerniük hosszú ideig. A rossz időszakot gonoszűzéssel próbálta feledtetni – nála is a vizelés került képbe, mint megoldás: a meccsek előtt több alkalommal is lepisilte a négy szögletzászlót, ezzel elűzve a rontást a stadionról. A dolog nem jött be, nem sokkal később kirúgták a rossz eredmények miatt.
A francia klasszis, Laurent Blanc minden meccs elején megcsókolta kapusuk, Fabian Barthez simára borotvált fejét az 1998-as világbajnokságon. A szerencsepuszi nekik tényleg szerencsét hozott: mindössze két gólt kapott az együttes a tornán, és hazai közönsége előtt megnyerte a legrangosabb viadalt.
