Óriási bravúrt tudhat maga mögött a Budafoki MTE, hiszen a harmadosztályú együttes az NB II-es Sopront is búcsúztatta a Magyar Kupában, Prukner László tanítványai így már az elődöntőre készülhetnek. Az újabb bravúrról a csapat rutinos játékosát, a tizenkétszeres magyar válogatott Csizmadia Csabát kérdezte a Rangadó.hu.
– Olyan szellemben léptünk pályára szerda este a Sopron otthonában, hogy mindenképpen szeretnénk megfordítani a párharcot. Jól ismertük az ellenfelet, annak ellenére, hogy egy osztállyal feljebb játszik; tudtuk, hogy kiváló csapattal kerülünk szembe. Az első mérkőzésen, Budafokon még 2-1-es vereséget szenvedtünk a Soprontól, de azon a találkozón sikerült még jobban „feltérképeznünk” az ellenfelet, még tapasztaltabbak lettünk, és tudtuk, hogy megfordíthatjuk a párharcot. Nagyon komolyan vettük a szerdai visszavágót, már a mérkőzés előtti napon leutaztunk Bükre, hogy száz százalékban csak a találkozóra tudjunk koncentrálni és kipihenten várhassuk a visszavágót. A sikernek persze végeredményben nagyon örültünk.
– Milyen volt a soproni visszavágó?
– Meglátásom szerint mi irányítottuk az egész mérkőzést, talán csak a második félidőben akadt egy ötperces periódus, amikor a Sopron némileg fölénk nőtt. Nagy tempóban játszottunk, az agresszív letámadásunk pedig teljesen meglepte az ellenfelet. Természetesen a nyolcadik percben lőtt szabadrúgásgólunk nagyon jókor jött, Kovács Dávid találata remek lendületet adott a folytatáshoz.
– A 45. percben szerzett gólja– mint később kiderült – továbbjutást ért. Hogyan emlékszik vissza a találatra?
– Begyakorolt figurából született a gólom, hiszen Vaszicsku Gergő hosszú és pontos bedobása után gyakorlatilag csak a gólvonalról kellett befejelnem a labdát. Ugyanakkor nem szeretnék túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek, hiszen legfontosabb a csapat továbbjutása.
– Mit jelent az egyesült életében ez a bravúr?
– Meglátásom szerint óriási siker egy harmadosztályú csapat részéről, hogy már a Magyar Kupa elődöntőjére készülhetünk. Egy igazi budafoki csodáról beszélhetünk, miközben ha kiestünk volna, akkor sem búslakodhatnánk. A Magyar Kupa eddigi szakaszában csak egyszer fordult elő, hogy alacsonyabb osztályú csapattal találtuk szembe magunkat, a többi esetben vagy velünk azonos, vagy magasabb osztályú riválissal mérkőztünk meg, szerintem ez a kiváló sorozat abszolút mutatja csapatunk erejét és kvalitásait.
– Mennyire lehetett kiereszteni a soproni nagy győzelem után?
– Nagy ünneplés nem volt, hiszen a lefújás után hosszú út várt ránk Budapestre, amennyire lehetett, a buszon megünnepeltük a sikert, de senki nem engedett ki. Nem ereszthetünk le, hiszen vasárnap már a bajnokságban vár ránk újabb fontos összecsapás. Az öröm természetesen óriási volt, és a vezetők is gratuláltak a nagy sikerhez, miközben továbbra is elsődleges célunk, hogy minél jobban szerepeljünk a bajnokságban.
– A Budafoki MTE mellett a Vasas, az FTC és a Mezőkövesd várja a péntek reggeli MK-sorsolást. Kivel kerülne legszívesebben szembe?
– Őszintén mondom: teljesen mindegy, kivel találkozunk a legjobb négy között. NB I-es riválist kapunk, ennyi biztos, tehát könnyű párharcra nyilván nem számítunk. Ugyanakkor bárkivel is találkozunk, szeretnénk megnehezíteni az ellenfél dolgát és biztos, hogy maximumot nyújt majd mindenki a Magyar Kupa elődöntőjében is. Ha a Ferencvárossal kerülnénk szembe, könnyen telt ház lehet Budafokon, amire régen volt már példa. Egyébként mindegyik együttessel megtiszteltetés lenne játszani, kívánságom viszont nincs is. A Fradihoz természetesen a mai napig kötődöm, hiszen több évet húztam le a zöld-fehéreknél, de pikánsnak azt a találkozót sem nevezném. Jó szívvel térnék vissza ellenfélként is a Groupama Arénába. Ami biztos: az elődöntőben is mindent megteszünk azért, hogy jól szerepeljünk, a mostani budafoki keret nyolcvan százaléka megfordult már magasabb osztályban is, így tudjuk, mire kell számítani az élvonalbeli riválisok ellen. Az esélyesek biztosan nem mi leszünk, de senki ellen nem adjuk fel a párharcot és küzdeni fogunk a végsőkig.
– A Magyar Kupa mellett a bajnokságban is remekül menetelnek, hiszen vezetik a NB III Közép-csoportját. Jövőre irány a másodosztály?
– Kimondott célunk, hogy az új szezont már eggyel magasabb osztályban kezdjük meg. Jelenleg öt pont az előnyünk a közvetlen rivális Szigetszentmiklós előtt, ami azért is bravúr, hiszen télen még hatpontos hátrányban voltunk az éllovassal szemben. Tavasszal szerencsére remek formát mutatunk, hiszen hat győzelem mellett csak egy döntetlen a mérlegünk, ilyen sikeres folytatásban bízunk a nagy hajára nézve is. Célunk megtartani pillanatnyi előnyünket és a szezon végén bajnoki címet ünnepelni. Szeretnénk az összes találkozónkat megnyerni, nem lebecsülve egyik ellenfelet sem – így vasárnap a Paks II ellen is győzelmi célokkal lépünk majd pályára.
– A tavalyi év elején tért vissza Magyarországra és igazolt a harmadosztályú egyesülethez. Hosszútávon tervez a Budafokkal? Megtalálta számításai a klubnál?
– Mindenképpen hosszútávon tervezek Budafokon, ilyen célokkal igazoltam ide jó másfél éve. A csapat eddigi részsikerei azt mutatják, jó döntést hoztam 2016-ban, hogy ide írtam alá. Meglátásom szerint nagyon szép jövő előtt áll a klub, a legjobb úton haladunk. Egyébként határozatlan idejű szerződés köt az egyesülethez, ha profi osztályba lépünk, akkor ez majd megváltozhat. Budafokon nagyon korrekt vezetőséggel találkoztam, mindenki megtesz mindent azért, hogy a klub sikeres legyen. Az elmúlt másfél évben csak pozitív impulzusok értek, látom a fejlődést, szóval jó helyen vagyok. Nagy jó a viszonyom Prukner mesterrel, akivel korábban dolgoztam már együtt – döntő mértékben miatta szerződtem a klubhoz. Remek a viszonyunk, szeretek vele együtt dolgozni, a pályán és azon kívül is megértjük egymást. Budafokon egyébként most nagyon jó a fiatal és a rutinos játékosok egyvelege, hiszen a tapasztalt, korábbi NB I-es játékosok mellett (Csizmadia Csaba, Oláh Lóránt, Grúz Tamás, Pölöskey Péter) lehetőséget kap több tehetséges fiatal is (Vankó Imre, Illés Dávid) akikben tényleg komoly potenciál van. Ez az arány nagyon jó most a klubnál, így tudunk sikeresek lenni.
