Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Lőw Zsolt 2012 elején nemet mondott az Újpest hívására, és inkább volt mesterét, illetve a Salzburg tartalékcsapatának másodedzői posztját választotta. A korábbi magyar válogatott játékos tehát német-osztrák trénerkarrierbe kezdett Ralf Ragnick szakmai igazgató kezei alatt. Fel is jutottak a másodosztályba, most pedig még előrébb léphet, miután az Európa Ligában remeklő, de nyáron már a Bajnokok Ligájában induló, bajnoki és kupacímvédő Red Bull Salzburg kispadjára kerül segítőnek.
Az edző a DigiSport televízió péntek reggeli adásában elmondta, hogy a kiszemeltjeik között vannak magyar játékosok is.
– Mint mondott volna három éve, ha azt mondják, hogy Gulácsi Péter csapatának másodedzője lesz?
– Nehezen hittem volna el, de mindig pozitív hozzáállású ember voltam, az élethez és a sporthoz is mindig pozitívan álltam. Játékosként azt vallottam, hogy az elvégzett munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, és ez az edzői pályafutásom során is igaz lehet rám – kezdte Lőw Zsolt.
– Lehetett volna az Újpest, majd a Fradi másodedzője is, mégis a Liefering csapatát választotta. Ez volt a legjobb döntés?
– Akkor is az tűnt a legjobb döntésnek, most pedig igazolódott, hogy valóban az volt. Ez az a hely, ahol, illetve Ralf Ragnick az a szakember, aki mellett a legtöbbet tudok tanulni a labdarúgásról edzőként. Az élet engem igazolt, bár nyilván kecsegtető volt az Újpest ajánlata, megtisztelő volt, hogy a Ferencvárosnál egyáltalán gondoltak rám, mint újpesti labdarúgóra, de már akkor úgy éreztem, hogy külföldön, és a német szakember mellett van a helyem.
– Ralf Ragnick és Jürgen Klopp játékfelfogása közel áll egymáshoz, ugye?
– Abszolút! Kétezer-hat környékére tehető az, amikor ez a játékstílus a Barcelonán keresztül begyűrűzött Németországba. Ennek két jeles képviselője Klopp és Ragnick volt, akik ezt a játékfilozófiát a sajátjuknak érezték, és a tökélyre fejlesztették.
– A Barcelona játékának már vannak ellenszerei, de amit önök képviselnek, az nem teljesen ugyanaz…
– Nem, csak részleteiben tartalmazza az akkori Barcelonának a játékát. A kiindulópont a labdavesztés után azonnali visszatámadás volt, tehát a labda gyors visszaszerzése, hogy újra nálunk legyen. Több különbség is van egyébként: mi megpróbálunk a labdaszerzés után nagyon gyorsan eljutni az ellenfél kapujához, míg a Barcelona ugye rengeteg oldalpasszt alkalmaz a labdabirtoklás miatt.
– Ralf Ragnick mekkora tanítványi körrel rendelkezik?
– Nagyon becsülöm benne, hogy engem nem azért tartott maga mellett, mert kiváló labdarúgó voltam, és mondjuk nyertem három bajnoki címet és két kupát. Egyszerűen szimpatikusnak érezte akkor, amit én képviselek emberileg, illetve a labdarúgásról alkotott véleményünk megegyezik, és már akkor látta, hogy velem lehet együtt dolgozni, és bennem van a fejlődés lehetősége. Nagyon jó volt az emberi kapcsolatunk is, amikor Hoffenheimbe kerültem. Két és fél évet dolgoztunk együtt, ami elég hullámzó volt, mert sokszor sérüléssel bajlódtam, de a másodosztályban szinte végig játszottam. Felkerültünk az élvonalba, akkor viszont az igazolások miatt játszottam kevesebbet. Nem mondhatom, hogy a tenyerén hordozott, és nála mindig játszottam, viszont nagyon jó emberi kapcsolat alakult ki közöttünk. Amikor befejeztem a labdarúgást, és szüksége volt egy szakemberre, felhívott, és megkérdezte, hogy van-e hozzá kedvem. Itt egyébként meg kell említenünk Bódog Tamást, aki szintén együtt dolgozott vele Ulmban, és őt sem felejtette el Ragnick, hiszen a Lipcse másodedzőjeként két év alatt két osztályt ugrottak, és most a másodvonalban vannak. Nagyon bízom benne, hogy a következő évben, de legkésőbb azután az élvonalban üdvözölhetjük őket. Tamás is jó példa arra, hogy ha valaki kitartóan, becsületesen dolgozik és jó emberi kvalitásokkal rendelkezik, azt külföldön megbecsülik, felismerik. Ragnick azt mondta: Tamás, gyere velem, segíts nekem, segítsük egymás munkáját. Majd jöttem a következő generációban én, s amikor abbahagytam a labdarúgást, engem is felkarolt, amiért nagyon hálás vagyok neki.
– Az elmúlt két év milyen iskola volt ahhoz, hogy leüljön egy olyan csapat kispadjára, amellyel szemben a nemzetközi porondon is vannak elvárások?
– Nagyon nagy előrelépés, nagy ugrás lesz. Lehet, ha ez fél év, vagy egy év múlva következik be, akkor kedvezőbb lett volna, hiszen még egy kis tapasztalatra szükségem lenne, de teher alatt nő a pálma, úgyhogy elfogadom a kihívást. Ez a másfél év azért felkészített arra, hogy az edzői munka csínját-bínját elsajátítsam. Bízom és hiszek benne, hogy sikeresen fogom tudni a vezetőedző munkáját segíteni. Nagyon sok tapasztalatot szereztem az elmúlt másfél év alatt egy nagyon fiatal csapattal, amelynek keretét zömmel tizenhét-tizennyolc-tizenkilenc évesek alkotják. Velük kiharcolni a feljutást, majd az első évben a másodosztály harmadik helyén végezni nagyon nagy feladat volt és nagyon nagy dicsőség. Nagyon sokat tanultam, de nyilván a következő lépésben már felnőtt, profi labdarúgókkal kell esetleg a Bajnokok Ligájában szerepelni, és segíteni a munkát, úgyhogy nagy lépés az életemben és a karrieremben.
– Lehet mondani, hogy a Red Bull-családban az edzői pályafutásokat tudatosan, tervszerűen építik fel?
– Ralf Ragnick olyan edzőt szeretett volna a csapat élére, akinek hasonló a gondolkodásmódja, a filozófiája a labdarúgásról. Adi Hütter előzőleg Salzburg mellett, a Grödig nevű együttesnél dolgozott, amelyet feljuttatott az első osztályba, ott pedig a dobogón végeztek. Ragnick rendszeresen látta a meccseiket, ellenünk pedig érezte a Grödig erejét és az edző munkáját. Amikor a mi vezetőedzőnk továbblépett és a Bayer Leverkusen vezetőedzője lett, akkor Adi Hütterre, a szomszédos csapat edzőjére gondoltak.
– A Salzburg idén berobbant a játékával a nemzetközi porondon, gondolhatunk az Ajax és a Bayern München ellen mutatott produkcióra is. Mi a legnagyobb erőssége, és nyáron szét akarják-e szedni a csapatot?
– Igen, mindent megtesznek érte, rengeteg klub jelentkezett rengeteg játékosunkért, de a klub egyértelmű szándéka, hogy amennyire lehetséges, tartsuk együtt a csapatot. A vezetőedző távozott, három-négy játékosnak elég komoly, több millió eurós ajánlata van. Mindenképpen szeretnék együtt tartani a csapatot, illetve úgy gondoljuk, hogy három-négy pozícióban erősítésre szorulhat a Bajnokok Ligája szintjéhez. Ha együtt marad a társaság, akkor nagy reményekkel és pozitívan vághatunk neki a szezonnak.
– Eszébe juthat magyar játékos? Van olyan, akinek helye lehet ebben a csapatban? Például Szalai Ádám is alighanem klubot vált…
– Szerintem ő nagyon jó helyen van a Bundesligában, amelynek egyik legjobb és legkomolyabb csapatánál van, még ha most egy picivel kevesebbet is játszik, mint az elmúlt években, de azt gondolom, ez a profi labdarúgásban előfordul, teljesen hétköznapi. Ádámnak majd később szeretnék az edzője lenni, nagyon sokat vicceltünk egymással, amikor az edzői pályára léptem. Mondtam neki: szeretnék az edződ lenni, és leszek is! Ehhez két dolog kell, hogy nagyon sokáig futballozz és sérülésmentesen játssz, én pedig nagyon gyorsan fejlődjek, és nagyon sokat tanuljak nagyon rövid idő alatt. Egy lépéssel közelebb vagyok Ádámhoz, de nem annyira közel, most az edzője legyek. A magyar játékosokra visszatérve: én mindig nagyon boldog vagyok, amikor bármelyik magyarnak a neve felvetődik az egyik klubnál, akár a Leipzignél, akár a Salzburgnál. Olyankor mindig engem kérdeznek meg, tőlem kérnek információt, én vagyok a kontaktszemély a magyar klubokhoz, a magyar játékoshoz. Nagyon boldog lennék, ha minél több magyar játékos szerepelne nálunk. Most is vannak kiszemeltjeink Magyarországról, Gulácsi Pétert ugye sikerült odaigazolni hozzánk, ami szintén nagyon jó dolog, neki most már lehetek az edzője. Bízom benne, hogy a közeljövőben még több magyar játékos érkezik.
