Nemzetközi foci

Három szelet párizsi

A Paris Saint-Germain első ausztriai edzőmeccsén 3-0-ra győzte le a TSV Hartberg gárdáját; Exkluzív képgalériával!

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Ha Kelet-Ausztria, akkor ismét jó csapat érkezik térségünkbe: az iráni válogatott világbajnoki felkészülése után most a francia bajnok jött Stájerországba. Az International Football Camp Styria (Stájerországi nemzetközi labdarúgótábor) vendége idén – a többi között az AS Roma és az Arsenal mellett – a Paris Saint-Germain.

A párizsiak játszanak majd a Videotonnal is, egyfajta visszavágót az 1984–1985-ös UEFA Kupa-párosmeccsért, de első meccsükön Hartbergben léptek pályára. Az osztrák csapat az Erste Ligában szerepel – ne tévesszen meg senkit az elnevezés, ez a második vonal Ausztriában. Az ottani Bundesligában és a másodosztályban összesen húsz csapat van, tavaly a hatodik helyen zártak a hartbergiek.

A hazaiak kék-fehérek Waltl – Löffler, Bodrusic, Rasswalder, Rotter – Sencar, Gremsl, Frieser, Prutsch – Fröschl, Kröpfl tizeneggyel kezdtek, majd fordulás után a Faist – Luka, Schönberger, Haas, Gschiel, Banovic, Mislov, Grandits, G. Friesenbichler, William, R. Friesenbichler csapat folytatta.

Azért a nemzetközi futballban járatosabb drukkerek talán a PSG névsorát jobban ismerhetik, bár hiányzók voltak a franciáknál is. Laurent Blanc vezetőedző a Douchez – Marquinhos, Camara, Jallet, Sabaly – Chatome, Rabiot, Pastore – Lucas, Bahebeck, Ongenda csapatot küldte kezdőként a remek gyepre, aztán csereként Maignan, Diaw – Ikoko, Doumbia, Kimpembe, de Sa, Bambock, Lacazette, Meite, Petrilli és Augustin is lehetőséget kapott.

Ahogy az látható, a legnagyobb sztárok még nem voltak itt: többek között az uruguayi és a francia válogatottak, valamint a világbajnokságot CR7 és társai miatt kihagyó Ibrahimovic is. Talán az új Volvo-reklám nyári verzióján dolgozik Zlatan… Egy biztos: a fehérvári drukkerek sem láthatják a svéd óriást, hiszen a tervek szerint csak július 18-án száll be a közös munkába.

A szervezés kitűnő volt, az osztrákok német precizitással dolgoztak. Egy felnőtt számára a jegy 15 euróba került, ez az osztrák havi átlagfizetés egy százaléka, azaz mintha nálunk egy ilyen meccset egy ezres körüli áron meg lehetne tekinteni. Az ezerötszáz fős lelátó természetesen teljesen megtelt és kiváló talajú pályán fogadták a biliárdasztalhoz szokott franciákat.

Nagyon jó iramú első játékrészt láthattunk: az első húsz perc az osztrákok kapusáról, Lukas Waltlról szólt. Lőhettek neki laposan, magasan vagy sarokra – mindenhová odaért a szőke portás. A 25. percben azonban már ő sem talált ellenszert: a Lucastól induló akcióban a balszélső Bahebeck talált pontosan Ongenda elé, aki a kimozgatott védelmet átjátszva a szinte üres kapuba belsőzött. Amolyan teremfocis találat volt ez, a végletekig kijátszva. Fura ilyet mondani, de a gól nem tett jót a meccsnek. Addig a franciák egyértelműen domináltak és mentek is előre, azért, hogy gólt szerezzenek.

A bal oldaluk volt sokkal agilisabb: Bahebeck személyében egy remek adottságokkal megáldott szélsőt láthattunk, aki erőszakosan és néha szellemesen futballozott. Fontos megjegyezni: a franciák minden labdát megbecsültek és nem szégyellték, ha haza kellett adniuk. Nagyon sokat volt játékban Douchez és a labdákat mindig pontosan játszotta meg. Sok volt a PSG játékában a súlypontáthelyezés, ez pedig többször is zavart okozott a Hartberg védekezésében.

Ennek ellenére, ha két-három passzuk sikerült a középpályán az osztrákoknak, akkor bátran próbáltak ők is támadást vezetni. Kaput eltaláló lövésük nem volt, de azért a hazai publikum néhányszor tapsviharban tört ki, ha az övéik akciót vezettek (a vébén lévő kommentátori elszólások miatt megjegyeznénk: itt a taps általában két kézzel történt, mármint személyenként…, tehát az ezerötszáz néző ezerötszáz torkot és háromezer kezet jelentett).

Egy félidő alatt láthattunk három, világszinten is kiemelkedő futballistát: a francia védelmet a jobbhátvéd posztjáról is vezető Marquinhost, a középpályán örökmozgó Pastore-t és a támadásban oroszlánrészt vállaló Lucast. Látva az argentin és brazil felhozatalt a vébén, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ők hárman simán beleférhettek volna a két dél-amerikai futballóriás kapitányának elképzelésébe. Marquinhos már a Barcelona beszerzési listáján is olvasható volt, amit láttunk ma, az alapján ezen nem is csodálkozunk.

A fordulás után az osztrákok sort cseréltek, de Laurent Blanc is három helyen változtatott. Ez a játék képet azonban nem variálta meg, csak a francia gól jött hamarabb. Egy ritmusváltás után Lucas kapta a labdát a bal szélen, levitte azt az alapvonalig, átlöbbölte a hosszúra, ott pedig Bahebeck érkezett és egy lépésről a kapuba bólintott, megkoronázva az addigi produkcióját, kettőre növelve a franciák előnyét.

Egy óra játék után Blanc is megvariálta csapatát és a cserék után nem volt olyan gördülékeny a futball, ahogy azt az 1998-as világbajnok elvárta volna. Ötlettelenebbek voltak a cserék, gólt mégis szerzett ez a sor is. A 77. percben egy szögletre rosszul jött Faist a kapujából, a gólvonalon álló bekkről pedig Petrilli elé pattant a labda, ő 39 centiről nem tudott hibázni és Juszuf Dajicsi magasságba emelkedni… (bár a Trollfoci óta tudjuk: üres kapuba nem illik).

A PSG bizonyságot adott arról, hogy milyen is a korszerű futball, a játék minden elemében jobbak voltak, annak ellenére, hogy egy pillanatra nem becsülték le a hazaiakat. Blancék elegáns futballal hálálták meg az osztrákok vendégszeretetét és kíváncsiak várjuk, hogy egy osztrák kiscsapat után mit mutat ellenük a négy legnagyobbnak mondott magyar együttes közül a fehérvári gárda.

Olvasói sztorik